fbpx
Kategória

xG Positive

43 cikk
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem
Bővebben

Leno, a modern kapus (?)

Bernd Leno kimondva-kimondatlanul az új érát volt hivatott jelképezni úgy a kapusfronton, mint az Emery-Mislintat-Sanllehi háromszög a klub élén: 2018-as leigazolásakor az Arsenal egy – várakozások szerint – lábbal kiváló kapust kívánt megszerezni az öregedő Petr Cech helyére, aki látványosan szenvedett az Emery által elképzelt lapos, rövid passzokra építő labdakihozatalokban, mint az viszonylag korán, már az első bajnokin kirajzolódott Guardiola Cityje ellen. Az akkor igazolt játékosok közül messze ő vált be a leginkább (azon a nyáron jött még Sokratis és Lichtsteiner, akik aztán ingyen távoztak/visszavonultak; és a jelenleg kölcsönben lévő Guendouzi-Torreira páros) és a csapat egyik legstabilabb játékosa lett. A kérdés ennyire egyszerű lenne? Ahhoz, hogy ezt megértsük, meg kell vizsgálni a kapusok átalakult szerepét, és hogy a klubvezetés is milyen megközelítésből, hogyan állt a kérdéshez – szemben az eltagadhatatlan előnyökkel bíró és sikereket elérő, de talán kissé idejétmúlt wengeri felfogással; és hogy ebből kifolyólag miért volt szimbolikus az ötödik fordulót követően a Cech-Leno csere. Ekkorra már egyértelmű volt, hogy egy kapustól nem elég, hogy pusztán remekül véd (legkésőbb erre a Manchester kék felén látott, Claudio Bravo és Joe Hart körül kialakult mizériánál rádöbbent mindenki); hanem 11. mezőnyjátékosként bármikor bevonhatónak kell lennie az összjátékba, ahogy az ötlet egyik atyja és kidolgozója, Johan Cruyff fogalmazott: ,,az én csapatomban a kapus az első támadó, és a csatár az első védő”.
Bővebben

Maguire legkiválóbb tulajdonsága láncra veri a Manchester Unitedet

Az NFL-ben van egy kifejezetten amerikai focis kifejezés; playmaker. Nem önmagában az, hogy egy sportág rendelkezik szakszóval azokra, akik „megcsinálják a nagy játékokat”, akik a kezükbe tudják venni a játék fonalát és úgy alakítani, ahogy azt ők akarják. Hanem az, hogy ez nem a „tojáslabda-csapatok” abszolút középpontját, az irányítókat jelöli, hanem támadókat – általában elkapókat. Olyan játékosokat, akik alapvetően kiszolgáltatottak, hiszen csak közvetett módon juthatnak labdához; amennyiben megkapják azt a quarterback-től. A labdarúgásban a playmakert másként fordítjuk; a legtöbb esetben irányítót jelöl. Tradicionálisan két helyet foglalhat el egy irányító; vagy a védelem előtt, a középpálya leghátsó tagjaként (hatos), vagy a sorok között, a támadó- és középpályássor mögött (tízes). Mindenképpen rajtuk keresztül folyik a játék – vagy mélyről, a labdakihozatalt és a csapat ritmusát diktálják, vagy az offenzívát dirigálják. A foci azonban változik. Miközben a klasszikus tízesek el-eltünedeznek az, hogy ki irányít egy csapatot, szétterjedt a pálya minden szegletébe. A tavalyi Liverpoolnak ugyan volt hatos poszton szereplő védekező-középpályása, de mivel Klopp támadójátéka rendkívüli arányban épít a széleken való megkerülésre, illetve a beadásokra, Trent Alexander-Arnold létfontosságú szerepe a fiatal angolt tette a Vörösök irányítójává. Kevin De Bruynét akár támadó-középpályásként is felcímkézhetnénk, de az elmúlt években leginkább a jobboldali félterületből vezényelt – idén pedig gyakorta a középcsatárok helyéről teszi. Vagy itt van Harry Kane, aki szintén a kilencesek területéről adja Mourinho támadásainak szívét s lelkét. Egy szó, mint száz; úgy, mint taktikailag oly’ sok minden, az irányító kiléte ÉS posztja is formálódik – sőt, mostanra inkább olyan gárdákat lelhetünk fel, ahol több futballistára is ilyen jellegű feladatot bíznak. Így van ez a Manchester Unitednél is. Bruno Fernandes a világ legegyértelműbb példája arra a gólveszélyes, kreatív erőre a középpályáról, aki szinte egyszemélyben meghatározza az együttese sikerességét az ellenfelek kapuja előtt - téve mindezt úgy, hogy egyébként sokszor veszi fel mélyen is a labdákat. Mindazonáltal az, hogy a játékszer mikor és hogyan jut fel a kaputól, legnagyobb részt nem tőle függ. És, hogy a címben megleölt módon miért gondolom ezt problematikusnak? Mert nem is egy másik középpályástól. Nem Fredtől vagy Scott McTominay-től. Harry Maguire-től, aki miközben ezt a feladatot ideérkezése óta pazarul végzi, a United elmúlt esztendőinek egyik legnagyobb megoldatlan problémájára mutat rá.
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
Bővebben

A nőknél nem kérdés, hogy milyen színű Észak-London

A pandémiás körülmények között indokolatlan és egyben veszélyes válogatott szünet miatt az előző hétvégén nem rendeztek hétvégét a Premier League-ben, de ennek ellenére annak sem kellett csalódnia, aki mindenképp elsőosztályú angol futballra vágyott, ugyanis a női Szuperligában (Women's Super League, röviden: WSL) teljes fordulót rendeztek, és a mérkőzések között helyet kapott egy észak-londoni derbi is. A férfiak mezőnyében évszázados múltra visszatekintő Tottenham-Arsenal ellentét természetesen a hölgyek rivalizálására is hatást gyakorolt annak ellenére, hogy a két klub múltja és sikeressége között óriási a különbség. Amíg az Ágyúsok női együttese a legtöbb bajnoki címmel rendelkezik, és a 2011-ben a régi első osztályból átalakuló WSL-ben is a Chelsea-vel holtversenyben a legtöbb elsőséget szerezte meg (3), addig a Tottenham 36 éves története során először 2019-ben jutott fel az élvonalba. Az összecsapás presztízsét így is jól jelzi, hogy a WSL történetében a Tottenham Hotspur vadonatúj stadionjában rendezett derbire látogatott ki eddig a legtöbb néző, szám szerint 38 262. A két csapat ebben a szezonban is teljes más célokért küzd: az Arsenal a Manchester Unitedet igyekszik letasztítani a dobogóról, ezzel kiharcolva a Bajnokok Ligája indulást, míg a Spurs az előző szezonhoz hasonlóan az első osztályú tagságát szeretné megőrizni. Így nem is meglepő, hogy az Ágyúsok a szombati mérkőzést is nagyon könnyedén 3-0-ra nyerték meg a koronavírus miatt üres lelátók előtt megrendezett mérkőzést a Tottenham Hotspur Stadionban, de érdemes tüzetesebben is megvizsgálni, mi vezetett a vendég sikerhez az egyre magasabb színvonalat képviselő női bajnokságban.
Bővebben

Így vetett véget a Manchester United a City nagy sorozatának

A derbi korán rossz fordulatot vett a hazaiak számára, amikor is egy bedobás után a United labdát tudott szerezni és a túlbuzgó Gabriel Jesus annyira rámászott Anthony Martialra, hogy borítékolható volt, hogy össze fognak ütközni. Alig egy perccel a kezdés után már büntetőhöz is jutott a United és bár Ederson majdnem fogta, de a labda így is a hálóban kötött ki. Az előny abszolút a vendégeknek kedvezett, mert annak birtokában még inkább koncentrálhattak a kontrákra és, hogy elrontsa a City játékát. A presszinggünkkel ez egészen jól is sikerült, de persze Solksjaerék sikeréhez az is kellett, hogy a túloldalt, akadt néhány gyenge teljesítmény. Elemzés.
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
Bővebben

Helyzetjelentés Londonból

Már csak tizenegy forduló van hátra az idei Premier League-ből, így azt hiszem elég idő eltelt már ahhoz, hogy egyrészt áttekintsük miként teljesítenek a csapatok, másrészt pedig megpróbáljunk a rendelkezésünkre álló adatokból némi előrejelzést levonni a jövő tekintetében. Ezen a héten az Arsenallal fogunk foglalkozni, ahol többek között olyan kérdésekre fogjuk keresni a választ, minthogy vajon valóban fejlődött-e az utóbbi időben az Arsenal, vagy hogy milyen esélyekkel indul az európai kupaszereplésért a csapat. Bár még most sem minden ágyús szurkoló hisz abban, hogy Mikel Arteta lehet az az ember, aki képes lehet kihozni a sodrából az Arsenalt, a felemás eredmények ellenére nem csak szemre, de az adatokban is úgy tűnik, hogy az Arteta vezette csapat igenis fejlődik az utóbbi időben, még ha ez az eredményekben nem is mindig mutatkozik meg. Ahogy az az alábbi ábrán is látszik, karácsony napja óta az Arsenal gyűjtötte a harmadik legtöbb pontot a Premier League-ben, csak az egy meccsel többet játszó Manchester United, és az ez idő alatt kivétel nélkül minden mérkőzését behúzó Manchester City szerzett több pontot az Arsenálnál.
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
Bővebben

Így altatta el a szurkolókat Solskjaer és Tuchel jól megtervezett presszingje

1-6, 0-0, 0-1, 0-0, 0-0, 0-0. Ezek voltak a Manchester United eredményei a klasszikus értelemben vett Big6 ellen a Chelsea elleni vasárnapi rangadó előtt. Nem túl meglepő tehát, hogy Ole Gunnar Solskjaer csapata a Kékekkel is gólnélküli döntetlent játszott, főleg azt figyelembe véve, hogy Thomas Tuchel kinevezése óta a londoniak is elsősorban az újratervezett védekezés miatt értek el sorozatban jó eredményeket, miközben az ellenfél tizenhatosánál még gyakran túlságosan is kiszámítható az együttes. Tuchel és Solskjaer is joggal teheti fel a kérdést: félig tele van, vagy félig üres a pohár? Labda nélküli szervezettségben és a tervezett stratégia megvalósításában mindkettejük csapata remekül teljesített, de épp emiatt hiába zajlott nagy tempóban a mérkőzés és próbálkozott a két csapat összesen 29 lövéssel, igazán emlékezetes momentumot egy vitatható módon meg nem adott tizenegyes kívül nehezen tudnának felidézni a szurkolók, és végül a három pont sorsáról sem sikerült dönteni. Ugyanakkor abban érdemes elmélyülni, hogy pontosan miként is semlegesítette egymás támadójátékát a két csapat.
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
Bővebben

Élet a Mars után – a Premier League-et forradalmasító Prozone története

1999. május 26-án szerdán alig múlt el 22:30, amikor Ole Gunnar Solskjaer kitette a lábát Teddy Sheringham szölgetére, ezzel ezernyi manchesteri szurkolót küldve extázisba. A Manchester United alig három perccel korábban még vesztésre állt, az este végére azonban bezsebelte történetének második Bajnokok Ligája-trófeáját. Manchester egy része Barcelonában ünnepelt. A diadalittas Camp Nou-ban akadt ugyanakkor egy ember, aki nem különösebben szerette a focit, mégis jobban örült az átlag szurkolónál. „Olyan volt, mintha megnyertem volna a lottót” – emlékszik vissza Ram Mylvaganam, az említett úriember. Hogy ki ő? Arról az emberről van szó, akitől néhány hónappal korábban a United megvásárolt egy adatelemző szoftvert, a Prozone-t.
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
Bővebben

Mikel Arteta bemutatja: a tökéletes meccsterv a Leeds United ellen

"Olyan kellemetlen a Leeds United ellen játszani, mint elmenni a fogorvoshoz" - nyilatkozta még tavaly januárban Mikel Arteta, miután az Arsenal kiejtette az FA-kupából Marcelo Bielsa együttesét. A yorkshire-i együttes azóta feljutott a Premier League-be, és a megalkuvást nem tűrő támadójátékával, valamint a 90 percen át nem lankadó intenzív presszingjével már számos csapatnak okozott kellemetlen perceket. Ugyanakkor az is kiderült, hogy megfelelően képzett játékosokkal és jól kidolgozott meccstervvel kihasználhatóak Bielsa csapatának gyengeségei, és vasárnap délután az Arsenal szinte tankönyvbe illően mutatta be, hogy miként kell játszani a Leeds United ellen a siker elérése érdekében. Első körben nem szabad engedni, hogy a Leeds nyugodtan tudja felépíteni a támadásait, így minél magasabben érdemes őket letámadni, majd a labdaszerzést követően sok mozgással és gyors passzjátékkal kell megpróbálni átjátszani az egészpályás emberfogásra épülő letámadásukat, majd minél hatékonyabban kell kihasználni az így keletkező szabad területeket. Mindezt az Arsenal különösen az első félidőben tökéletesen valósította meg, így érdemes is végigvenni, mit is talált ki pontosan Mikel Arteta.
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
P