fbpx
Kategória

Vélemény

65 cikk
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem
Bővebben

Maguire legkiválóbb tulajdonsága láncra veri a Manchester Unitedet

Az NFL-ben van egy kifejezetten amerikai focis kifejezés; playmaker. Nem önmagában az, hogy egy sportág rendelkezik szakszóval azokra, akik „megcsinálják a nagy játékokat”, akik a kezükbe tudják venni a játék fonalát és úgy alakítani, ahogy azt ők akarják. Hanem az, hogy ez nem a „tojáslabda-csapatok” abszolút középpontját, az irányítókat jelöli, hanem támadókat – általában elkapókat. Olyan játékosokat, akik alapvetően kiszolgáltatottak, hiszen csak közvetett módon juthatnak labdához; amennyiben megkapják azt a quarterback-től. A labdarúgásban a playmakert másként fordítjuk; a legtöbb esetben irányítót jelöl. Tradicionálisan két helyet foglalhat el egy irányító; vagy a védelem előtt, a középpálya leghátsó tagjaként (hatos), vagy a sorok között, a támadó- és középpályássor mögött (tízes). Mindenképpen rajtuk keresztül folyik a játék – vagy mélyről, a labdakihozatalt és a csapat ritmusát diktálják, vagy az offenzívát dirigálják. A foci azonban változik. Miközben a klasszikus tízesek el-eltünedeznek az, hogy ki irányít egy csapatot, szétterjedt a pálya minden szegletébe. A tavalyi Liverpoolnak ugyan volt hatos poszton szereplő védekező-középpályása, de mivel Klopp támadójátéka rendkívüli arányban épít a széleken való megkerülésre, illetve a beadásokra, Trent Alexander-Arnold létfontosságú szerepe a fiatal angolt tette a Vörösök irányítójává. Kevin De Bruynét akár támadó-középpályásként is felcímkézhetnénk, de az elmúlt években leginkább a jobboldali félterületből vezényelt – idén pedig gyakorta a középcsatárok helyéről teszi. Vagy itt van Harry Kane, aki szintén a kilencesek területéről adja Mourinho támadásainak szívét s lelkét. Egy szó, mint száz; úgy, mint taktikailag oly’ sok minden, az irányító kiléte ÉS posztja is formálódik – sőt, mostanra inkább olyan gárdákat lelhetünk fel, ahol több futballistára is ilyen jellegű feladatot bíznak. Így van ez a Manchester Unitednél is. Bruno Fernandes a világ legegyértelműbb példája arra a gólveszélyes, kreatív erőre a középpályáról, aki szinte egyszemélyben meghatározza az együttese sikerességét az ellenfelek kapuja előtt - téve mindezt úgy, hogy egyébként sokszor veszi fel mélyen is a labdákat. Mindazonáltal az, hogy a játékszer mikor és hogyan jut fel a kaputól, legnagyobb részt nem tőle függ. És, hogy a címben megleölt módon miért gondolom ezt problematikusnak? Mert nem is egy másik középpályástól. Nem Fredtől vagy Scott McTominay-től. Harry Maguire-től, aki miközben ezt a feladatot ideérkezése óta pazarul végzi, a United elmúlt esztendőinek egyik legnagyobb megoldatlan problémájára mutat rá.
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
Bővebben

Negyedelő

Féltávig Frank Lamparddal a padon jutott el a csapat, viszont most már Thomas Tuchel mögött is van egy negyedév. Mi változott a német irányítása alatt és mi várhat még a csapatra a szezon hátralévő részében? Bár a problémák már december második felében elkezdtek sokasodni, a vezetőség január közepéig várt Lampard menesztésével. Az időzítés megosztó volt: egyesek szerint jöhetett volna egy picit korábban, mások szerint viszont várhatott volna még a döntés pár hétig, vagy akár a szezon végéig is. Hiába lett a gárda csoportelső a BL-ben, hiába állt még az FA kupában, a bajnoki lejtmenet és a kulcsemberek egymást alul múló produkciói miatt Abramovics türelme és a feltámadásba vetett reménye elfogyott. Thomas Tuchel kapta a melót, hogy hitet adjon a játékosoknak, irányt mutasson a csapatnak és megmentsen valamit a szezonból. Az első meccsén a Wolverhampton ellen lényegében beesett a kispadra (már az nagy szó volt, hogy nem kellett karanténba vonulnia a reptérről és ott lehetett a stadionban). Nem volt vesztegetni való ideje, a másfél hónapja még titkos bajnokesélyesnek minősített Kékek ugyanis a középmezőnyig süllyedtek vissza.
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
Bővebben

A megakadt projekt

Azóta, hogy 2015 októberében Jürgen Klopp átvette a stafétát, a Liverpool FC fejlődése majd hogy nem minden szempontból egyenletes volt és töretlen. A 2020 elején beköszöntő világjárvány viszont látszólag egy csapásra mellékvágányra terelte a csapatot, és feje tetejére állított mindent, amit egy éve még a közvélemény széles körben egyöntetűen piedesztálra emelt. Rossz döntések eredményeként siklott-e ki a Liverpool, vagy mindössze a külső körülmények áldozatává vált? Milyen megújulásra van szüksége ahhoz, hogy mihamarabb visszatérjen a korábban megkezdett útra? Kilenc bajnoki fordulóval a vége előtt e sorok írásakor vesztett pontok tekintetében a nyolcadik helyen áll a csapat, immáron öt egységnyire a negyedik helytől. A zsinórban hat anfieldi vereség sokakat elbizonytalanított a bajnoki szereplést illetően. Egyesek még reménykednek a negyedik hely elérésében, míg mások már amellett érvelnek, miért ne végezzen a csapat még El-pozícióban se. Ezzel szemben a Bajnokok Ligájában még mindenre megvan az esély, ahol a negyeddöntőben a szintén sok sebből vérző Real Madrid lesz az ellenfél. Reálisan nézve a Liverpool nem tartozik a sorozat esélyesei közé, de a 2005-ös meneteléssel való párhuzam reményt kelt a szurkolókban. Hasonló mennyiségű sérült, hasonlóan pocsék bajnoki szereplés mint 2005-ben, a döntő helyszíne pedig 16 év után szintén az az Atatürk Olimpiai Stadion, ahol anno a csapat csodát vitt véghez. Klopp gárdája pedig valahogy most is sokkal élesebb az európai kupameccseken. A Wyscout modellje szerint a korábbi két idényben míg a Liverpool 11-gyel túllőtte a várható gólok számát (xG), addig idén 3-mal alulteljesíti azt. Ellenben a Bajnokok Ligájában elől minimális, míg hátul jelentős túlteljesítés tapasztalható.
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
Bővebben

Mi ez, ha nem krízis?

Az utóbbi hat bajnokin öt vereség. A BL-t érő negyedik hely kilencpontos messzeségben távolodik. A védelem instabil, az eddigi vezér Höjbjerg hibát hibára halmoz, Ndombele egyre kevesebbet csillog, Szon góllövő formája fakul. Van innen visszaút? És Josénak? „Nem beszélnék válságról. Azt mondanám inkább, nagyon-nagyon rossz sorozat van mögöttünk. Nyilvánvalóan túl sok meccset veszítünk el, frusztráló, hogy nem ott állunk, ahol a képességeink alapján kellene” – mondta meglepő nyugalmat árasztva José Mourinho a West Ham elleni, kétségkívül szerencsétlen, de mégiscsak a szezonbeli nyolcadik bajnoki vereség után, azaz a kérdés, hogy a PL-ben az idén minden harmadik meccsét elveszítő portugál a megoldás-e a Spurs gondjaira, tovább éleződik. A Mourinhóban eddig sem különösebben hívő drukkereknek további aggodalomra adhat okot a hétvégi derbit követő nyilatkozat egy igen sejtelmes darabja: „Sajnos hosszú idő óta vannak olyan problémák a csapaton belül, amelyeket egymagam nem tudok megoldani. Egyetlen edző sem tudna.”
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
Bővebben

Thiago védelmében

Szeptember 18-án a Liverpool talán az egész átigazolási ablak legnagyobb szenzációját keltette azzal, hogy leigazolta Thiago Alcântarát a Bayern Münchentől. A korábbi gyakorlattól teljesen eltérően, Michael Edwards egy 29 éves, pályája csúcsán lévő játékosért szállt harcba, és fizetett ki érte átigazolási díjat. A Liverpool bevállalta a spanyol karrierjének valószínűleg legnagyobb értékű szerződését, méghozzá mindezt a gazdasági válság közepén. Az általános megítélés pozitív volt, a Bayern München menetelésében a futballtársadalom óriási szerepet tulajdonított Thiago klasszisának, abban pedig mindenki egyetértett, hogy a Vörösök egyre inkább kiismerhető támadójátékába kell egy új változó, valaki, aki a nagy munkabírású középpályások mellett egy új színt hozhat a bajnokcsapatnak. Valaki, aki a két szélső irányítóról leveszi a terhet, majd középről próbálja feltörni a védelmi vonalat, hogy ezzel új lehetőséget teremtsen a támadótriónak. Valaki, aki kiszámíthatatlan, aki ritmust teremt. Labdabiztos, mint Wijnaldum, de kreatív, mint Alexander-Arnold. És Thiago kalandja nem is indulhatott volna mesésebben. Mindössze két nappal az érkezése után nemcsak, hogy győztes meccsen debütált a Stamford Bridge-en, de azonnal fel is állított egy rekordot. 2003 óta, mióta az Opta passzstatisztikákat készít, soha senkinek nem volt 45 perc alatt ennyi sikeres passzkísérlete, mint neki azon a meccsen (75). Amint beállt, azonnal ritmust adott a csapatnak, a Vörösök szurkolói pedig pillanatok alatt elaléltak tőle. Viszont az álom gyorsan rémálommá eszkalálódott. Három nappal a debütálása után a koronavírus-fertőzés máris belerondított a képbe, és a spanyol karmester második fellépéséig egészen az október 17-ei derbiig kellett várni. Az Everton elleni kaotikus meccsben sem volt sok köszönet, Richarlison nem kímélte Thiago térdét, aki így 72 napra harcképtelenné vált.
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
Bővebben

Sziasztok Roberto és Jürgen! Hát nektek meg mitől ilyen fehérek a fogaitok?

„A Premier League-ben más szögből filmezik a meccseket!” „A Premier League-ben másképp nyírják a füvet!” „A Premier League-ben annyi szép fogsort látni!” Nem ismerek olyan embert, aki a PL iránt érzett rajongása kapcsán ne hozta volna fel a fenti három érvből legalább egyet, viszont egyre több helyről hallom vissza az utóbbit. Kezdetben feltűnt ugyan egy-egy kirívó fogsor, később már egyre több kifehéredett mosoly köszönt vissza, ezért ideje volt utánajárni, mi áll a jelenség mögött. Mint kiderült, egyetlen ember a magyarázat: egy Dr. Robert Hughes nevű, ex-kickboxos szájsebész műve.
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
Bővebben

Most már mindig ilyen lesz a Premier League?

A legtöbben csak kapkodják a fejüket, hogy mi történik a Premier League 2020-21-es szezonjában. Az erőviszonyok gyorsabban fordulnak, mint a Trónok Harcában, és a menedzserek fejei is hasonló sebességgel kezdenek repkedni, mint ahogyan azt a jól ismert tévésorozatból ismerhetjük. A legtöbb szakíró próbálja mindezt a koronavírus hatására, a sűrű menetrendre és egy-egy kulcsjátékos hiányára fogni, viszont keveseknek tűnik fel, hogy a Premier League nem tegnap lett olyan, amilyennek most ismerhetjük. A helyzet viszont még mindig változóban van.

Ha az elmúlt tíz esztendőt vizsgáljuk, akkor öt bajnokot avathattunk, miközben Olaszországban és Németországban lassan egy évtizede ugyanaz a liga első csapata, de Spanyolországban is lényegében két csapat váltogatja egymást. Ha a liga első két helyezettjét vizsgáljuk meg, akkor ez Spanyolországban három, Olaszországban öt, Németországban hat, Angliában viszont hét csapatot tesz ki. Megvizsgáltam a harmadik és negyedik helyezettek közötti pontszámok átlagos különbségét is az elmúlt 10 esztendőből. Ez Spanyolországban 8,9, Olaszországban 5,8, Németországban 4,3, Angliában pedig csak 2,3 pontnyi eltérést mutat. Azért választottam ezt a metódust, mert a kiemelkedő teljesítményt nyújtó csapatokat jobban el lehet választani a többiektől, viszont lehet érzékeltetni, hogy valóban alattuk milyen harc folyik a helyekért.

De, ha ez még nem lenne elegendő, akkor nagyító alá került a harmadik és hatodik helyezettek közötti különbség is. Ez a szám nem meglepő módon Spanyolrszágban lett a legnagyobb, ahol 16,2 pont fór van ebben a mutatóban. Olaszország és Németország között viszont nincsen túlzottan nagy különbség. Előbbinél 12,3-nál, utóbbinál kereken 13 egységnél áll meg ez a szám. Angliában pedig mindössze 10 pont differencia jelenik meg.

A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
Bővebben

Spurs: Kane-telen változtatni

Ha egy játékos nyakig benne van csapata góljainak 68 százalékában, mondhatni elég fontos elem. Harry Kane a Tottenhamben egyenesen a legfontosabb. Az idén a PL-ben 34 gólt jegyző Spursnek azt a 12 gólt és 11 asszisztot (23 találatot tehát) kellene valahogy pótolnia, amellyel az angol fenomén jelentkezett… De vajon lehet? Ha igen, hogyan?

Egy csatár nyilvánvalóan attól klasszis, hogy felülrúgja xG adatait, Harry Kane-nel sincs ez másként. Amíg azonban a 2017–2018-as, valamint a 2018–2019-es idényben úgy három-négy góllal szerzett többet annál, mint amennyit helyzetei minőségéből fakadóan feltételezhettünk volna, az előző szezonban majdnem nyolccal, idén kis híján tízzel termelt több gólt, mint amennyit az algoritmus alapján kellett volna neki. Ennyivel jobb befejezővé vált volna? Vagy ennyivel nőtt benne az addig is eléggé buzgó felelősségvállalás érzése, hogy az elmúlt évek távozó/száműzött gólfelelősei – Christian Eriksen és Dele Alli – hiányában még inkább meg kell ráznia magát? Elvállalni azt is, betalálni onnan is, amit és ahonnan túl nagy sansz amúgy nem mutatkozna a gólszerzésre? Esetleg a José Mourinho megalkotta mix, a „nagyok” ellen mélyebb védekezésből induló kontrajáték, a „kicsikkel” szembeni agresszívabb, nyomásgyakorlós támadófutball fekszik neki ennyire? Vagy egyszerűen csak az eddiginél is nagyobb klasszissá érett?

Valamennyi felvetésben találni igazságot, ám amíg az, hogy immár nem csak a befejezések mestere, hanem elképesztő játékintelligenciáról és kiszolgálókészségről árulkodva elő is készíti a gólokat, Kane-t még veszedelmesebb fenevaddá formálta, a Tottenhamet elég síkos pályára terelte. 

A Kane-evolúció azt jelentette ugyanis, az univerzális támadó esetleges elvesztésével a Spurs mindjárt a két legfontosabb emberéről mondhat le. A játékmester mellett a gólfelelősről is. Egy sérülés, dupla baj.

És amíg a Manchester City láthatóan elbírja Sergio Agüero és Kevin de Bruyne egyidejű hiányát, a Spurs képtelen megbirkózni a kihívással. Az eltelt másfél félidőben legalábbis nem tudott. Impotens támadójáték a Liverpool elleni rangadó második félidejében, tanácstalanság elöl a Brighton otthonában.

A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
Bővebben

Egy sablonos csapat dicsérete és esélyei

A 2020-21-es szezon folyamatosan hullámzó tengerében a Manchester United együttese az egyik legfigyelemreméltóbb pozitív szereplő. A szezon viszont még pusztán a felénél tart, és ez mindenképpen egy figyelmeztetés a jelenlegi helyzetben. Lássuk, hogy mitől áll ott a Manchester United ahol, és mit jelenthet ez a szezon második felére nézve.
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
P