Tottenham

Azt, hogy a „Mourinho-experiment” hogyan ér véget, mindenki tudta. Abban azért, hogy a szakadékba torkolló utat szegélyezi néhány pompás állomás, titkon lehetett reménykedni. De hát megint az a csalfa, vak remény…  A 11. fordulóig pedig minden rózsásnak tetszett a Hotspur Way-en. (Már ha nagyvonalúan eltekintünk attól, hogy a járvány miatt továbbra is szurkolók nélkül volt kénytelen megvívni meccseit a klub, jelentős adósságot görgetve maga előtt, amelyre igen érzékenyen hatott az a mintegy 100 millió fontos éves veszteség, ami a meccsnapi bevételek kiesése miatt keletkezett.) Hanem a 11. forduló után, amikor 2000 szerencsés drukkere előtt az Arsenalt 2–0-ra legyőzte az észak-londoni derbin, a Liverpoollal azonos pontszámmal, de jobb különbséggel az élen állt. Túl voltunk akkor már a nyári felkészülés elmaradását nyögő, emberhátrányban játszó Manchester United elleni hatoson, a City elleni, mondhatni sima 2–0-s diadalon – talán ezen a két meccsen produkált az egész szezonban a legmagasabb szinten a Spurs –, bár figyelmeztető lehetett, hogy a manchesteri kékek ellen négy kísérletből, illetve két kaput eltaláló próbálkozásból lőtt két gólt a Mourinho-gárda, az ágyúsokkal szemben pedig öt lövésből, és három kaput eltalálóból vágott kettőt. De mindenfajta intelmet elfedett Harry Kane és Szon Hung Min zsenialitása: az Arsenal ellen például Kane szolgálta ki Szont, Szon pedig Kane-t, az angol center akkor járt tíz gólpassznál (ne feledjük, 11 játéknap után).

A José Mourinho elküldését üdvözlő fanfárok hangja kezd egyre inkább elcsitulni, és a figyelem sokkal inkább a lehetséges új edző személye felé fordul a Hotspur Way-en. Immár biztos, a Bayernt választó Julian Nagelsmann nem lesz a Tottenham menedzsere; no de akkor ki? Igazságtalan volna persze a Ligakupa-döntőben mutatott gyenge játékot a beugró Ryan Masonre kenni, de ha csak valami csoda nem történik a maradék néhány hétben, a 29 éves tréner mandátuma május végével lejár. És bár voltak elejtett félmondatok, amelyek alapján azt lehetett gondolni, ha a korábbi Spurs-nevelés a neki szentelt hét mérkőzésen különleges – mondjuk azt, nagelsmanni – képességeiről sikeresen meggyőzi feletteseit, még akár maradhat is, erre az elmúlt két meccs alapján minimális esély sem mutatkozik. Varázslásra mástól lesz itt szükség.

A jövő hétvégi Ligakupa-döntő egy újabb esély Harry Kane-nek, hogy megszerezze élete első klubtrófeáját. De vajon az utolsó fináléja lesz a Wembleybeli Spurs-mezben? Megy vagy marad Anglia első számú csatára? Kérdésekből jó néhány cikázhat mostanság a briliáns center fejében is. Mert ugyan a válogatott szünetben nyomatékosította, nyárig csakis a Spurs és a nemzeti csapat sorsa foglalkoztatja, elég nehéz lehet kiszűrni a szirénhangokat. Csábításnak márpedig nincs híján.