Kategória

Manchester United

68 cikk
Bővebben

Mit adtak nekünk a norvégok?

Lezárult a 2020-21-es szezon, és a Manchester United pont annyi trófeával gazdagodott, mint az azt megelőző három szezonban. Ez a szám egészen pontosan a nulla. Nagyon nehéz ennek okán nem a Solskjaer-projekt 2,5 évét összegezni, hiszen most már nem csupán az általános türelem fogy, de az igazán megfelelő eredmények sem jönnek. Jóslásokba ugyan nehéz volna bocsátkozni, de a koronavírus hatása és a menedzsmenten, tulajdonosi körön belüli feszültség okán is nehéz lenne tippelni arra, hogy a dolgok merre haladnak majd nyáron és a következő szezonban. Az idei szezon mindenképpen rendhagyó is volt, és ez is sok mindenre kihatott Angliában. Lássuk a tovább mögött, hogy mégis ezen fejleményék fényében milyen konklúziót érdemes levonnunk és mi várható majd a 2021-22-es küzdelmek során.
Bővebben

Vezéráldozat a sikerért?

Fontos mérkőzésen van túl a Manchester United, amely mégis sokkal inkább a jövője, mint a jelene miatt él meg izgalmasabb időket. Az Európa-liga siker ezúttal nem szükséges a Bajnokok Ligája szerepléshez, a Premier League idei szezonjában pedig ismételten nem veszélyezteti a csapatot a bajnoki győzelemért való versenyfutás, még akkor sem, ha a 2020-21-es szezon mindenképpen jobbnak minősíthető, mint az azt megelőző. A Manchester United következő évei tehát a nyári piacon dőlnek el. Az viszont igazán szükségszerűen megvizsgálandó, hogy a sakktáblán való különböző lépések egymásra is milyen hatást gyakorolnak majd. A keretben egyértelmű lyukak vannak, de bizonyos transzferek, szerződéshosszabbítások és elengedések egymástól szívják majd el a prioritásokat amint kinyílik az átigazolási ablak.
Bővebben

Poszt-fergusoni középhátvéd kishatározó

Már Sir Alex Ferguson távozása óta gyakran hangzik el, hogy valamit tenni kell a védelemmel. A jó klubok ismérve mindenképpen egy olyan védelem, amely a lehető legkevesebbre redukálja a kapott gólok számát. A Számháború című könyv 0 > 1 elve is jól megmutatja, hogy ha nem kapsz gólt, jelentősen nőnek az esélyeid a sikerre. Manchesterben pedig sorra telnek az évek 2013 óta, de nincs olyan nyár, amikor ne hangozna el, hogy venni kellene egy középhátvédet. Lássuk, hogy mi a helyzet a történettel…
Bővebben

Maguire legkiválóbb tulajdonsága láncra veri a Manchester Unitedet

Az NFL-ben van egy kifejezetten amerikai focis kifejezés; playmaker. Nem önmagában az, hogy egy sportág rendelkezik szakszóval azokra, akik „megcsinálják a nagy játékokat”, akik a kezükbe tudják venni a játék fonalát és úgy alakítani, ahogy azt ők akarják. Hanem az, hogy ez nem a „tojáslabda-csapatok” abszolút középpontját, az irányítókat jelöli, hanem támadókat – általában elkapókat. Olyan játékosokat, akik alapvetően kiszolgáltatottak, hiszen csak közvetett módon juthatnak labdához; amennyiben megkapják azt a quarterback-től. A labdarúgásban a playmakert másként fordítjuk; a legtöbb esetben irányítót jelöl. Tradicionálisan két helyet foglalhat el egy irányító; vagy a védelem előtt, a középpálya leghátsó tagjaként (hatos), vagy a sorok között, a támadó- és középpályássor mögött (tízes). Mindenképpen rajtuk keresztül folyik a játék – vagy mélyről, a labdakihozatalt és a csapat ritmusát diktálják, vagy az offenzívát dirigálják. A foci azonban változik. Miközben a klasszikus tízesek el-eltünedeznek az, hogy ki irányít egy csapatot, szétterjedt a pálya minden szegletébe. A tavalyi Liverpoolnak ugyan volt hatos poszton szereplő védekező-középpályása, de mivel Klopp támadójátéka rendkívüli arányban épít a széleken való megkerülésre, illetve a beadásokra, Trent Alexander-Arnold létfontosságú szerepe a fiatal angolt tette a Vörösök irányítójává. Kevin De Bruynét akár támadó-középpályásként is felcímkézhetnénk, de az elmúlt években leginkább a jobboldali félterületből vezényelt – idén pedig gyakorta a középcsatárok helyéről teszi. Vagy itt van Harry Kane, aki szintén a kilencesek területéről adja Mourinho támadásainak szívét s lelkét. Egy szó, mint száz; úgy, mint taktikailag oly’ sok minden, az irányító kiléte ÉS posztja is formálódik – sőt, mostanra inkább olyan gárdákat lelhetünk fel, ahol több futballistára is ilyen jellegű feladatot bíznak. Így van ez a Manchester Unitednél is. Bruno Fernandes a világ legegyértelműbb példája arra a gólveszélyes, kreatív erőre a középpályáról, aki szinte egyszemélyben meghatározza az együttese sikerességét az ellenfelek kapuja előtt - téve mindezt úgy, hogy egyébként sokszor veszi fel mélyen is a labdákat. Mindazonáltal az, hogy a játékszer mikor és hogyan jut fel a kaputól, legnagyobb részt nem tőle függ. És, hogy a címben megleölt módon miért gondolom ezt problematikusnak? Mert nem is egy másik középpályástól. Nem Fredtől vagy Scott McTominay-től. Harry Maguire-től, aki miközben ezt a feladatot ideérkezése óta pazarul végzi, a United elmúlt esztendőinek egyik legnagyobb megoldatlan problémájára mutat rá.
P