fbpx
Kategória

Chelsea

64 cikk
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem
Bővebben

Negyedelő

Féltávig Frank Lamparddal a padon jutott el a csapat, viszont most már Thomas Tuchel mögött is van egy negyedév. Mi változott a német irányítása alatt és mi várhat még a csapatra a szezon hátralévő részében? Bár a problémák már december második felében elkezdtek sokasodni, a vezetőség január közepéig várt Lampard menesztésével. Az időzítés megosztó volt: egyesek szerint jöhetett volna egy picit korábban, mások szerint viszont várhatott volna még a döntés pár hétig, vagy akár a szezon végéig is. Hiába lett a gárda csoportelső a BL-ben, hiába állt még az FA kupában, a bajnoki lejtmenet és a kulcsemberek egymást alul múló produkciói miatt Abramovics türelme és a feltámadásba vetett reménye elfogyott. Thomas Tuchel kapta a melót, hogy hitet adjon a játékosoknak, irányt mutasson a csapatnak és megmentsen valamit a szezonból. Az első meccsén a Wolverhampton ellen lényegében beesett a kispadra (már az nagy szó volt, hogy nem kellett karanténba vonulnia a reptérről és ott lehetett a stadionban). Nem volt vesztegetni való ideje, a másfél hónapja még titkos bajnokesélyesnek minősített Kékek ugyanis a középmezőnyig süllyedtek vissza.
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
Bővebben

Centertemető? – A Chelsea és a sztárcsatárok története

Nem kell feltétlen a Kékek állandó követőjének lenni ahhoz, hogy képesek legyünk megnevezni 3-4 balul sikerült csatárigazolást csak az elmúlt évtizedből, és még legalább ennyit a kétezres évekből. Ha a Chelsea-nél bevált éppenséggel egy szép summáért igazolt támadó, akkor azzal valóban nagyot szakítottak, és nyugodtan mondhatjuk: belenyúltak a tutiba. Lásd például Didier Drogbát, aki bár nem volt egy, a gólokat futószalagon szállító center, de ha szükség volt egy találatra a három ponthoz, egy rangadó eldöntéséhez, a továbbjutáshoz vagy egy döntő megnyeréséhez, akkor azokat kegyetlenül hozta a karriere csúcsán. A sokkal árnyaltabb karakterű és inkonzisztensebb formát mutató Diego Costa még ugyanúgy ide sorolható minden kilengése ellenére is, hiszen egyrészt az egyetlen centerről beszélünk, aki képes volt Drogba mellett egy szezonon belül 20 bajnoki találatra legalább, másrészt az utolsó két aranyéremnél egyaránt 20-20 alkalommal zörgette meg az ellenfelek hálóját. Ezen felül üzleti szempontból nem mellékes, hogy amikor romlani kezdett a teljesítménye, jókora haszonnal sikerült visszaadni Madridba – igaz, elég viharos körülmények között. Mellettük persze még van jó pár csatár, akik sikeres igazolásnak bizonyultak minden tekintetben (mint például az idei BL hősévé előlépő Olivier Giroud), de ők sem a maguk státuszában, sem árában nem képeznek egy ligát a lentebb említett nevekkel, akik rendre csúcsáron megvásárolt sztárfocisták voltak. Az összkép nagyjából úgy néz ki, mintha a valamilyen rontás sújtaná ezen rekordigazolásokat.
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
Bővebben

Világok harca – egy bő félévszázados rivalizálás története

Szombat koradélután Leedsben rendezik a 29. forduló nyitómérkőzését. A remek formában lévő Chelsea látogat arra az Elland Roadra, ahol több mint tizenhét éve nem találkoztak bajnoki mérkőzésen. A most felelevenítendő vérgőzös múlt ismeretében közönség nélkül is zajos derbi várható. „Mindig felemeli csúnya fejét, még akkor is, ha közel sem vagyunk hozzájuk. Ugyanolyan kiszámíthatóan, mint a kései Jones tizedes lába, amikor a Leeds rajongói összegyűlnek bármelyik lelátón, énekelni fogják a nótájukat a Cockney riválisukról. ’Vedd el apád fegyverét és lődd le a chelsea-s söpredéket’. A Chelsea drukkerei még mindig viszonozzák a Leeds gyűlöletét a ’The Dambusters March’ dallamára.” – írja könyvében (Chelsea FC: The Official Biography – The Definitive Story of the First 100 Years) Rick Glanvill. Hogyan harapódzott el ennyire ellenszenv a két tábor között?
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
Bővebben

Hová tűntek a gólfelelősök?

Hiába szólnak a Premier League-ben dicshimnuszok kiválóbbnál kiválóbb támadókról, a Chelsea háza táján ilyenkor néma kuss van. Hová tűntek a gólfelelősök? A kérdés nem újkeletű, de ettől persze csak kellemetlenebb feltenni és nehezebb megválaszolni. Thomas Tuchel alatt 7 bajnokit játszott le eddig a csapat, s ezeken 8 gólt szerzett. Nem jobb e kép akkor se, ha hozzátesszük a Barnsley elleni FA kupa nyolcaddöntőt és az Atlético Madrid elleni odavágót, úgy 9 mérkőzésen 10 találatnál járunk. Meglett tehát a böjtje a védelem stabilizálásának, hiába járunk ugyanis még mindig csak 2 kapott gólnál, s hiába maradt minden ellenfél 0,7-es xG alatt (hárman pedig 0,5-ös xG alatt), a támadójátékra már kevesebb kraft maradt. A 7 bajnokiból háromszor sikerült legalább másfél gólnyi xG-t összeszorgoskodni, s kétszer volt ez az érték 2 fölött (Lamparddal az odavágók során hatszor). Helyzetek tehát Tuchel alatt úgy, ahogy vannak, mindössze a Burnley és a Sheffield United ellen lőtt a Chelsea több gólt, mint amennyit az xG sejtetett (1,44-re, illetve 1,64-re kettőt-kettőt). A lehetőségek mennyiségében és minőségében eddig rendre sikerült a csapatnak felülmúlnia ellenfeleit, ugyanis Tuchel irányítása alatt kivétel nélkül minden meccsen a Chelsea-é volt a magasabb xG. Persze ez nem meglepő a sorsolás ismeretében, a Kékek ugyanis zömében olyan alsóházi csapatokkal játszottak az utóbbi időben, akiket kis túlzással taszít a labda és máskor sem szokásuk szorgoskodni az ellenfelek tizenhatosa előtt, de a rangadókon sem ért senkit hidegzuhanyként Mourinho és Solskjaer csapatainak kontrákra építő kivárásos taktikája.
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
P