fbpx
Kategória

Kiemelt

5 cikk
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem
Bővebben

Néhány fontos tanulság, amelyet láthatunk a Manchester United keretén

A szezont borzasztóan kezdő United griffmadár-szerű szárnyalása után most újra eljött a stabilizálódás időszaka, amely azért is különösen érdekes, mert a bajnoki taposómalom után jönnek ismét a kupasorozatok, amelyek erős plusz megterhelést jelentenek majd. Éppen ezért érdemes néhány pontban összegezni, hogy a vörös ördögök szurkolói kikkel számolhatnak, és kik azok, akik látványosan kikerültek a képből a szezon első felét követően. A még mindig bő keret átalakítása most már visszafordíthatatlanul elindult. Egy egyedi erősorrend, és fontossági rangsor következik.
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
Bővebben

A Liverpool igazolásai mögött álló szürke eminenciás

Néhány éve a Liverpool még nem volt ennyire céltudatos és eredményes az átigazolási piacon, mint manapság. Többen áron alul távoztak, az elsőszámú kiszemeltek rendszeresen máshol kötöttek ki, néha csak a bevásárlólista alján elhelyezkedő játékosok megszerzésére futotta, vagy Ian Ayre és elődei egyszerűen csak sikertelenül alkudoztak az átigazolási ablak utolsó óráiban, és nem erősítettek kulcspozíciókban. Hol vannak már azok az idők, amikor Brendan Rodgers az AC Milan elleni edzőmeccs előtti sajtótájékoztatóján magabiztosan kijelentette, a klub nem fogja leigazolni Mario Balotellit, majd az átigazolási ablak végén jobb hiján mégis az olasz fenegyerekkel kellett a Liverpoolnak beérnie. Jürgen Klopp és Michael Edwards érkezése mindent megváltoztatott. Manapság a Vörösök átigazolási gépezete a leginkább irigylésreméltó az európai topfutballban. A klub alapos adatelemzést végez, hogy a kiszemeltek illeszkedjenek Klopp rendszerébe, és kizárólag a megfelelő karakterjegyeket magukon hordozó, megfelelő jellemű labdarúgók kerülhetnek fel a klub átigazolási listájára. A rendszer egyik alappillére Michael Edwards, aki 2016 óta tölti be a sportigazgatói posztot a klubnál, és kulcszerepe van abban, hogy a Liverpool újra feljutott a csúcsra.
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
Bővebben

A Chelsea és az edzők: rövidtáv, feszültség és szomorú vég

Frank Lampard menesztése kapcsán újabban felvetődött a Chelsea és a klub edzőinek a viszonya, a feléjük élő véges türelem, valamint hogy mégis mekkora támogatást kap egy tréner a Kékek padján. Lassan két évtizede vette meg Roman Abramovics a csapatot, és bár kétségtelen, hogy hosszabb távon is európai gigásszá tudta tenni londoniakat, a 3. szezon megélése egy menedzser számára továbbra sem számít kevésbé raritásnak, mint a kétezres évek közepén.

Nehéz lenne azt mondani, hogy a Chelsea jelenlegi edzőpolitikája lényegesebben eltérne a világstandardtól (ami nyilván nem is tőle teljesen függetlenül alakult így), ám a vezetőség sikertelenség iránti intoleranciája úgy faragta a klub arculatát éveken át, hogy még a 2021-ben is külön polcon van kezelve az orosz milliárdos együttese szigor és türelmetlenség aspektusában. Ennek egyik oka a menesztett edzőkre költött fontmilliók mérlege lehet, melyben a Chelsea valóban nem hoz éppen gyenge számot. Ezen még csak súlyosbít az, hogy a csapat nem egyszer küzdött financiális akadályokkal a BL-bónusz kiesése vagy éppen a kimagasló keretfizetés miatt.

(forrás: PriceOfFootball)

Habár most hasonlóan mélyre süllyedt a Chelsea megítélése a közvélemény részéről, mint amilyenre eddig is gyakran (sőt, ez alkalommal még tán az átlagosnál lejjebb is került a vezetőség reputációja), 2013 után látványos változások álltak be a csapatnál e tekintetben. Éppen emiatt nehéz ugyanúgy kezelnünk 2013/14-es idény után történt edzőcseréket, mint az azelőttieket. Ugyan ma is előkerülnek olyan magyarázatok az edzők menesztése után, hogy Abramovics véges türelme megint elfogyott, és hogy rögtön mindent akart mindenki megint, ezekkel az okfejtésekkel egyre nehezebb pontosan indokolni a szerződésbontásokat. Ha a maguk kontextusában megnézzük, hogy miképp kerültek lapátra a Kékek mesterei az elmúlt évtizedben, kirajzolódik, hogy a fentebbi, idővel már-már toposszá vált indokok csak apróbb és egyre inkább fakuló komponensé zsugorodtak a nagy egészben.

A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
Bővebben

Nem stockporti Iniesta, hanem Guardiola új Messije

Liverpool 1963 óta nem vesztett sorozatban három alkalommal az Anfielden, 2005 és a Chelsea óta pedig senki sem tudta őket hazai pályán négy lőtt góllal megverni. A Manchester City ezzel szemben egymás után a 14. diadalát aratta, 18 évet követően távozott három ponttal a Vörösök csodálatos otthonából és 10 pontra növelte az előnyét a címvédővel szemben. Miért mondhatjuk, hogy a szokatlan eredmény ellenére ez is egy tipikus, covidos, 2020-21-es rangadóként vonulhat be az emlékezetünkbe, és mitől volt két góljától és egy gólpasszától FÜGGETLENÜL csodálatos Leo...izé, Phil Foden teljesítménye? "...még mindig nem ért néhány pozíciót és, hogy hol, mi lenne a dolga. Az első félidőben nem volt a helyén, a helyes pozíciókban, néha nagyon elszigetelődött," nyilatkozta a lefújást követő pályaszéli interjúja alkalmával Pep Guardiola. Hogy kiről? Phil Fodenről, aki megverte neki a világ egyik legjobb gárdáját. Ez a néhány mondat egyszerre világít rá a katalán maximalizmusára, arra, hogy a fiatal angol a lehető legjobb környezetben nevelkedik és, hogy miért lehet egy 4-1-re megnyert mérkőzésről is azt szummázni, hogy a ManCity nem futballozott úgy istenigazából jól.
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
Bővebben

Pépé feltámadása, avagy Arteta különös esete a szélsőkkel

A 2020/21-es szezon semmiképp sem nevezhető mindennapinak, és ha közelebbről megnézzük az Arsenalt, jócskán tartogat érdekesebbnél-érdekesebb sztorikat, amiket folyamatosan lehet követni: az Özil-saga, Arteta és a csapat novemberi talajvesztése majd talpraállása, Holding meglepően jó formája, vagy épp Saka végérvényes berobbanása, de talán ami a legmeglepőbb, az Pépé eddigi szezoníve. Az elefántcsontparti az idény kezdetén meglehetősen sporadikusan került a csapatba, Arteta 20 perc-fél órákra dobta be mindössze a bajnokságban és így többnyire kupaszereplésekre volt kárhoztatva, majd amikor bekerült, nem tudott élni a lehetőséggel – ki ne emlékezne a Leeds elleni csúfos piros lapra. Azóta viszont nem a várható történt, Pépé az utóbbi hetekben –még ha némileg kényszerből is – Arteta által dicsért edzésmunkája miatt visszatalált a kezdőbe, ahol aztán rá eddig nem feltétlen jellemző konzisztens jó teljesítményével meg is ragadjon, és sorozatban 3-szor is a kezdősípszótól a pályán legyen, ami az első 18 fordulóban mindössze 4-szer fordult elő.
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
P