Murakozy

A Mesut Özil-érának vége – a német-török irányító méltatlanul, egy végtelennek tűnően hosszú és fájdalmas válási folyamat lezárásaképp immár hivatalosan is a Fenerbahce játékosa. A – legalábbis ideiglenes – pótlását már be is jelentették a norvég Martin Ødegaard személyében, aki történetesen szintén Madrid fehérebb feléből érkezett, pont mint elődje, amivel a csapat hivatalosan is a Real keltetője lett, remélhetőleg sikerül enyhíteni azt abszurd nyomást, ami jelenleg a fiatal Saka-Smith Rowe pároson van helyzetkialakítás és kreativitás szempontjából.

Ødegaard hiába van már a focis köztudatban viszonylag régóta (2015-ben igazolt a norvég élvonalból a RM Castillába), még így is piszok fiatal, mindössze 22 éves. Ez természetesen annak köszönhető, hogy igazi csodagyerekként kezelték már régóta: alig 13 évesen (!!) kezdett edzeni a felnőttek között, 15 évesen idegenbeli BL-kvalifikációs meccsre vitték a Strømsgodsettel, hogy ugyanebben a szezonban 5 gólt és 6 asszisztot tegyen be a közösbe, miközben hétről-hétre korát meghazudtolóan tegye rá a bohócsapkát ellenfelei fejére Iniestához hasonlítható közeli labdakezelésével, ebből következő irányváltásaival, hogy elkerülje a fizikai ütközéseket és kiemelkedő kreativitásával.

Az idei szezonban érdekes látvány, de az első 2 fordulót követően ismét sorozatban kétszer tudott nyerni az Arsenal a Brighton és a Chelsea ellen. Hogy mi a közös a 2 meccsben? Arteta – részben mert Willian és Aubameyang nem tudta vállalni a játékot – bátran nyúlt a fiatalokhoz, akikkel helyenként egészen pofásan festett a csapat támadójátéka a lassú és céltalan passzolgatás helyett. E fiatalok közt volt a 20 éves Emile Smith Rowe is, aki bátor és céltudatos játékával a támadások egyik katalizátora lett, és egyre inkább bizonyítja, hogy a kvalitásai bőven elegendőek a PL-bajnokik tempójához.

ESR legnagyobb erőssége az ösztöneiben rejlik: egyértelműen látszott, hogy magával értetődő természetességgel képes játszani tízesként, ami óriási hiánycikk volt az idei szezonban a csapatnál. Özil száműzésével ugyan voltak próbálkozások, de ezek többnyire az EL-nél magasabb szinten nem jártak sikerrel – Lacazette fizikális korlátai miatt képtelen volt stabilan magas szinten teljesíteni itt, míg Willocknak sokkal inkább fekszik az, ha mélyről indulva tud beszállni a játékba.

Arteta érkezése után is az egyik legnagyobb fegyvertény a labda nélküli játék helyrerázása volt, ami olyan rég nem látott, hiba nélküli és fegyelmezett teljesítményekben domborodott ki, mint például a Manchester City lenullázása (2-0) az FA-kupa elődöntőben. A mutatott játék és eredmény főként annak tükrében volt elismerésre méltó, hogy ezt megelőzően az Emery-éra alatt a csapat rendre képes volt alsóházi ellenfelek ellen is rengeteg lövést benyelni.

Elsőre talán érdemes is megvizsgálni ezt a periódust. Látszólag a számok magukért beszélnek: a baszkot megelőző 18 fordulóban a csapat mindössze három meccset tudott lehozni kapott gól nélkül, míg az új edzővel ez az arány 20/7-re módosult, és 90 percekre nézve is jelentősen javult a bekapott gólok aránya, 1,47-ről 1,05-re. Az új felfogásban több védőnk is (pl. Mustafi, David Luiz) a legjobb formáját nyújtotta piros-fehérben, miközben a támadók is remek periódusokat produkáltak a megálmodott presszing megvalósításában, elég felidézni például az első hazai rangadót a Chelsea-vel szemben, ahol 45 percig egészen kivételes letámadást valósított meg a csapat. Persze, már akkor sem volt ez a felfogás 90 percig fenntartható, és nem is minden meccsen vették elő (itt ismét érdemes felidézni a City elleni FA-kupa meccset, ahol egy tankönyvi deep blockot valósított meg a csapat), azonban amikor igen, többnyire hatásosan tették.

2019. augusztus 1. Sok Arsenal szurkoló vágya végre beteljesül: az addig is nyílt titokként kezelt Pépé-deal létrejön, a csapat megmutatja, helye van a legnagyobbak asztalánál az elefántcsontparti szélső leigazolásával, aki az azt megelőző szezonban valósággal berobbant a francia bajnokságba egy 22+11-es szezonnal. Ehhez képest, ha nem is borzasztó (8 gól, 10 assziszt minden versenysorozatot figyelembe véve), de csalódást keltő első szezon után idénre Arteta minden bizalmát elvesztette vele kapcsolatban, és mikor végre megkapta a lehetőséget kezdőként, egy ostoba piros lappal hozta nagyon nehéz helyzetbe a csapatát. Vissza lehet jönni ebből a gödörből?