Szabó Christophe

12 cikk
A DIGISPORT francia meccseinek szakértője, az Omlett du fromage szerzője, az Arsenal frenchies futball és a Robert Pires-ügyek nagykövete.
Bővebben

Mi lett veled Adebayor?

Ha 2020 májusában valakinek meg kellene tippelnie, hogy mi volt Emmanuel Adebayor legutóbbi klubja, kevesen mondanák be a paraguay-i Asuncion Olimpiát. Az Arsenal, a Manchester City, a Real Madrid és a Tottenham korábbi labdarúgója 37 évesen egyelőre klub nélkül tengődik, igaz, a visszavonulását sem jelentette be. Adebayor nyilatkozatait mindig mókás hallgatni: olyan gyorsan beszél, mintha négy gondolattal a szavai előtt járna járna és úgy képes a mondatait összefűzni, hogy mégsem vág a saját szavába. A figurát is körbelengi valami furcsa elegy: a nyers őszinteség, a hivalkodó magamutogatás és a sértettség keveréke. Az Arsenalosok soha nem felejtik el még a City-s mezben megtett gólörömét, más kluboknál csak futó kalandként és jókedvű zsoldosként könyvelték el. Hol van az igazság?
Bővebben

Sam Allardyce, a tűzoltó és katona

Amikor a kezembe vettem Sam Allardyce 2015-ös önéletrajzi könyvét, arra számítottam, hogy olyan képet fogok visszakapni az emberről, amilyen a munkáján és a tévén keresztül szűrődik át: dolgos, nyughatatlan, nagydumás, meghintve egy adag csutás angolsággal. Ehhez képest meglepő volt olvasni azokat a részeket, melyekben a spanyolországi villájának békés napjairól ír: a völgyben felkelő napról, a deres fűről, vagy a Földközi tenger hűs szeléről...mg egy szitakötőről, mely minden nap 10 órakor ellátogat hajlékának kerti medencéjéhez. Allardyce akkori épp munka nélkül volt, két sürgős vészhelyzet között lógatta a lábát. “Az életem mostanában arról szól, hogy mikor látogat el hozzánk új házikedvencünk, akit a gyerekek csak Hectornak neveztek el.” – írja egy furcsán idillikus passzusban. „A múlt héten nem bukkant fel időben és kitört nálunk a pánik. Csak ennyiből áll a foglalatosságom, itt, a hajlékomban, ami menedéket nyújt a labdarúgás őrült forgatagától.” „Big Sam” ennyire megbékélt családember lenne, vagy csak a munkanélküliség keserédes pillanataiban mártózott meg? Továbbra is válságban lévő klubok tűzoltója akar maradni, vagy vágyik valami újra? Szeretne mást, mint amit kihozott a karrierjéből, vagy már túl van a nehezén és már csak visszatekint az éveire? Aztán kibújt a szög a zsákból.
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
Bővebben

Hal Robson-Kanu, foglalkozása: tech-vállalkozó

A nagyközönség utoljára 2016 júliusában találkozott Hal Robson-Kanu nevével: az Európa-bajnokság negyeddöntőjében a Wales színeiben pályára lépő „HRK” egy Cruyff-fordulással (lövőcseles irányváltás, ahol a támasztóláb mögött vezetik vissza a labdát) bolondított meg két belga védőt és ezzel a torna legszebb gólját szerezte. Robson-Kanu meseszerű gólja óta több mint négy év telt el, a csatár viszont azóta nem alkotott maradandót a pályákon. Az Eb után a Readingtől a West Bromwich Albionhoz került, ahol mindössze 19 gólt szerzett, időközben pedig egy Premier League-ből való liftezést is megélt. HRK 29 évesen a válogatottságtól is visszavonult arra hivatkozva, hogy “őt már megillette a megtiszteltetés, hogy képviselje hazáját egy nagy tornán.” Ami Robson-Kanut érdekessé teszi, hogy nem mondható teljes munkaidős labdarúgónak. A wales-i csatár megbékült azzal a gondolattal, hogy nem labdával a lábán fogja megváltani a világot. Sőt, már most pontosan tudja, mit fog csinálni, ha egyszer nem lesz már labdarúgó: 2016 óta minden edzés után egy egy Londontól 200 kilométerre lévő startup-központtá átalakított gyártelepre autózik, ahol cégét, a digitális technológiákban szakosodott Sports Ledgert egyengeti.
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
Bővebben

Élet a Mars után – a Premier League-et forradalmasító Prozone története

1999. május 26-án szerdán alig múlt el 22:30, amikor Ole Gunnar Solskjaer kitette a lábát Teddy Sheringham szölgetére, ezzel ezernyi manchesteri szurkolót küldve extázisba. A Manchester United alig három perccel korábban még vesztésre állt, az este végére azonban bezsebelte történetének második Bajnokok Ligája-trófeáját. Manchester egy része Barcelonában ünnepelt. A diadalittas Camp Nou-ban akadt ugyanakkor egy ember, aki nem különösebben szerette a focit, mégis jobban örült az átlag szurkolónál. „Olyan volt, mintha megnyertem volna a lottót” – emlékszik vissza Ram Mylvaganam, az említett úriember. Hogy ki ő? Arról az emberről van szó, akitől néhány hónappal korábban a United megvásárolt egy adatelemző szoftvert, a Prozone-t.
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
Bővebben

Sziasztok Roberto és Jürgen! Hát nektek meg mitől ilyen fehérek a fogaitok?

„A Premier League-ben más szögből filmezik a meccseket!” „A Premier League-ben másképp nyírják a füvet!” „A Premier League-ben annyi szép fogsort látni!” Nem ismerek olyan embert, aki a PL iránt érzett rajongása kapcsán ne hozta volna fel a fenti három érvből legalább egyet, viszont egyre több helyről hallom vissza az utóbbit. Kezdetben feltűnt ugyan egy-egy kirívó fogsor, később már egyre több kifehéredett mosoly köszönt vissza, ezért ideje volt utánajárni, mi áll a jelenség mögött. Mint kiderült, egyetlen ember a magyarázat: egy Dr. Robert Hughes nevű, ex-kickboxos szájsebész műve.
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
Bővebben

Mi lett veled Aliadiere?

Mint égen a csillag, annyi frenchie-je volt Arsene Wengernek. Akadtak köztük készen beszerzett légiósok, világhírnév előtt álló csibék, csiszolatlanul maradt drágakövek, előnyugdíjra szerződtetett veteránok, és van egy játékos, akire egyszerre volt érvényes és érvénytelen minden besorolás: Jérémie Aliadiere. A neve egykor még szimbólumnak számított. Talán még most is az – csak közben a jelkép más értelmet nyert. A nevéhez először egy ügylet volt köthető. 1999-ben mindössze 16 évesen hagyta el az INF Clairefontaine akadémiáját az Arsenalért, ami manapság nem számítana akkora kuriózumnak, akkoriban viszont rengeteget cikkezett róla a francia sajtó. Aliadiere esete nem forrasztott össze szavakat úgy, mint a „Bosman” és a „szabály”, ugyanakkor rámutatott a francia akadémiák egyre tehetetlenebb helyzetére és a tehetségfelderítés új gyakorlataira. Azóta eltelt két évtized, Aliadiere elmúlt 37 éves, Londonban él és – aki esetleg lemaradt volna róla – már három éve visszavonult.
Bővebben

Amikor a gyárkéményre kifüggesztették: „Champions” – A Blackburn Rovers 1994/95-ös bajnoki címe

Skóciában létezik egy kifejezés arra, amikor a bajnoki cím sorsa csak az utolsó fordulóban dől el: „Helicopter Sundays”. A szófordulat még azokan az időkben született, amikor a bajnokság a Rangers és a Celtic között billegett, a trófeát szállító helikopter pedig csak várakozott, hogy melyik stadion felé vegye az irányt. 1995. május 14-én hasonló eset történt, csak épp az angol bajnokságban, ahol a „helikopter vasárnapokat” jól ismerő két skót vezetőedző feszült egymásnak: Alex Ferguson és Kenny Dalglish. A cím a Manchester United és a Blackburn Rovers között dőlt el. A United két pont hátránnyal vágott neki a fodrulónak, igaz, a gólkülönbsége jobb volt, mint ellenfeléé. Fergusonnak nyernie kell a West Ham otthonában, mindezt úgy, hogy a Roversnek nem volt szabad botlania Kenny Dalglish otthonában, házában, szentélyében...az Anfielden. A kiírás megosztotta a közvéleményt. A szurkolók egy része nem szerette a hamvaiból feltámadt Rovers hirtelen jött sikerét, a másikuk viszont nem akart, nem akarhatott rosszat a Blackburn kispadján ülő King Kennynek. A Blackburn aznap gyorsan megszerezte a vezetést, ám fokozatosan csúszott ki a meccs a kezéből, a Pool ki is egyenlített, majd a 90. percben aztán jött a feketeleves. Jamie Redknapp egy parádés szabadrúgásból megfordította a meccset. „Érezni lehetett a csalódottságot a stadionban.” – meséli Michael Newell, a Blackburn akkori csatára. „A második gólnál azt hittem, hogy kicsúszott a kezünkből a bajnoki cím.” Redknapp lehűtötte a kedélyeket, de alig 10 másodperccel később a közönség mozgolódni kezdett, majd örömujjongásba csapott: Ferguson emberei nem tudtak nyerni az Upton Parkban! Öt évvel korábban, amikor Dalglish még a Liverpoolnál ünnepelte a bajnoki címet játékos-edzői minőségében, a Blackburn még a másodosztályban tanyázott. Ki hitte volna, hogy néhány évvel később ugyanerre a sorsra fognak jutni?
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
Bővebben

Akiben vörös és kék vér csörgedezett: Gérard Houllier emlékére

2001 őszén a Liverpool a Leeds-et fogadta az Anfielden. Az első játékrészben még Harry Kewell szerzett vezetést a vendégeknek, majd elérkezett a félidő, a csapatok levonultak a pályáról. A szünetet követően viszont valami gyanús lett. A Liverpool kispadján nem a vezetőedző Gérard Houllier, hanem segédje, Phil Thomson instruálta a játékosokat. A meccs folytatódott a maga medrében, a Liverpool nem sokkal később egyenlített, a kommentátornak pedig még a közvetítés során súgták a fülére, hogy Gérard Houllier kórházba került. A Liverpool edzője a félidei beszéde alatt mellkasi fájdalmat érzett, a csapatorvos kérésére elővigyázatosságból a helyi kórházba szállították, ahol 11 órán át tartó műtétnek vetették alá. Houllier-nek – az elmondások ellenére – nem infarktusa volt, hanem megrepedt az aortája. Ahogy orvosa állította: „Egy időzített bombával volt dolgunk. Ha nem avatkoztunk volna be, 24 órán belül végzetes következményei lettek volna.”
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
Bővebben

Jó napot, elnézést kérek, lenne egy kis ideje beszélgetni Olivier Giroud-ról?

Látta már valaki igazán dühösnek Olivier Giroud-t? Úgy indulatosan, idegből, magából kikelve őrjöngeni? Pedig millió oka lett volna rá: Az Arsenalnál alig múlt 30 éves, amikor a szeme láttára igazolták le Alexandre Lacazette-et és Pierre-Emerick Aubameyangot. A Chelsea-nél félévente eljön az ideje, hogy klubot váltson, mert edzője hosszú hetekig csak Tammy Abrahamot vagy épp Timo Wernert játszatja. A második helyen áll a Kékek örökranglistáján, ehhez képest mindenki azt kérdezi, hogy történhetett meg, hogy a 2018-ban megnyert Világbajnokságon egy gólt sem szerzett. A francia válogatottban évek óta kapja az ívet a Karim Benzemával való összehasonlítás miatt, Bezemától megkapta, hogy egy Forma1-es autóhoz képest ő csak egy gokart. Amikor Karim Benzema 2015-ben a zsarolós szexvideó miatt kikerült a francia válogatottból, másnap az edzőtáborban valaki a következő feliratú táblát tartotta fel: „Giroud, sérülj le lécci”.
P