fbpx

Szabó Christophe

8 cikk
A DIGISPORT francia meccseinek szakértője, az Omlett du fromage szerzője, az Arsenal frenchies futball és a Robert Pires-ügyek nagykövete.
Bővebben

Sziasztok Roberto és Jürgen! Hát nektek meg mitől ilyen fehérek a fogaitok?

„A Premier League-ben más szögből filmezik a meccseket!” „A Premier League-ben másképp nyírják a füvet!” „A Premier League-ben annyi szép fogsort látni!” Nem ismerek olyan embert, aki a PL iránt érzett rajongása kapcsán ne hozta volna fel a fenti három érvből legalább egyet, viszont egyre több helyről hallom vissza az utóbbit. Kezdetben feltűnt ugyan egy-egy kirívó fogsor, később már egyre több kifehéredett mosoly köszönt vissza, ezért ideje volt utánajárni, mi áll a jelenség mögött. Mint kiderült, egyetlen ember a magyarázat: egy Dr. Robert Hughes nevű, ex-kickboxos szájsebész műve.
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
Bővebben

Mi lett veled Aliadiere?

Mint égen a csillag, annyi frenchie-je volt Arsene Wengernek. Akadtak köztük készen beszerzett légiósok, világhírnév előtt álló csibék, csiszolatlanul maradt drágakövek, előnyugdíjra szerződtetett veteránok, és van egy játékos, akire egyszerre volt érvényes és érvénytelen minden besorolás: Jérémie Aliadiere. A neve egykor még szimbólumnak számított. Talán még most is az – csak közben a jelkép más értelmet nyert. A nevéhez először egy ügylet volt köthető. 1999-ben mindössze 16 évesen hagyta el az INF Clairefontaine akadémiáját az Arsenalért, ami manapság nem számítana akkora kuriózumnak, akkoriban viszont rengeteget cikkezett róla a francia sajtó. Aliadiere esete nem forrasztott össze szavakat úgy, mint a „Bosman” és a „szabály”, ugyanakkor rámutatott a francia akadémiák egyre tehetetlenebb helyzetére és a tehetségfelderítés új gyakorlataira. Azóta eltelt két évtized, Aliadiere elmúlt 37 éves, Londonban él és – aki esetleg lemaradt volna róla – már három éve visszavonult.
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
Bővebben

Amikor a gyárkéményre kifüggesztették: „Champions” – A Blackburn Rovers 1994/95-ös bajnoki címe

Skóciában létezik egy kifejezés arra, amikor a bajnoki cím sorsa csak az utolsó fordulóban dől el: „Helicopter Sundays”. A szófordulat még azokan az időkben született, amikor a bajnokság a Rangers és a Celtic között billegett, a trófeát szállító helikopter pedig csak várakozott, hogy melyik stadion felé vegye az irányt. 1995. május 14-én hasonló eset történt, csak épp az angol bajnokságban, ahol a „helikopter vasárnapokat” jól ismerő két skót vezetőedző feszült egymásnak: Alex Ferguson és Kenny Dalglish. A cím a Manchester United és a Blackburn Rovers között dőlt el. A United két pont hátránnyal vágott neki a fodrulónak, igaz, a gólkülönbsége jobb volt, mint ellenfeléé. Fergusonnak nyernie kell a West Ham otthonában, mindezt úgy, hogy a Roversnek nem volt szabad botlania Kenny Dalglish otthonában, házában, szentélyében...az Anfielden. A kiírás megosztotta a közvéleményt. A szurkolók egy része nem szerette a hamvaiból feltámadt Rovers hirtelen jött sikerét, a másikuk viszont nem akart, nem akarhatott rosszat a Blackburn kispadján ülő King Kennynek. A Blackburn aznap gyorsan megszerezte a vezetést, ám fokozatosan csúszott ki a meccs a kezéből, a Pool ki is egyenlített, majd a 90. percben aztán jött a feketeleves. Jamie Redknapp egy parádés szabadrúgásból megfordította a meccset. „Érezni lehetett a csalódottságot a stadionban.” – meséli Michael Newell, a Blackburn akkori csatára. „A második gólnál azt hittem, hogy kicsúszott a kezünkből a bajnoki cím.” Redknapp lehűtötte a kedélyeket, de alig 10 másodperccel később a közönség mozgolódni kezdett, majd örömujjongásba csapott: Ferguson emberei nem tudtak nyerni az Upton Parkban! Öt évvel korábban, amikor Dalglish még a Liverpoolnál ünnepelte a bajnoki címet játékos-edzői minőségében, a Blackburn még a másodosztályban tanyázott. Ki hitte volna, hogy néhány évvel később ugyanerre a sorsra fognak jutni?
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
Bővebben

Akiben vörös és kék vér csörgedezett: Gérard Houllier emlékére

2001 őszén a Liverpool a Leeds-et fogadta az Anfielden. Az első játékrészben még Harry Kewell szerzett vezetést a vendégeknek, majd elérkezett a félidő, a csapatok levonultak a pályáról. A szünetet követően viszont valami gyanús lett. A Liverpool kispadján nem a vezetőedző Gérard Houllier, hanem segédje, Phil Thomson instruálta a játékosokat. A meccs folytatódott a maga medrében, a Liverpool nem sokkal később egyenlített, a kommentátornak pedig még a közvetítés során súgták a fülére, hogy Gérard Houllier kórházba került. A Liverpool edzője a félidei beszéde alatt mellkasi fájdalmat érzett, a csapatorvos kérésére elővigyázatosságból a helyi kórházba szállították, ahol 11 órán át tartó műtétnek vetették alá. Houllier-nek – az elmondások ellenére – nem infarktusa volt, hanem megrepedt az aortája. Ahogy orvosa állította: „Egy időzített bombával volt dolgunk. Ha nem avatkoztunk volna be, 24 órán belül végzetes következményei lettek volna.”
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
Bővebben

Jó napot, elnézést kérek, lenne egy kis ideje beszélgetni Olivier Giroud-ról?

Látta már valaki igazán dühösnek Olivier Giroud-t? Úgy indulatosan, idegből, magából kikelve őrjöngeni? Pedig millió oka lett volna rá: Az Arsenalnál alig múlt 30 éves, amikor a szeme láttára igazolták le Alexandre Lacazette-et és Pierre-Emerick Aubameyangot. A Chelsea-nél félévente eljön az ideje, hogy klubot váltson, mert edzője hosszú hetekig csak Tammy Abrahamot vagy épp Timo Wernert játszatja. A második helyen áll a Kékek örökranglistáján, ehhez képest mindenki azt kérdezi, hogy történhetett meg, hogy a 2018-ban megnyert Világbajnokságon egy gólt sem szerzett. A francia válogatottban évek óta kapja az ívet a Karim Benzemával való összehasonlítás miatt, Bezemától megkapta, hogy egy Forma1-es autóhoz képest ő csak egy gokart. Amikor Karim Benzema 2015-ben a zsarolós szexvideó miatt kikerült a francia válogatottból, másnap az edzőtáborban valaki a következő feliratú táblát tartotta fel: „Giroud, sérülj le lécci”.
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
Bővebben

A kém, aki szerette a focit

Amikor Andy Murray a 2012-es US Open elődöntőjében megverte Tomas Berdych-et, a meccs utáni sajtónyilatkozaton Murray mögött egy árny jelent meg. Murray felemelte a fejét, egy pillanatra leblokkolt, majd széles mosolyra húzta a száját. Sean Connery tornyosult felette, hasonlóan kedélyes vigyorral. A kamerák kereszttüzében zajló spontán találkozó első pillanatai után Connery további vendégeket tessékelt magához: Murray édesanyját, Judy-t, valamint személyes jóbarátját, Alex Fergusont. Utóbbihoz – a skót felföldektől kezdve a teniszhez való viszonyi – számtalan kapocs fűzi, de akad köztük egy, amit kevesen tudnak. Connery ugyanis majdnem előbb kötött ki a Unitednél, mint Sir Alex.
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
Bővebben

Edinson Cavaninak nagyobb szüksége volt a Unitedre, mint a Unitednek Cavanira

2019 februárjában Edinson Cavani egy tizenegyeshez készülődött... A büntetőt Thomas Meunier harcolta ki: az ellenfél védelme mögé való beindulását késve követték le, védője pedig látványosan el is sodorta a belga jobbhátvédet. Cavani szigorú tekintettel bűvölte a labdát, majd elemi erővel, leszorított lábbal torpedózta be a kapus mellett. PSG 1, Bordeaux 0. A gólörömében nem volt semmi rendkívüli, néhány lépést tett csak meg, csapattársai körbevették és egy gyengébb kicsi-a-rakás alakult belőle. Pár perccel később lefújták a félidőt, az öltözőkből való visszatéréskor viszont meglepetésre Kylian Mbappé vette át “Edi” helyét. Mind kiderült, a lövés pillanatában meghúzódott a hátsó combizma. Ha van tizenegyes, ami merőben más vágányra terelte Cavani karrierjét, az biztosan ez volt.
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
P