fbpx

Hernádi Boldizsár

37 cikk
A chelseafc.hu blogjának szerkesztője és szerzője.
Bővebben

Mikor lesz végre ismét tényező a Chelsea a Bajnokok Ligájában?

Egyre régebbi emlék már, amikor a Chelsea nagy párharcokat nyert Európa legjobbjai ellen. Az egykoron rettegett, senki ellen sem leírható csapat képe már a múlté, az utóbbi években a legjobb nyolc közé jutás is vágyálom maradt a Bajnokok Ligájában. Amikor Abramovics 2003-ban megérkezett a Chelsea-hez, hamar egyértelművé tette, hogy Angliában és Európában is a legfelső polcra óhajtja felrakni a klubot. A bajnokságban hamar sikerrel járt, első nekifutásra egy második hely jött össze, másodikra viszont már PL-arany, harmadikra pedig címvédés. A Bajnokok Ligájában viszont hiába vált állandó résztvevővé a csapat, valami mindig hiányzott: egy kis szerencse, jobb felkészülés, vagy korrekt játékvezetés.
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
Bővebben

Nemzetközi hullámok

Nem újdonság a nemzetköziség sem a Chelsea-nél, sem pedig a Premier League-ben. Eleinte lassan és apránként szivárogtak be a külföldi játékosok, napjainkban viszont már alapvetés, hogy négy égtáj felől jönnek az ingerek. A nagy többséggel egyetemben a Kékek is lovagoltak meg hullámokat, követtek trendeket, amikből olykor nagyszerű dolgok is kisültek. Már jó ideje természetes a klubnál a külföldi játékosok importja, példának okáért a Chelsea volt az első az angol futball történetében, aki csupa légióssal a kezdőjében állt ki egy bajnokira. Gianluca Vialli volt oly’ galád, hogy az 1999-es Boxing Day-re (Le Saux, Wise és Sutton hiányában) a De Goey – Ferrer, Leboeuf, Thome, Babayaro – Petrescu, Deschamps, Poyet, Di Matteo – Ambrosetti, Flo kezdőt rakta fel, vagyis két-két francia és olasz, valamint egy-egy holland, spanyol, brazil, nigériai, román, uruguayi és norvég futott ki a gyepre a Southampton ellen. Bő 111 éves, illetve több mint 150.000 mérkőzéses tradíció szakadt meg ezzel. A kozmopolita Vialli persze nem értette az eset körüli felhajtást, de belterjes, a változásoktól többnyire viszolygó, a kontinens felé ekkor még nem túlságosan nyitó angol futballvilág skandalumként tekintett erre a kerethirdetésre.
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
Bővebben

Aki nem csak edzőt, hanem mentort is veszített

Ha meg kéne tippelni, hogy a csapatból kinek fájt legjobban az edzőváltás, alighanem Mason Mountra érkezne a legtöbb tipp. A középpályásba könnyű volt belelátni Lampard üdvöskéjének szerepét és nem is alaptalanul, elvégre kezei alatt a fiatal vézna srácból meghatározó, már-már megkerülhetetlen játékos lett. Mason Mount 1999.01.10-én született Portsmouthban, de már 2005-ben, vagyis hatéves korában Londonba, a Chelsea kötelékébe került. Az utánpótláscsapatokban eltöltött időszak nem bővelkedett világraszóló sikerekben, de azért behúzták a 2015-2016-os UEFA Youth League-et, valamint két ifjúsági FA kupát is. A burokból tizennyolc évesen került ki, amikor a 2017-2018-as szezonra kölcsönadták őt Hollandiába, a Vitesse csapatába. Nem volt ez szokatlan húzás, a két klub ugyanis partnerségi kapcsolatban állt egymással egy ideje, amelynek értelmében évről évre mentek Londonból Arnhembe kölcsönjátékosok: Mount előtt megfordult ott többek között Matics, van Aanholt, Kakuta, Bertrand Traore vagy Solanke is. A névsorból pedig az is látszik, hogy nem rossz ugródeszka egy idény a sárga-feketéknél, aki ugyanis ott helyt tudott állni, az utána a Premier League-ben sem indul rossz esélyekkel.
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
P