Hernádi Boldizsár

Története során harmadszor juthat be a Bajnokok Ligája fináléjába a Chelsea, ami egyrészt nagy lehetőség a történelemírásra, másrészt ok egy kis múltidézésre és összehasonlításra. Ez a nyolcadik alkalom, hogy a legrangosabb európai kupasorozatban elődöntős a csapat, amiből könnyedén kikalkulálható, hogy a korábbi hétből ötöt elbuktak a Kékek. 2004-ben a Monaco, majd négy év alatt háromszor a Liverpool volt az ellenfél, a legutóbbi négy alkalommal pedig spanyol gárda jött szembe (kétszer a Barcelona, legutóbb az Atlético Madrid, most pedig a Real Madrid). Érdekesség, hogy mindkét eddigi döntőjét szezon közben kinevezett edzővel érte el a Chelsea, vagyis ebből a szempontból Tuchel ha nem is garancia, de mindenképp jó ómen. Három keserves kudarc után 2008-ban sikerült először megugrani a lécet. A Liverpool elleni elődöntők – meg úgy bármilyen meccs ekkortájt – finoman szólva sem voltak élvezetes, lüktető és gólgazdag találkozók, Mourinho és Benitez egymásnak feszülései ugyanis garanciát jelentettek a fogcsikorgató küzdelemre, a kockázatvállalás hiányára és a másik játékának elfojtására. 2005-ben a szellemgól döntött (összesítésben 1:0 a Poolnak), következő szezonban jött két olyan 0:0 a csoportkörben, amit nagyon sokan szeretnének meg nem történté tenni, 2007-ben pedig két 1:0 után jött a büntetőpárbaj az Anfielden, amit simán nyertek a Vörösök. A harmadik egymás elleni elődöntőre Mourinho már kiszállt a képletből, ami meg is változtatta a párharc textúráját.