Belovai György

22 cikk
Gyakorlott fociológus és Arsenal-szurkoló, aki Wenger szellemiségén nőtt fel.
Bővebben

Aki ismeri a sötét oldalt is – Per Mertesacker, a BFG mögött

Az Arsenal egy több, mint 6 perces anyagot állított össze Folarin Balogun szerződéshosszabbításának „megünneplésére”. A videóból számomra két dolog volt nagy hatással: ’Flo’ lebilincselő magabiztossága és „rátermettsége” ahogy nyilatkozik (a maga 19 éve ellenére) és Per Mertesacker személye, akit ritkán lehet látni, hallani nyilatkozni. Mertesacker 2018 óta áll az Arsenal akadémiájának az élén, irányítása alatt számtalan fiatal mutatkozhatott be a felnőtt csapatban (Reiss Nelson, Maitland-Niles, Saka, Willock, Smith Rowe), legújabb sikere pedig Balogun „előléptetése”. Ha jobban belegondolunk mindkét tényező összefügghet, és Balogun meggyőző személyiségének egyik okát talán Mertesackerben kell keresnünk. BFG visszavonulása után alig pár hónapot pihent, mielőtt egy vadonatúj kalandba vágott és elvállalta az akadémia irányítást, mégis fejben már tökéletesen készen állt a hatalmas feladatra, a fiatalok útjainak egyengetésére. Hogy miért, azt megtudhatod a klasszis német védő portréjából!
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
Bővebben

Melyik kezébe harapjon az Arsenal? – Balogun kontra Nketiah

Hosszas huzavona után az Arsenalnak sikerült megegyeznie a szerződéshosszabbításról az egyik legtehetségesebb akadémistájával. Folarin Balogun csupán alig több, mint egy órát töltött a pályán a felnőtt csapat játékosaként, mégis úgy tűnt, ha az angol utánpótlás válogatott támadó távozik a nyáron, azt az Arsenal vezetősége, Edu és Arteta is komoly vereségként könyvelhetik el. Mégis honnan ez a nagy hűhó Balogun körül, akiről egy éve még a legtöbb Arsenal-szurkoló nem is hallott? És mit jelenthet a szerződéshosszabbítása egy másik kivételes tehetségnek, Eddie Nketiah-nak? Most nem csak bemutatjuk és összehasonlítjuk a két játékost, de próbálunk egy vonalat is húzni, ami segíthet egy, a két játékos közötti esetleges vagy-vagy döntésben.
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
Bővebben

A szárnyaszegett szarka még egyszer lecsap – Sunderland – Newcastle United (Premier League, 2006)

„Végig akartam tolni, de ha már be kellett fejeznem, akkor nem ez volt a legrosszabb módja” – mondta Alan Shearer, a Newcastle United gólrekordere a 2006-os észak-keleti derbi, a Sunderland – Newcastle bajnoki mérkőzés után. Mint kiderült ez volt Shearer utolsó meccse a Szarkáknál, de nem csak ezért számít klasszikus összecsapásnak a 15 évvel ezelőtti „Tyne-Wear derby”. A mérkőzés elképesztő jeleneteket hozott, miközben valamilyen szempontból egy korszakot is lezárt a Newcastle United történetében. Most erről mesélünk, no meg fifikás üzletemberekről, kamu arab sejkről, pocsék kinevezésekről és egy házon belüli megmentőről, a Szarkák legendás alakjáról, Glenn Roederről. BEMELEGÍTÉS Tizenöt évvel ezelőtt egy csípős februári reggelen Glenn Roeder a Newcastle United edzőpályájára sietett. Nem sokban különbözött ez attól a rutintól, amit már lassan fél éve magáénak tudhatott, mint a Szarkák akadémiájának szakmai vezetője. A környezet hasonló volt február 3-án is, egy apró részlet azonban „hibádzott”: ezúttal nem a 20 év alatti fiatalok végeztek bemelegítést, hanem az első csapat tagjai izegtek-mozogtak a zöld gyepen nem sokkal a reggeli edzés megkezdése előtt. Roedert alig pár napja nevezték ki „caretaker managernek” a Newastle-nél. Játékosként valódi legendának számított a Szarkák szurkolóinak körében, most pedig a klub egy másik ikonikus figurájával kellett az apátiából felrázni csapatát és a „Toon Armyt”. „Igen, azt hiszem a kiesés ellen küzdünk” – vallotta őszintén Alan Shearer az újságírók azon kérdésére, hogy mekkora a baj a Newcastle Unitednél. „Bárki, aki másképpen gondolja, az téved. Túl gyakran láttam már kipottyanni olyan klubokat, akik nem ismerték be, hogy harcban állnak a kiesés ellen. Mi harcban vagyunk, fel kell kötni a gatyánkat. De tudom, hogy az emberek mögöttünk fognak állni holnap, olyat kell nekik adnunk, amiért üvölthetnek majd.” – folytatta kendőzetlenül az angol támadó, aki karnyújtásnyira volt attól, hogy a klub történetének legtöbb gólt szerző játékosa legyen. Roeder egyetértett frissen kinevezett asszisztensével, Shearerrel. A manager nélkül maradt Newcastle-nél ők ketten feleltek a szakmai munkáért az elkövetkező pár hónapban. A cél pedig nem lehetett más, mint a klub becsületének megmentése és az, hogy minél messzebb kerüljenek az angol bajnokság kieső helyeitől. De hogyan zuhant ilyen mélységekbe az a csapat, akik alig tíz évvel azelőtt még Anglia leglátványosabb fociját játszották és joggal érdemelték ki a „The Entertainers” (A Szórakoztatók) ragadványnevet?
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
Bővebben

Egy Arsenal-mezes kardhal a jövőből – arról a bizonyos Bergkamp-gólról 19 év távlatából

A héten volt 19 éve, hogy Dennis Bergkamp minden idők egyik legzseniálisabb gólját lőtte a Newcastle United kapujába. A holland ikonikus mozdulatsora azóta önálló életre kelt és minden évforduló alkalmával elárasztja az internetet, hol videó, hol kép, hol gif formájában. És azóta vitatkoznak róla, hogy „szándékos” volt-e Bergkamp labdaátvétele, csele? Mi most nem ezt tesszük, hanem próbáljuk megfejteni, hogy miért volt szenzációs az a pár másodperc vagy így, vagy úgy, ami megmutatta, hogy milyen fordulatszámon képes pörögni a holland agya. Időutazás „a gól” körül, villódzó számjegyekkel, norvég pszichológussal, félelmetes tengeri hallal! 2002. március 2-án Dennis Bergkamp saját térfeléről indulva kibökte a labdát a bal szélen felfutó Robert Pirèsnek. A francia szinte pontosan a felezővonalnál kezelte le a játékszert, miközben Bergkamp tovább futott a tizenhatos felé, hol Pirès irányába, hol a jobb keze felől alakuló helyzetre tekintve, mígnem megadta a jelt, magasba emelte a karját és várta a passzt. Kettejükön kívül más nem ért labdába a Newcastle United térfelén. A következő pár másodperc már történelem. Bergkamp elképzelhetetlen mozdulattal verte át a Newcastle védőjét, Nikos Dabizast, majd gurította be a labdát a hazaiak kapujába. A józan paraszti ésszel felfoghatatlannak tűnő piruett azonnal legendássá vált, a Premier League, sőt talán a labdarúgás történetének egyik legikonikusabb gólja született meg akkor a St. James’s Parkban.
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
Bővebben

Egy tini a Bielsaball csúcsán – az Illan Meslier sztori

"Az idei szezonban talán a szokásosnál is több beszédtémát szolgáltatnak a kapusok a Premier League követőinek. Emi Martinez hétről-hétre bizonyítja az Aston Villa kapujában, hogy a nyár egyik legnagyobb igazolása volt, Ederson lélegzetelállító indításaival, egy nyakatekert amerikai focis hasonlattal élve punterből lett néha Tom Bradyt is megszégyenítő quarterback, Alisson váratlan hibákat vét, miközben a Chelsea-nél Mendy szupergyors akklimatizálódásán örvendeznek a londoni kékek. Az Arsenal csúfosan besült egy Ligue1-ből „kukázott” izlandi kapussal, a szezon csendes szenzációja mégis egy hasonló, franciaországi „zsákbamacska”, aki nem mellesleg a Southampton elleni hétközi bajnokin 13 éves rekordot döntött meg, a hétvégén pedig nagy valószínűséggel egy újabbat, ezúttal 27 éveset adhat majd át múltnak. Sokakat meglepetésként ért Illan Meslier csendes sikere a Leeds kapujában, mi viszont megmutatjuk, hogy miért nem nevezhető ez egyáltalán váratlannak az egyik legújítóbb francia akadémiáról érkező tinitől és, hogy miért lehet az elkövetkező 10-15 év elsőszámú kapusa mind a francia válogatottnál, mind a Premier League-ben."
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
Bővebben

Szóljatok a fizioterapeutának! – Arsenal – Liverpool (FA-kupa, 1971)

Amikor 1953-ban az Arsenal megnyerte az angol bajnokságot, meg sem fordult az észak-londoni klub szurkolóinak fejében, hogy a következő kupára közel két évtizedet kell várniuk. A csalódást keltő ’60-as években az Arsenal vezetői úgy döntöttek, hogy egy radikális húzással próbálják felrázni a csapatot. Egy olyan embert neveztek ki a klub managerének, aki semmilyen edzői tapasztalattal nem rendelkezett. A nullkilométeres szakvezetőnek olyan csapatot kellett átvennie, ahol a játékosok már a mezek színösszeállításában keresték a kudarcok okát. 1970-re mégis egy olyan együttes állt össze, akiket hazai porondon nem lehetett megállítani. Az Arsenal az 1970-1971-es szezonban elérte a Duplázást, azaz megnyerte a bajnokságot és elhódította az FA-kupát is. Terítéken az 1971-es FA-kupa döntő, az Arsenal – Liverpool mérkőzés.
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
Bővebben

Mi a fenének kellenek a Dean-félék? – játék, szabályok és betartatóik

Az angol labdarúgás szerelmeseinek célkeresztjébe nem először és nem is utoljára ismételten a játékvezetők kerültek. Az angol játékvezetők megítélése egy jottányit sem javult a VAR Premier League-ben való használata ellenére sem, sőt ha beszélhetünk arról, amit pár éve még paradoxonnak tartottunk volna, a videóasszisztens bevezetésével még inkább fény derült az angol játékvezetők fogyatékosságaira. Mike Dean négy napon belül tévedett akkorát, hogy mindkét esetben később vissza kellett vonni a mérkőzésen megítélt piros lapokat. Először a Southampton védőjének, Jan Bednareknek a kiállítását annullálták, majd a Fulham – West Ham mérkőzésen a vendégeknél piros lapot kapó Tomas Souceket mentette fel az FA Dean téves döntését korrigálva. Az esetek többszörösen is pikánsak. Egyrészt Soucek piros lapjánál Dean maga is használta a VAR nyújtotta segítséget, amikor a pálya melletti monitoron saját szemével nézte vissza az esetet. Ez azt jelentette, hogy kihasználta azt az eszközt, amit a játékvezetőknek, mint „végső döntéshozóknak” a segítségére fejlesztettek ki, amivel minimálisra szoríthatják a tévedés kockázatát és a súlyos felelősséget, amit a másodperc tört része alatt meghozott döntés nyom a játékvezetőkre. Dean ennek ellenére hozott rossz döntést. Másodszor, mindkét esetben egy roppant szokatlan szituáció követte a kiállításokat. Bednarek és Soucek szerint is a sértett fél egyike sem tartotta szabálytalannak, sőt piros lapot érőnek a védő és a középpályás megmozdulását. „Martial azt mondta, hogy nem volt fault” – mondta a pályáról lefelé menet Bednarek, majd Soucek egy mérkőzés utáni tweetben árulta el, hogy Mitrovic szerint sem történt piros lapos szabálytalanság a Fulham – West Ham mérkőzés végén. Dermot Gallagher, egykori PL-játékvezető, a Sky szakértője szerint Deannek finoman szólva is óvatosan kell bánnia ezekkel a „bemondásokkal”: „mint játékvezetőnek, teljesen pártatlannak kell lenned és saját döntést kell hoznod. A játékosok reakcióból leszűrhetsz pár dolgot, de az nem egy pontos mérő”. Ez persze azt a káros gondolatot is feltételezheti, hogy a játékosok azért vannak, hogy megtévesszék a játékvezetőt Mint látni fogjuk, ez tökéletesen szembe meg azzal a gyakorlattal, amit egy olyan sportban fedezhetünk fel, ahol látszólag megoldották a játékvezető problémáját. De ne szaladjunk ennyire előre. Játékvezetőkről szinte csakis akkor esik szó, amikor tévednek, hibás döntést hoznak, ezzel pedig a legkönnyebb célpontot nyújtják a labdarúgó-társadalomnak. Éppen ezért a kedélyeket lehűtve ildomos komolyan beszélni arról, hogy ki vagy micsoda egyáltalán a játékvezető, milyen szerepe van a játékban és elképzelhető-e a hiánya, ha játékról beszélünk?
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
Bővebben

Tiszta udvar, rendes ház – sikeres lehet-e az Edu-forradalom az Arsenalnál?

A Wolverhampton elleni vereséget megelőző időszakban, az Arsenal a megszerezhető 21 pontból 17-et gyűjtött be a Premier League-ben. Alig azután, hogy az észak-londoniakat egy, a kiesés ellen küzdő csapatként könyvelték el a sajtóban, egyik pillanatról a másikra a „bajnokesélyes” Tottenham sarkában találták magukat. Január nem csak a nagy felzárkózás időszaka volt az Ágyúsoknál, de az új vezetés első komolyabb megmérettetése is. Az Arsenal történetének első technikai igazgatója, Edu hozzálátott a nagytakarításhoz a klubon belül. Ahhoz, hogy lássuk, milyen fába vágta a fejszéjét Edu, fel kell idéznünk egy hasonló szituációt Brazíliából, majd megvilágítani, hogy miért éppen most jött el az „igazság pillanata” a brazil számára.

Az Arsenal – Manchester United rangadó első félidejében a vendégek szakvezetője Ole Gunnar Solskjaer az oldalvonal mellől kiáltott Rashford felé: „Marcus! Hát, nem tud védekezni! NEM TUD védekezni! Vidd rá és verd meg, ha akarod!”. A norvég arra a Cédricre célozhatott, aki zsinórban második mérkőzése játszott balhátvédet Arteta csapatában. A 29 éves portugál hátvéd egyike volt azoknak, akik már az új technikai igazgató, Edu irányítása alatt érkeztek az Arsenalhoz. És prominens tagja azoknak, akiket finoman szólva is kétkedve figyeltek minden egyes másodpercben az Arsenal-szurkolók, amikor a pályára léptek. Cédric „bűntársai” Pablo Marí és Willian, akik elsőre érthetetlen okokból kaptak több éves szerződést egy olyan klubtól, mint az Arsenal. Edu és Arteta a kritikák össztüzében találta magát. Egyikőjük sem volt hozzászokva a heves támadásokhoz. Arteta alig egy éve tette meg első, bizonytalan lépéseit főállású managerként, ahogyan Edu sem találkozott ilyen intenzitású kritikákkal első állomáshelyén, ahol hasonló szerepkörben dolgozott, mint az Arsenalnál. Edu, igazának védelmében továbbra is a közép- és hosszú távú projektet tartotta szem előtt, ahogyan tette azt Brazíliában is, közel egy évtizeddel korábban.

A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
Bővebben

Ember a Holdon – spanyolok, akik kitaposták Guardiola útját a Premier League-ben

A héten ünnepelte 50. születésnapját Pep Guardiola. A katalán „futballfilozófus” születésnapi ajándéka nem is lehetett volna stílszerűbb, amikor tanítványa, a szintén spanyol Mikel Arteta vezetésével az Arsenal 3-0-ra verte Steve Bruce Newcastle Unitedjét hétfőn este. Guardiola alig öt éve dolgozik Angliában, hatása a Premier League-re mégis megkérdőjelezhetetlen. Talán nem túlzó azt állítani, hogy a spanyol futballkultúra gyakorolta a legnagyobb hatást az angol labdarúgásra az elmúlt évtizedben. Pedig a kezdet egy csöppet sem volt gördülékeny. Most megnézzük, hogy mi késleltethette a gyümölcsöző kapcsolat beindulását, milyen rossz emlékek ragadtak meg a spanyol játékosokkal kapcsolatban az angol futballszurkolókban és felelevenítjük azok emlékét, akik Guardiola előtt felsöpörték és fényesre csiszolták a színpadot. A spanyolok a Holdra léptek, majd meg is hódították azt! 2021 januárjáig összesen 149 spanyol labdarúgó léphetett pályára a Premier League-ben. José Antonio Reyes, aki a 2004-es téli átigazolási szezonban szerződött az Arsenalhoz, mindössze a 13. spanyol futballista volt az 1992 óta íródó Premier League történetében. Akkor egy sevillai újság úgy írt Reyes váltásáról: „London? Reyes számára ez olyan, mintha a Holdra utazna”. A legtöbb játékos számára a La Liga és a Premier League közötti távolság megugorhatatlannak tűnt. Ezek után hihetetlennek tűnhet, hogy az első évtized alig tíz debütálóját követően, az elmúlt 16 évben 136 spanyol játékos kapott szerepet Premier League bajnokikon. A Marca kimutatása szerint 2016-2017-ben az európai ligák közül a Premier League-ben szerepelt a legtöbb idegenlégiós, 64%, miközben a La Ligaban az egyik legkevesebb, 42.8%. Az angol első osztály igazi „olvasztótégely” lett az elmúlt 10-15 esztendőben, mégis, a spanyol „hozzávaló” kínosan sokáig váratott magára, ahogy ezt Reyes példája is mutatja. Mivel magyarázható ez? Ahhoz, hogy miért próbált olyan kevés spanyol futballista szerencsét Angliában a XX. század első nyolc vagy kilenc évtizedében, leválaszthatatlanul kapcsolódik egy kísértetiesen hasonló kérdés: azaz, miért próbált olyan kevés spanyol futballista szerencsét külföldön, Spanyolországon, az Ibériai-félszigeten kívül? Ahogyan Adam Crafton is rámutat a Guernica to Guardiola című könyvében, ennek megválaszolásához elengedhetetlen, hogy mindkét félnél (Anglia és Spanyolország) kiemelt figyelemmel forduljunk a sajátos szociálpolitikai és kulturális jegyekre, amelyek hosszú évtizedekig rányomták a bélyegjüket a két ország labdarúgására.
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
P