Mit adtak nekünk a norvégok?

Lezárult a 2020-21-es szezon, és a Manchester United pont annyi trófeával gazdagodott, mint az azt megelőző három szezonban. Ez a szám egészen pontosan a nulla. Nagyon nehéz ennek okán nem a Solskjaer-projekt 2,5 évét összegezni, hiszen most már nem csupán az általános türelem fogy, de az igazán megfelelő eredmények sem jönnek. Jóslásokba ugyan nehéz volna bocsátkozni, de a koronavírus hatása és a menedzsmenten, tulajdonosi körön belüli feszültség okán is nehéz lenne tippelni arra, hogy a dolgok merre haladnak majd nyáron és a következő szezonban. Az idei szezon mindenképpen rendhagyó is volt, és ez is sok mindenre kihatott Angliában. Lássuk a tovább mögött, hogy mégis ezen fejleményék fényében milyen konklúziót érdemes levonnunk és mi várható majd a 2021-22-es küzdelmek során.

Filozófia nélkül

Minden klub számára léteznek elvárások, olyan klubmodellek, amelyek alapján pontosan sejtjük, hogy milyen játékstílust, milyen célokat tűznek ki maguk elé ezek a gárdák. A csapatoknak vannak periódusai, amikor kialakul, megszületik ez a filozófia és a klubok ezt akár évtizedekre, de minimum hosszabb időszakokra magukénak érzik majd. Úgy viselik mindezt mint egy furcsa billogot. A Real Madrid számára most már két évtizede mindig a Bajnokok Ligája a fő cél, Barcelonában a labdabirtoklásra építő dominancia a jellemző. Olaszország pedig nem hiába forgott minden a Catenaccio világa körül. Éppen ezért jelenleg is furcsa, idegen elemnek tűnik az Atalanta a csizmaszárban. Diego Simeone Atletico Madridja sem feltétlenül a merjünk nagyok lenni taktikával ért el soha nem várt sikereket. Elsősorban a védekezést, a kíméletlen fegyelmet csiszolta tökéletesre az argentin mester. Miközben mindig akadt egy könyörtelen befejező támadó a csapatban. A 2005-ig mindössze egyszeres bajnok Chelsea is José Mourinho vezérletével egy leginkább a védekezés fontosságából eredő, a kontrafutballra nagyban építő világot honosított meg, amelynek ma véleményem szerint mind a két Bajnokok Ligája döntőjüket köszönhetik a londoniak.

Ezzel a tézissel biztosan lehetne sok tekintetben vitatkozni, de a Manchester United számára is biztos ponttá vált 30 évvel ezelőtt, hogy mindig a bajnokság az első, és a csapatra jellemző direkt futball, amelyben mindig akad egy legendás labdamester, egy igazi szervező. A Manchester United mindössze háromszor lett Európa legjobbja, ellenben rekordbajnok Angliában és az FA Kupák számában is csak az Arsenal veszi fel a klubbal a versenyt. Éppen ezért nem véletlenül bukott meg a labdabirtoklási misszióban hívő Louis van Gaal vagy a kontrafutball-típusú, rendszeresen reakcionista Mourinho. Hiába játszotta ez a két szakember egymás ellen a 2010-es BL döntőt.

Ole Gunnar Solskjaer érkezésével nem véletlenül szóltak a hírek arról a bizonyos DNA-ről. Ki ismerhetné jobban a klubot, mint az, aki több mint tíz nagyon fontos esztendőben erősítette a csapatot? A tapasztalat viszont nem szólt a norvég mellett. Ellenben az első néhány hónapban azt lehetett látni, hogy egy modern, a boxot bátran töltő, a kreatív szereplőket kiteljesítő rendszer jelent meg Manchesterben. Nem véletlen, hogy amíg Pogba bajnoki góljainak száma 5, 6, 1 és 3 volt az általános években, de 2018-19-ben ez a szám 13-ig futott fel. Természetesen ennek az időszaknak köszönhetően. Ebből 10 találat közvetlen Solskjaer érkezése után került be a francia neve mellé. Innen indult el leginkább az a Pogba-dilemma, amely egy megoldatlan rejtélynek tűnik. A helyzetet súlyosbítja, hogy azóta már Bruno Fernandes és Donny van de Beek is a csapatot erősíti. Nem érdemes ismételten a franciára kihegyezni a helyzetet, de azt realizálni kellett, hogy nem lett 433, sem nem 4123 a United felállása így a 4231-ben Pogba ismét abba a dupla pivot sorba szorult, amelyet hosszabb távon valószínűleg továbbra sem ízlel. Ezért igazán kár egy ilyen fajsúlyos szereplőt itt tartani.

Amíg Guardiola esetében nem tudták összeszámolni, hogy mennyi szisztémát próbált ki a Bayern München együttesénél, addig Solskjaer esetében azt is keresni kell, hogy a United mikor állt fel egyáltalán másik rendszerrel. Ha ez mégis megtörtént, akkor az a merjünk kicsik jeligével került bevezetésre, de 2020-21-ben már fentebbiekre sem akad példa lényegében. A kontrafutball sikerét a nagyok ellen legalább lassan, de biztosan szorította vissza a combosodó keret.

Ennek ellenére filozófia nem volt, a tervezéses próbálkozás elfogyott, United DNA-t nyomokban sem látni. Az lett az első, hogy Bruno Fernandes a háromfős támadósor közepén, a támadó mögött szabadon mozogva kapja meg a szerepet, és majd lesz valami. Nem volt szent Rashford baloldala sem, Pogba szabadabb szerepkörének kérdése, netán valamilyen van de Beek-Fernandes összhang megtalálása, vagy egy Alex Telles, Scott McTominay típusú kaliber újradefiniálása.  Ebből pedig értelemszerűen egy másik, ennél súlyosabb probléma is akadt…

Feledésbe merült rotáció

Solskjaer nemes egyszerűséggel elfelejtett rotálni. Lényegében a leggyakrabban játszatott 10-11 játékost követően beesik a számláló. Ott már 6-7 mérkőzésnyi különbség is akad. Ami még talán nem is tűnhetne soknak, de az, ha egy csapatnak igazából nincs még 15-16 értelmezhető perccel bíró játékosa sem, akkor nagyon könnyen úgy járhat, mint az Aston Villa, amely a remek kezdés után igencsak elfogyott a bajnokság második felére. Ez pedig azért is aggodalmas dolog, mert a rotáció hiánya nem feltétlenül azonnal, hanem akár egy, netán másféléves késéssel kéri be az árát. A csapatnak pedig most már felfelé kellene menni, és a stagnálás minden formában megengedhetetlen.

Szeretném ugyanakkor érzékeltetni, hogy mit is jelent pontosan a rotáció hiánya. Olyan senior játékosok szorultak ugyanis a partvonalra, mint Edinson Cavani, Alex Telles, Juan Mata, Nemanja Matics és Donny van de Beek. Ha csak a Premier League adatokat nézzük, akkor elmondható, hogy Telles 22 alkalommal ülte végig a meccset, miközben az első 4 fordulóban még nem volt a csapatnál, 4 fordulót pedig sérülések, illetve koronavírus miatt kellett kihagynia. A holland középpályás talán még ennél is rosszabbul járt. 15 alkalommal a padról nézhette a többieket, míg 14 alkalommal lényegében nem kapott értelmezhető játékpercet. Sőt, leginkább megalázó módon 1-4 percre állhatott be. Cavani 13 alkalommal csak csereként kapott lehetőséget, csak nyolcszor játszhatta végig a bajnokikat, és ha nincs Anthony Martial sérülése március közepétől, ezek a számok ennél sokkal rosszabbak lettek volna. Juan Mata jó 500 perc alatt lőtt 1 gólt a Premier League-ben és adott 2 gólpasszt is. Mindezt úgy, hogy 17-szer a padról nézte végig a találkozót, 8-szor a keretbe se került be, 3 alkalommal pedig minimális játékpercet kapott. Ha ebbe beleszámítjuk a 4 mérkőzésnyi sérülést is, akkor kimondhatjuk, hogy Mata itt tartását se értjük teljesen. De, ha már itt van, akkor végképp nem értjük, hogy miért nem kap lehetőséget. Nemanja Matics is alig tudta átlépni az 1000 Premier League percet. 17 mérkőzés a padon, 1 mérkőzés a kereten kívül és 6 találkozó nem mérhető játékperccel. Mindez úgy, hogy a szerb nem volt sérült a szezonban. Ha pedig játszott, nem mutatott rossz formát.

Azt gondolom, hogy a számok magukért beszélnek. Ennél jobban nehéz bemutatni azt, hogy mennyire könnyű széttárt kezekkel arról panaszkodni, hogy nincs minőség a csapatban, miközben 24-34 év közötti, kész játékosok várnak bevetésre, akik különböző rendszerekben is tudnak játszani, és igen fontos mérkőzéseken, sorsdöntő összecsapásokon nem egyszer voltak ott a pályán. Nem állítható, hogy ezen játékosok alkalmazásával minden megváltozott volna, de a rotáció kifejezetten jót tesz a csapatoknak, és ahogyan azt korábban is jeleztem, ez bizony hosszabb távon is segíthet. Nem az a jó taktika, ha egy tágabb mag borzasztóan sokat játszik, aztán szinte váltogatják egymást ebben a szituációban. A legideálisabb megoldás, ha a szűk klasszisokon után már nagyobb a rotáció, de az is elengedhetetlen, hogy a legjobbak is megfelelő pihenésben részesüljenek. Ennek ellenére Maguire csak a United mezében 9615 percet játszott két szezonban, míg Bruno Fernandes 8890 percben részesült. Ez egyszerűen felfoghatatlanul magas szám. Az elmúlt két szezonban viszonylag egészséges Kevin De Bruyne esetében ez a szám 6809 a Manchester Citynél, Mason Mountnál 7903 a Chelsea együttesében, a Liverpool sztárja Mohamed Salah pedig 8239 percnél állt meg. Lehetne itt még természetesen további adatokat hozni, de látni kell, hogy 1000-2000 plusz perc mit is jelent pontosan.

A varázsgömbbe nézve

Biztosan ki fog nyílni a nyáron a pénztárca még a Covid helyzet ellenére is. Szükség van minőségi előre lépésre, a biztos BL szereplés megtartására és esetleg egy értelmezhető szereplésre az első számú sorozatban. A várható célpontokról már sokszor, sok helyen értekeztünk, de alighanem Jadon Sancho mellett néhány, jó eséllyel ballábas középhátvéd lesz még a középpontban. Le kell rendezni a kapuskérdést is, mert Dean Henderson és David de Gea sem akarja ebben a formában tölteni a következő esztendőt. De akad még itt további játékos is, akinek kérdéses a jövője. Amint az a poszt korábbi részéből is kiderült, Juan Mata, Nemanja Matics, Paul Pogba, de még Daniel James vagy a nagyon szomorú sorsú Donny van de Beek jövője is nagy kérdés lehet. A fiatalokra ismét nem érdemes hosszabban kitérni.

Az bizonyos, hogy el kellene kezdeni keményen szelektálni, mert néhány helyen fiatalokat lehetne előtérbe helyezni, három-négy helyen a minőség hiányzik, máshol pedig egyszerűen így is túl van töltve a csapat. Ezen információk alapján pedig ugye különösen sokkoló, hogy valójában tényleg csak egy szűk alap alakult ki, aki túl lett pörgetve, miközben mások szinte kipottyantak a játékból és ezzel a keret is szétszakadt. Nem nagyon meglepő, hogy ahogyan a nyitás, úgy a zárás is a norvég mester körül forog majd. Hatalmas kérdés, hogy a Manchester United agóniája elhúzódik-e még egy darabig, és ha nincs nagy visszaesés, akkor meddig tarthat még ez a furcsa északi szerelem. Az viszont teljesen bizonyos, hogy a Manchester Unitednek vissza kell térnie arra az útra, ahol a bajnokság az első, ahol a futball direkt, de mégis felveszi a modern időkkel a lépést, és amelyben – ahogyan Sir Alex Ferguson is mindig tette – a rotáció alapvetés.

A Manchester United és Solskjaer kapcsolata tehát attól függ majd, hogy lesz-e lesújtóan rossz vagy kiugróan jó teljesítmény a szezon elején, netán lesz-e elérhető edző a piacon, ha eljön a baj ideje. Solskjaer viszont túlélte már 2019 mélységét is, amiből volt visszaút. Így ne legyen illúziónk, még egy ilyen moralizálás is sokáig eltarthatna. A nyarat követően azért mindenképpen okosabbak leszünk majd egy fokkal…

P