fbpx

Pontosztás: Tottenham – Sheffield United (4-0)

A kötelező házi feladat megvan, a fogósabb feladatok viszont csak ezután következnek. A kieső ex wilderek ellen jól felmondta a leckét a Gareth Bale inspirálta Spurs, amelynek van még négy meccse, hogy bebiztosítsa a jövő évi európai kupaszereplést.

Lloris: Egyszer kellett mindössze védenie, azt az egy vérszegény sheffieldi próbálkozást is magabiztosan hárította, „soha nehezebb napot”, gondolhatta a lefújást követően. Az a rossz hírünk, hogy a maradék négy meccs – Leeds, Wolves, Villa, Leicester – sokkal nehezebb lesz, bár korántsem teljesíthetetlen a „12 pontos küldetés”. (0)

Aurier: Két csodás gólpasszal ünnepelte a ramadánt – Ryan Masont is meglepte, hogy a lemondással járó muszlim ünnep ellenére milyen aktív, energikus, erős elefántcsontparti jobbhátvédje. Az első gólpassznál nagyon finoman emelt a védők közt kilépő Bale elé, a másodiknál szépen vitte be jobbról a labdát, és készítette aztán le a walesinek. Nem a Sheffield persze a mérce, de valami hasonló teljesítményt várna el tőle rendre az ember, főként pedig, hogy végleg levetkőzze a hátul előszeretettel elkövetett buta hibáit. (8)

Alderweireld: Miután veszélyes sheffieldi támadójátékról nem nagyon beszélhettünk, a szokásosnál jóval kevesebb dolga akadt hátul, az évek óta megcsodált, hajszálpontos hosszú átadásaira annál inkább szükség volt. Alderweireld pedig lökte is a 30-40 méteres labdákat, a legpazarabbnak az a második félidei bizonyult, amely után lesről betalált Szon. Egy jó edzővel lehet benne még egy-két év, noha volt pillanat, amikor azt lehetett gondolni, eljárt felette az idő. (6,5) 

Dier: Neki sem okoztak túl sok kellemetlenséget a vendégek, mondjuk amikor mindjárt a meccs elején csúnyán eladta a labdát, szivélyes vendéglátónak bizonyult. Ötször kellett azért tisztáznia, ennek ellenére egyre kevésbé lehet róla azt gondolni, hogy top 6-os játékos. Ha csak nem találnak mellé egy Virgil van Dijk szintű futballistát, persze a holland mellett sokan válnának jobbá. (6)

Reguilón: Jól lépett be a támadásokba, folyamatosan megjátszható volt a bal oldalon, úgy 70-30 százalékban támadott, illetve védekezett, a Sheffield ellen persze ennek így is kell lnnie. Lehetne egy picit pontosabb, sebessége, robbanékonysága sokat ér ugyanakkor. Egy helyzetet teremtett. (6)  

Höjbjerg: Mintha ifisták ellen futballozna, játszi könnyedséggel szerelgette le a találkozó elején a sheffieldi labdarúgókat, számolatlanul szerezte meg a labdákat, megint nagyon sokat jelentett a Spursnek a dán középpályás-játéka. A harmadik a szereléseket jegyző listán, csak a leedsi Luke Ayling, valamint a brightoni Yves Bissouma előzi meg. (6,5)

Lo Celso: Nagyon agilisan futballozott, szinte minden labdát elkért a középpályán, igyekezett is minél pontosabban megjátszani azokat. A Spurs az utóbbi hat hazai bajnokijából ötöt megnyert, ha góllal vagy gólpasszal nem is, mezőnyben hozzátette a magáét az argentin, aki ráadásul egy súlyos sérülést is megúszott: ha John Fleck még pontosabban tapossa le a fejét, a kórházban köt ki, így is eltalálta azért a skót. A VAR-szobában ülő Peter Bankes nem találta szándékosnak Fleck kíméletlen (amúgy Pepe legszebb madridi napjait idéző) mozdulatát, lelke rajta. (6)

Bale: És őt nem játszatta Mourinho… Vagy mondjuk úgy, egyetlen, az Arsenal elleni amúgy valóban gyenge teljesítmény után (de ki nem volt gyenge azon a meccsen?), ki..szta, mint macskát szarni. Már elnézést. Masonnál azonban mindkét bajnokin szerepelt (meglehet, a City ellen is kezdenie kellett volna), mindkétszer betalált, ezúttal háromszor is, három pazar gólt szerezve. Ahogy beemelte az elsőt, amilyen kíméletlenséggel bevágta a ziccert, majd amilyen magabiztosan kilőtte az alsó sarkot, az mind klasszisát dicsérte, és arról árulkodott, megvan még benne a régi Bale, csak elő kell csalogatni. Ryan Mason góljain túl a hozzáállását is dicsérte, Bale maga pedig azt fejtegette, jól érzi most magát, boldog, és ha boldog, jól játszik. Ennek lett jutalma karrierje második PL-mesterhármasa, az elsőt még 2012 decemberében a Villa ellen rámolta be. (9)

Alli: „Az egész héten kiválóan dolgozott, meg kellett jutalmaznom érte – indokolta kezdőcsapatba jelölését Mason. – A társak is érezték, mennyire éles. Jó ideig nem kezdett a PL-ben, ehhez képest fantasztikus kondícióról és hozzáállásról árulkodott a teljesítménye.” Alli valóban nagyon élt: visszajárt labdákért, sokat mozgott el üresbe, pontosan játszotta meg a társakat, és ami neki mindig nagyon fontos, kiosztott néhány bőrt. (7)

Szon: Mindjárt a mérkőzés elején adott egy nagy labdát a védők közt kilépő Kane-nek, aztán ballal 18-ról célozta meg a jobb alsót, Ramsdale nagyot védett. A második félidőben maga is feliratkozott az eredményjelző táblára, egy fantasztikus tekeréssel, ami előtt fel sem nézett, csak érezte, hol a kapu. Előtte még gyönyörűen indult meg mélységből, két ember mellett is elrobogott, majd jól tálalt a második gólját szerző Bale elé. A dél-koreai is remekelt. (8)

Kane: Egy átlagos nap az irodában, valahogy így értékelhette Harry Kane a meccset, nyilván belül bosszankodva azon, hogy góllal, illetve gólpasszal sem jelentkezett. Ettől még nagyon jól lépett vissza a labdákért, volt, hogy Bale-t játszotta meg fantasztikusan, aztán megcsinálta magának a ziccert egy csel után, de a kapu torkából kivágták a labdáját, máskor viszont csúnyán kapu fölé bombázott. Maradt azért még négy meccse arra, hogy bebiztosítsa a gólkirályi címet, amit persze nagyon megérdemelne. (6)

A cserék – Winks, Lamela és Bergwijn – leginkább csak megmozgatták magukat, bár a holland egy gólpasszal is jelentkezett. (0)

P