Szégyenfoltok

Jürgen Klopp aligha fog visszaemlékezni jó szívvel az elmúlt napok történéseire. Akárcsak tizenegy másik klub vezető beosztásban lévő szakembere, vezérigazgatója, sportigazgatója, technikai igazgatója, menedzsere, úgy Klopp is mindössze néhány órával a hivatalos bejelentés előtt, április 18-án, vasárnap kora délután hallott először az Európai Szuperliga (ESL) megalapításáról. Egy szűk kör bármiféle előzetes konzultáció nélkül, a transzparencia teljes hiányában megpróbált egy olyan folyamatot véghezvinni, amely minden más egészséges klubhierarchiában sokkal szélesebb körben lefolytatott egyeztetéseket igényelt volna. Tizenkét klub tulajdonosi köre senkinek a véleményére nem volt kíváncsi, mindenkit átlépett, és ez attól függetlenül megbocsáthatatlan, hogy éppen mennyi kritikával illetjük az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) működését, és mi magunk mennyire tartjuk jónak egy zárt liga létrejöttét.

A Fenway Sports Group (FSG) és a Mersey partjára kirendelt emberei (Mike Gordon, Billy Hogan) Klopp 2015-ös érkezése óta a csapat keretét érintő legfontosabb kérdésekben folyamatosan egyeztettek a menedzserrel. Klopp Gordonnal karöltve az átigazolási bizottság tagja, ahol az igazolásokat illetően az utolsó szó mindig is az övé volt. Persze mindig ad a sportigazgató, Michael Edwards, valamint a két vezető megfigyelő, Barry Hunter és Dave Fallows szavára – ezt illetően sokkal kooperatívabb és jobb csapatjátékos, mint elődje, Brendan Rodgers volt –, de ha valaki megszerzésére végül mégsem bólint rá, akkor az a játékos azonnal kikerül a pixisből.

Amikor a sajtó az elmúlt öt és fél évben bármikor is megkérdőjelezte az edző és Gordonék között fennálló transzparenciát, Klopp mindig megvédte a felette állókat. Ezért is egészen szürreális, hogy egy ilyen volumenű döntés, mint egy szuperligába történő belépés, ami nem csupán a klub egész jövőjét befolyásolja, de a jelenleg futó projektet is másik vágányra tereli, mégis hogyan mehetett végbe a klub arca, és a napjainkban a klubidentitás létéért „felelős” személy nélkül. Klopp alakjának megkerülhetetlennek kellett volna lennie, különösen annak tudtában, hogy 2024-ig élő szerződése van, és két éve nyíltan ellenezte egy esetleges szuperliga létrejöttét. Ezúttal mégis minden a háta mögött történt, és a bejelentést követően minden pofont ő kapott a sajtótól a bezárkózó Henryék helyett.

A kirkbyi fogadtatás

Április 19. hétfő, reggel 9 óra 30 perc.

Billy Hogan vezérigazgató – aki John W. Henry közleménye szerint nem vett részt a Szuperligába történő becsatlakozás döntési mechanizmusában – értesíti a felnőtt csapat játékosait, stábtagjait arról, amit a sajtóból hajnal óta már mindenki tudhatott: a Liverpool az Európai Szuperliga tizenkét alapítójának egyikévé vált. A közlemény szerint a klub nem tehette meg azt, hogy kimaradjon ebből a csoportosulásból. Kirkby dolgozói közül sokan még csak e-mailt sem kapnak, és csak a sajtóból vagy a klub hivatalos oldaláról értesülnek a klub lépéséről, amelyet jelentős részük nem támogat.

19 óra

Az Elland Roadra megérkező Liverpool-játékosokat Leeds-szurkolók várják különböző szuperliga-ellenes transzparensekkel, rigmusokkal. A Leeds összes játékosa a meccs előtt „a futball a szurkolókért van, a Bajnokok Ligája-részvételt ki kell érdemelni” feliratú pólókban melegítenek be. Klopp és a játékosok megdöbbennek, amikor a vendégöltöző közepén lévő asztalon ugyanez a póló köszön vissza. Az 1–1-re végződő találkozó végén James Milner az első olyan bix six-játékos, aki nyíltan kritizálja a Szuperligát. A Sky Sports stúdiójában Gary Neville és Jamie Carragher ízekre szedik a klubvezetést, mindeközben Jürgen Klopp teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerül a kamerák kereszttüzébe, és alig győzi a szurkálódásokat hárítani. A menedzser megismétli, ellenérzései nem változtak a szuperligával kapcsolatban, de az interjújának ezen részei a klub hivatalos honlapján soha nem jelennek meg.

Április 19-én éjjel a Liverpool szurkolói úgy térnek nyugovóra, hogy a klub honlapján kizárólag Andrea Agnellinek, a Juventus elnökének, Florentino Péreznek, a Real Madrid elnökének, és az ősi rivális Manchester United társtulajdonosának, Joel Glazernek a szavait találják a szuperligáról. Klopp kritikus szavai tudatosan, vagy csak klub szerkesztőjének bizonytalanságérzetéből adódóan, de lemaradtak, cenzúrázva lettek.

Április 20. kedd, 13 óra.

Matt McCann, a klub sajtó- és digitális kommunikáció vezetője – aki amúgy a pandémia beköszönte óta Klopp lakótársa – egész nap a játékosok körül sürög-forog. A felnőtt kerettagok visszafogott, amolyan meccslevezető edzése magyar idő szerint 13 órakor kezdődne, de csúszás várható, mert a tréning előtt Alexander-Arnold, Henderson és Milner kezdeményezésére a játékosok hosszú időre elvonulnak Klopp-pal az egyik belső műfüves pályára, hogy megbeszéljék, hogyan reagáljanak a hírekre. Jordan Henderson ezt követően jelzi McCann-nek, szerdán videokonferenciára hívja a Premier League összes csapatkapitányát, hogy mind a top-, mind pedig a kis- és középcsapatok játékosai együttesen álljanak ki a szuperliga-tervezet ellen.

A nap folyamán a The Guardian megszellőzeti, hogy a Manchester Citynél és a Chelsea-nél is fontolgatják a szuperligától való visszalépést. A játékosok késő délután WhatsAppon egyeztetnek arról, hogy nincs értelme várni a másnapi konferenciáig, és átadják McCann-nek az együttes kiállásukról szóló szöveget, amit még az este folyamán közzé is tesznek a kerettagok közösségi felületein.

Este a három scouser által alapított svájci luxuskaróracég, a TRIBUS hivatalosan is kihátrál a klubbal kötött szponzori szerződésből. A Liverpool FC legnagyobb legendája, King Kenny felszólal. Éjfél előtt tíz perccel, a vezetőség bármiféle bocsánatkérés nélkül bejelenti, visszakoznak. John W. Henry másnap kér bocsánatot a szurkolóktól, ezzel az utóbbi idők talán legszégyenletesebb 60 órája ér véget.

*

Úgy érezzük, bizonyítottuk, hogy figyelemmel voltunk a szurkolók álláspontjára, újra tudtuk gondolni a sajátunkat, és határozottan cselekedtünk. A Liverpool Football Club és szurkolói közt lévő egyedi és megszentelt kapcsolat a legfontosabb számunkra. Ez testesíti meg ennek a rendkívüli klubnak a szívverését. Minden más tényezőn túl, ez az a kötelék, ami arra késztet minket, hogy fáradhatatlanul dolgozzunk a klub jövőjéért.”

John W. Henry ezen szavai nem most, hanem még 2016 február 10-én hangzottak el azt követően, hogy tízezer Liverpool-szurkoló a Sunderland elleni bajnoki 77. percében a jegyárnövekedés ellen tüntetve, idő előtt távozott az Anfieldről. Öt év eltelt, de Henry akkori szavai mai szemmel teljesen képmutatónak tűnnek. Ezen túlmenőleg is, az elmúlt öt és fél évben számtalan olyan döntési folyamat volt, melyeket az FSG bármiféle előzetes egyeztetés nélkül hajtott végre.
Amikor két éve Henryék megpróbálták levédetni Liverpool városának nevét – hogy aztán a városban minden egyes Liverpool felirattal ellátott termékre az vonatkozzon, hogy csak és kizárólag a klub hozhatja forgalomba őket –, fájdalmas és döbbenetes lépés volt a részükről. Ha a beterjesztést mégis elfogadták volna, és teszem azt, egy Everton-szurkoló vesz egy Liverpool feliratú pulcsit az Albert dokknál lévő ajándékboltban, akkor azzal a Kékek szurkolója a rivális klubot támogatja. Nagy szerencse, hogy Liverpool városának nevét nem sikerült végül megszerezniük, de az FSG lépését jól jelzi: ha megérzik a pénz szagát, akkor bármeddig képesek elmenni. Tavasszal, amikor a Liverpool FC az elsők között vette volna igénybe az állami támogatást, hogy dolgozóit azáltal kényszerszabadságra küldje, szintén egy rendkívül illúzióromboló döntés volt, de a szurkolói felháborodás következtében akkor is meghátráltak. Legutóbb tavaly ősszel a tiszavirág-életű Big Picture-projekttel kavarták fel a kedélyeket. Miután a 18 oldalas tervezet kiszivárgott, a Spirit of Shankly szurkolói csoport azonnal tiltakozott és elítélte azt.

A korábbi botrányokkal ellentétben, ami most újdonságként hat, hogy a felelőtlen döntés miatt ezúttal nem csupán a Kop, de a játékosok és a menedzser is kiszolgáltatott helyzetbe került. Míg Henryék csöndbe burkolóztak, addig ők állták a sarat és kapták a pofonokat. Kérdés: a tizenkét alapítóklub, melyek azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy az UEFA-val ellentétben valóban törődni fognak a futballpiramissal, mégis hogy lennének képesek ezt végrehajtani akkor, amikor még a saját alkalmazottjaikat sem védik meg? A szurkolókat most újfent szóra sem méltatták, és ismét jelezték számukra: minden, amiben hisztek, számunkra semmit nem jelent. A The Times és a Liverpool Echo egykoron nagy népszerűségnek örvendő Mersey-parti tudósítóját, Tony Barrettet 2017-ben nevezték ki a klub és a szurkolók közötti hivatalos kapcsolattartónak, de a híd a tulajdonosi kör és a szurkolók között ennek ellenére továbbra sem képződött meg. Barrett tavaly Twitterről is eltűnt, és bár a jegy- és bérletkezelések terén rendszeresen segít a szurkolóknak, Mike Gordonhoz nincs bejárása.

A szurkolók jelentős része valójában sosem akart szuperligát.

A svájci Deloitte könyvvizsgálócég 2020 májusában 30 különböző ország futballszurkolóival végzett közvélemény-kutatást. Ebben a felmérésben a szurkolók véleményét a szuperligáról is kikérték:

• a válaszadók 57 százaléka negatív véleménnyel volt a szuperliga ötletéről,
• mindössze a megkérdezettek 24 százalék támogatta azt;
• míg 63 százalékuk elutasította a zártkörű bajnokság ötletét.

Az eredmények azt tükrözik, hogy a futballtársadalom jelentős többsége a hagyományos lebonyolítást igényli, valamint, hogy a hazai és nemzetközi sorozatokban is szüksége van a drámával járó feljutásokra és kiesésekre.
A legnagyobb brit közvélemény-kutató cég, a YouGov, most áprilisban hasonló eredményre jutott. Legfrissebb felmérésük szerint a brit szurkolók 79 százaléka ellenzi, és mindössze 14 százaléka támogatja az Európai Szuperliga ötletét. A big six rajongóinak is mindösszesen a 20 százaléka volt szuperliga-párti, míg a válaszadók háromnegyede visszautasította azt. Ezen eredmények tudtában egészen érthetetlen, hogy a 12 alapítóklub mégis hogy gondolta, hogy mindenfajta előzetes promóció, tájékoztatás vagy médiakampány nélkül indítanak háborút az UEFA-val és a szurkolóikkal szemben. Helyzetüket az sem segítette, hogy korábban sem az UEFA-t, sem pedig a Bajnokok Ligája jelenlegi és jövőbeli lebonyolítását nem támadták kart-karöltve, így a futballtársadalom jelentős része semmit nem látott azon túl, hogy tizenkét klub kiváltságokkal akarja felruházni saját magát, és a saját pecsenyéjét sütögeti.
Az alapítók vezetése részéről így ez nem csupán szimpla vakrepülés volt, hanem egy értelmetlen kamikazeakció. A tulajdonosok nemcsak jelentős arculatvesztést szenvedtek, de az ötlet későbbi megvalósítása is veszélybe került. Precedensteremtésük miatt ezentúl a hazai és nemzetközi futballszövetségek mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy a jövőben hasonló kiugrási kísérletre ne legyen lehetőségük a topcsapatoknak. Az UEFA hétfőn közzétett új Bajnokok Ligája-tervezetére a nagyközönség részéről csak minimális reakció érkezett, a szuperliga gyakorlatilag elvonta róla a figyelmet, melynek elbukásával a tizenkét topklub gyakorlatilag megerősítette az elmúlt évtizedekben korrupciós botrányokban dúskáló futballszövetség pozícióját.

Az elmúlt hetek senkire nem voltak jó hatással. John W. Henry, Mike Gordon és Tom Werner a magánakciójuk után egészen biztosan nem lesznek szívesen látott vendégek az Anfield Roadon, egy szimpla bocsánatkérés itt már nem elég, súlyos bizalomvesztést szenvedtek el a játékosok, a szurkolók és a klub dolgozói körében. Kloppot bokszzsáknak használta a tulajdonosi kör, és ha a menedzser mostantól nem érzi a teljes támogatást a felsőbb vezetés részéről, akár a távozás gondolata is megfordulhat a fejében. Ha pedig a klub idén mégsem tudja kvalifikálni magát a jövő évi Bajnokok Ligájára, a helyzet még nyomorúságosabb lesz minden érintett számára. Az FSG súlyos sebeket ejtett, és egy bocsánatkérés már nem elég, ha most nem kárpótolják valamivel a szurkolókat, ezen sebek pillanatok alatt el fognak fertőződni.

Peter Moore, a Liverpool tavaly nyáron távozó vezérigazgatója korábban egy interjú során így fogalmazott: „Még ma is, amikor üzletről beszélünk, azt kérdezzük magunktól: »mit csinálna Shankly?«”. Hogy Moore a hároméves liverpooli regnálása alatt hányszor tette fel magának ezt a kérdést, nem tudhatjuk, de ahhoz, hogy a szurkolók és a vezetőség között megromlott viszony helyreálljon, szükség van egy hídra a vezetőség és azok között, akik törődnek a klub értékeivel.

Mint sok esetben korábban, úgy most is a szurkolói ellenállás miatt dőlt dugába az FSG célkitűzése. 2021-ben már kizárólag a szurkolók képzik azt az utolsó védelmi falat, amely képes szembeszállni a szűk tulajdonosi körrel. A fogyasztók kezében hatalom van, és mint a fent említett példák is bizonyítják, megkerülni és feldühíteni őket minden szempontból problémás. Így azt a következtetést kell levonnunk, hogyha ellenoffenzíva formájában a tiltakozás működik, akkor önálló saját ügyek melletti egységes kiállások formájában is működhet.

A Liverpool Women egykori bajnokcsapata gyakorlatilag éveken át botrányos körülmények között, amatőr módon működött. A Mike Riley vezette bírói kar mindenfajta önvizsgálat és következmények nélkül dolgozik. A játékosokat képviselő ügynökök a profi labdarúgás élősködő gazemberei, akik ellen sem a szövetségek sem a klubok nem fognak össze. Az UEFA továbbra is saját zsebre játszik. A játékosok túlterheltek, és a Bajnokok Ligája hétfőn bejelentett reformprogramja amellett, hogy kizsigereli majd a csapatokat, még a legkevésbé sem progresszív. Számos ügy van tehát a profi labdarúgásban, ami mellett érdemes kiállni, melyek változásra szorulnak. A szövetségek és a klubok az elmúlt 30 évben bizonyították, alkalmatlanok a másik ellenőrzésére, és alkalmatlanok a változtatásra. Ahhoz, hogy a labdarúgás valóban fejlődni tudjon, a kluboknak maguk mellé kell állítaniuk a szurkolóikat. Úgy tűnik, bizonyos problémákra csak az ő kiállásuk nyújthat megoldást.

P