Poszt-fergusoni középhátvéd kishatározó

Már Sir Alex Ferguson távozása óta gyakran hangzik el, hogy valamit tenni kell a védelemmel. A jó klubok ismérve mindenképpen egy olyan védelem, amely a lehető legkevesebbre redukálja a kapott gólok számát. A Számháború című könyv 0 > 1 elve is jól megmutatja, hogy ha nem kapsz gólt, jelentősen nőnek az esélyeid a sikerre. Manchesterben pedig sorra telnek az évek 2013 óta, de nincs olyan nyár, amikor ne hangozna el, hogy venni kellene egy középhátvédet. Lássuk, hogy mi a helyzet a történettel…

Az bizonyos, hogy a dolgok elmenedzselése Rio Ferdinand és Nemanja Vidic 2014-es távozása után kezdődött. Marcos Rojo és Daley Blind 2014-es nyári leigazolása sem alapposzton, sem képességekben, sem a konzisztens hely megtalálása kapcsán nem hozott előrelépést. Daley Blind ráadásul a szárnyvédő-középső középpályás vonalon mozgott eredetileg, így a védelem közepére tolása valami fura perverzió kapcsán csúcsosodott ki. A helyzetet csak súlyosbította Jonny Evans (2015 nyár) elengedése, aki akkoriban elég sokat volt sérült, de pótlása semmilyen formában nem történt meg. José Mourinho érzékelte a problémát, és Eric Bailly (2016 nyara) leigazolásával reménykedett orvosolni ezt a helyzetet. Mindeközben az a Phil Jones volt sok esetben az első-második számú középhátvéd, aki lényegében most már 5-6 éve félszezonra, manapság már annyira sincs kalibrálva. A nagyon mély problémákat valóban éles mutatta, hogy a következő szezon előtt (2017 nyara) Victor Lindelöf játékjogát is megszerezte a klub. Ekkor már hivatalosan Chris Smalling, Marcos Rojo, Daley Blind, Eric Bailly, Phil Jones és az újonnan érkezett svéd állt rendelkezésre a védelem közepén. Most nagylelkűen elfelejtjük az esetleges fiatalok beépítésének történetét, amelyek soha nem történtek meg. A United a 2017-18-as szezonban mindössze 28 gólt kapott a Premier League küzdelmeiben, így akár azt is mondhatnánk, hogy elindult valami, de tudjuk, hogy ez volt de Gea csúcsszezonja, ahol a spanyol a  szezon végéhez közeledve olyan 14 (!) góllal védte felül azt, amit be kellett volna kapnia.

Ugye erre lehetne mondani, hogy 2018-19-re már valószínűleg megjavult a helyzet, de a sokkoló számok csak most jönnek. A Manchester United 54 (!) gólt kapott a ligában és ez csak a Premier League volt. Ez volt az a szezon, ahol Phil Jones 24 meccset (1713 perc) játszott, Chris Smalling 34-nél (3028 perc) állt meg, Victor Lindelöf 40 (3502 perc) mérkőzésen lépett pályára. Eric Bailly pedig már csak 18 (1123 perc) találkozón alkalmatlankodott. Daley Blind a szezont megelőzően távozott a csapattól és a nyáron nem érkezett újabb középhátvéd, Marcos Rojo pedig érdemi játékperceket nem gyűjtött 2018-19-ben. Ekkorra már alighanem kiderült, hogy a Rojo-Jones-Bailly párosra sérülései vagy gyenge játékuk okán komolyan számítani nem lehet. Ráadásul nem volt valódi vezérbika hátul.

És mi történt ekkor? Természetesen a 90 millió eurós Harry Maguire történt. Mindent elmond egy klubról, amely 4 esztendőből 3 alkalommal igazol középhátvéd, és még a 2020-21-es szezont megelőzően is tombolt a láz, hogy bizony, kellene ide még egy. A helyzet pedig 2021 nyarán is hasonló lesz. Na, de ne hallgassuk el, hogy Harry Maguire leigazolásának felfoghatatlan pozitív hozadékát, hiszen amint azt egy podcastban is említettem, a középhátvéd legfontosabb ismérve a játék. Ezek pedig nagyon nem mentek konstans módon Manchesterben. Vályi Bence pedig remekül mutatta meg Maguire azon erényeit, amelyet korábban inkább az jelentette Manchesterben, hogy a védők képesek kifejelni a labdákat. Maguire már egy más típusú középhátvédet jelent. De erről mindjárt írunk még.

Harry Maguire leigazolása kapcsán ugyanis a Manchester United egyben elkövette azt a hibát, hogy az egyébként folyamatos játékra képes, jellemzően kevés sérüléssel és formahanyatlással rendelkező Chris Smalling játékjogát előbb kölcsönbe, vagy végleg is elpasszolta Olaszországba. A Liverpool esete után nem kell bemutatni, hogy miért szükséges három acélos középhátvéd a csapatba. A Manchester United ördögi (haha) szerencséje, hogy a Maguire-Lindelöf páros képes volt lehúzni az elmúlt két szezont épségben és egészségben. De ez bizony rengeteg mérkőzésen meg is látszott és egy harmadikra már semmi garancia. Sokszor olyan egyéni, helyezkedési hibákat vagy a szélsőhátvédekkel való meg nem értést sikerült produkálni, amiből bizony fontos pillanatokat eldöntő momentumok akadtak. Ennek tökéletes példája a Sevilla második, mindent eldöntő gólja az Európa-liga elődöntőjében. A két középhátvéd légüres térben kémleli a dolgokat. Lindelöf úgy gondolja, hogy Wan-Bissaka fogja emberünket, miközben Brandon Williams mellől röhögve röpítik be a labdát középre.

Marcos Rojo már távozott, Eric Bailly ismét megkapta a lehetőséget, de a sérülés-játék-sérülés-sérülés-sérülés-játék sorrendet produkálva komolyan vehetetlen. Phil Jones esete pedig olyan állatorvosi ló, amire magyarázat sincs. Az angol középhátvéd 2 (!) Premier League mérkőzésen szerepelt az elmúlt több mint 1,5 szezonban, 135 percet játszva. Óriási meglepetés lenne, ha legalább az egyikőjük nem távozna valamilyen formában most már a klubtól a következő hónapokban. Innentől kezdve pedig nyugodtan ki lehet nyitni újra kérdést, hogy szükség van egy középhátvédre. Számos esetben elhangzott, hogy egy ballábas, fiatal, de mégis tapasztalattal rendelkező futballistára lenne szükség. A nevek között Pau Torres, Alessio Romangoli és Sven Botman is szerepel. A nyári nagy forgások közepette szinte borítékolható, hogy valami történhet a 2021-22-es szezont megelőzően. Ha nem sikerül középhátvédet igazolni, annak szinte beláthatatlan következményei lehetnek Lindelöf és/vagy Maguire kiesése esetén.

Ám a Manchester United bajai egyáltalán nem csak a középhátvédeknél kezdődnek. Még mindig komoly kérdőjelek akadnak a középső középpályások terén, ahol rendszerszerűen kellene ötvözni a csapat működését, és ott van a bizonyos jobbszélső kérdés, amely megint a rendszer működésének alapjait feszegeti, de a Liverpoolnál még sebezhetőbb Manchester Unitednál bizony tanulni kellene az ősi rivális 2020-21-es szezonjából, amely egy remek évtől fosztotta meg a vörösöket plusz egy, igazán megbízható és valódi középhátvéd híján.

P