fbpx

Pontosztás: Newcastle – Tottenham (2-2)

A Spursnek idén „sikerült” négy pontot veszítenie a Newcastle-lel szemben. Ám amíg a 3. fordulóbeli döntetlen valóban ritka pechhel párosult (helyzetek garmadája, Dier vétlen kezezését követő ráadásbeli büntető), a St. James’ Parkban már megint lassan, óvatosan, ötlettelenül, szerény energiabefektetéssel futballozott a Spurs. Amúgy mourinhósan.

Lloris: Az első félidőben Dwight Gayle fejesénél hatalmasat védett, de Miguel Almirón lövésénél is nyújtózkodnia kellett a második negyvenöt percben. A gólokról nem tehetett, négyszer védett összesen. A Zagreb elleni El-blama után roppant bosszúsan, idegesen és önkritikusan mondta el, mik a bajok a Spursben, a fejmosás ezek szerint egyetlen kilencven percre volt elegendő (győzelem a Villa ellen), a St. James’ Parkban már nem éreztette hatását. (7)

Tanganga: Ahogy a második félidőben egy szögletet követően egy romboló hadihajó és egy vadászgép szerelemgyerekeként berepült a kapu elé, bátran, félelmet nem ismerve, eltökélten, az mindennél többet elárul Japhet Tanganga mentalitásáról – azt valószínűleg sosem éri semmilyen kritika. Hanem labdabiztosságban még fejlődnie kell, az első Newcastle-gólban ő is benne volt, plusz ugyancsak a második félidőben Joelinton ziccerénél elszámította magát, nem fejelte el a labdát, így került helyzetbe a brazil. Kétszer tisztázott, kétszer blokkolt, az a harcos, akire mindig lehet számítani. (5)

Sánchez: „Bale is back”, hirdethették a Spursben a sz ősszel, fájdalommal közölhetjük, hogy „Sánchez is also back”. Vagyis újra itt van az a Sánchez, akinek hibáit látva rendre bosszankodtak a csapat hívei, aki megmagyarázhatatlan bakiaival folyton nehéz helyzetbe hozta csapatát. A Newcastle ellen jó párat bemutatott a gyermekded hibákból, az első Newcastle-gól előtt felszabadítani próbálva eltalálta az első hazai játékost, az egyenlítést érő találatnál lemaradt Almirónról és zavarta Rodont, szóval amikor az elmúlt meccsek alapján már épp azt lehetett gondolni, levetkőzte ezt az énjét, megmutatta, örökké labilis marad. (4)

Rodon: Nem hibázott akkorákat, mint védőtársai, sőt! Tízszer tisztázott, hatszor megakasztotta a Newcastle támadásait, bemutatott négy blokkot, a második Newcastle-gólnál azonban ő is lehetett volna határozottabb. Azon túl viszont ő számított a Tottenham-védelem legbiztosabb pontjának. Nyilván sokat kell még fejlődnie, neki is labdabiztosabban játszania, de PL-meccsek sorával lehet stabil védő. (6,5)

Reguilón: Nem az ő meccse volt, talán a Villa ellen elszenvedett kisebb sérülése és a kihagyás rányomta a bélyegét futballjára. Nem mindig tudta feltartóztatni Jacob Murphyt, illetve Joelintont, utóbbiról a Newcastle egyenlítő gólja előtt is lemaradt, illetve fejpárbajt veszített. Lesz ő újra ennél sokkal jobb is. (5)

Höjbjerg: Megint nagy munkát végzett, szerelt többször, hétszer tisztázott, nyilván dühös, amiért megint nem tudott nyerni a Spurs, ennek hangot is adott: „A kezünkben volt a három pont. Nyernünk kellett volna, nem lehetek így elégedett. Túl jó és túl gyors ahhoz a Premier League, hogy megengedhesd magadnak, hogy egyetlen centivel is lemaradj. Megvoltak a helyzeteink, a kontráink, úgy érzem, javarészt uraltuk a mérkőzést. Nem értem, hogy csúszhatott ki a kezünkből. Bosszant, hogy nem döntjük el a meccseinket.” Kedves Pierre-Emile, nem csak te vagy ezzel így. (6,5)

Ndombele: Kétszer megrázta magát, abból két gól született. Miután ritmust váltott, Giovani Lo Celso elé tálalt, az argentin aztán Kane elé, a második Kane-gól előtt pedig konkrétan gólpasszt adott csapattársának. Ezeken túl is jelentkezett néhány briliáns megoldással, nem rajta múlt, hogy két pontot ismét eltékozolt a Mourinho-csapat. (7,5)

Lo Celso: Ő tette a Spurs egyenlítése előtt finoman Harry Kane elé a labdát, igaz, Emil Krafth ügyetlensége/rossz döntése is kellett ahhoz, hogy Kane a rárúgott labdát végül a kapuba terelje. Munkabírása továbbra is nagy, lelkesedése szintén, rendre elkéri a labdát, de az extrának minősülő átadásai ezúttal többségükben pontatlanok voltak. Túl sokat hagyott ki persze ahhoz, hogy mindjárt a második, kezdőként megvívott meccse után bíráljuk (a birminghamit megelőzően decemberben szerepelt utoljára a kezdőcsapatban), lesz ő ennél sokkal jobb is. (5,5)

Moura: Ezúttal nem villogott annyira, mint az elmúlt fordulókban, bár a találkozó elején leginkább csak szabálytalankodni tudtak vele szemben a Newcastle játékosai. Lehet, túl magasra tette a lécet, ezúttal mindenesetre nem vitte át. Nem véletlenül kezdett azonban a Spurs utóbbi kilenc bajnokijából nyolcon, a St. James’ Parkbeli összecsapást megelőző öt PL-fellépésén (ha kezdett) két góllal és két gólpasszal jelentkezett. Ezúttal nem. (5)

Kane: Nehéz már őt jobban dicsérni, duplája eléggé árulkodó. Őt nyilván bosszantja, hogy a második félidőben egy kontra után Erik Lamela labdájából nem talált be, de minden helyzetét ő sem válthatja gólra (és az is ugye kapufa lett). Idegenben 84 bajnoki gólnál jár a Spursben, egy klub mezét viselve ennyit egyetlen más játékos sem ért el a PL történetében. 162 gólos immár a Premier League-ben, beérte a sorozat örökranglistáján nyolcadik Jermain Defoe-t. A következő szezonban rámehet a harmadik Andy Cole 187 góljára. (8,5)

Vinícius: Egy lesgólra futotta az erejéből, nem tűnt annak a játékosnak, mint aki ezen a szinten meg tudna felelni. Igazságtalan lenne persze egyetlen meccs alapján pálcát törni felette, ráadásul a Spurs sem rohamozott úgy, hogy az az ő játékstílusának megfeleljen. Őt labdákkal kellene tömni, állandó nyomás alatt tartani az ellenfelet, ami után adódhat előtte lehetőség, ez a Spurs (megint) nem így futballozott. Harmadszor kezdhetett idén a PL-ben, másodszor Harry Kane társaként, ám amíg a Villa Parkban góllal jelentkezett, ezúttal eltűnt a mezőnyben. (4,5)

cserék:

Szon: Combhajlító-sérüléséből felépülve egy félidőt már kapott, de nem az a Szon játszott, aki azt megelőzően. Van azonban egy hete készülni a Manchester United ellen, ahogy persze az egész csapatnak is. A Tottenham 15 pontot vesztett az idén nyerő állásból, túl sok ahhoz, hogy vérmes reményei legyenek a PL-ben. Pláne ilyen játékkal… (5)

Lamela: A Newcastle egyenlítése előtti kontránál kis szerencsével, de végül jól szolgálta ki Kane-t, pechjére nem iratkozhatott fel azonban az asszisztlistára. (0)

Bale: Bejött, majd az első labdaérintéséből az égbe lőtte a szabadrúgást. Lehet, a három évvel ezelőtti Bale bevágja… Azért azt érdekes megfigyelni, hogy egyetlen rossz meccsel (Arsenal), mennyire elvesztette az azt megelőzően parádézó Bale Mourinho bizalmát. Remek pedagógia. (0)

 

P