Pontosztás: Chelsea – West Brom (2-5)

Megszokhattuk már, hogy ez a szezon tele van meglepetésekkel és megmagyarázhatatlan eredményekkel, de ezt akkor sem láttuk jönni. A West Brom fogta magát és átgázolt az emberhátrányba kerüléstől szélütötté vált Chelsea-n. Nem ezen a mérkőzésen derült ki, melyik a remekül védekező, top4-re hajtó együttes és melyik az impotens kiesőjelölt. Remek szériák értek véget a Kékeknél, bőven lesz mit megemészteni és jóvá tenni a következő napokban-hetekben – már amit lehet egy ilyen mérhetetlen szégyen után.

 Mendy (3): A vendégek próbálkozásait többnyire kővé dermedten várta és legfeljebb szemmel próbálta verni. Nem sok segítséget kapott az utóbbi meccseken még sokat dicsért védőktől, a gólokat zömében kiszolgáltatott helyzetből kapta. Volt itt minden: átemelték, eltekerték mellette, kapásból bombázták a kapujába. A védelmet irányítani nem tudta, bravúrja nem volt (legfeljebb Pereira egyik lövésénél).

Azpilicueta (4): Egy ilyen vereség után óhatatlanul elő kell venni egy csapatkapitányt, elvégre az ő dolga lett volna, hogy tekintélyét latba vetve felszámolja a káoszt a védekezésben. Ebben sajnos csődöt mondott, Silva kiesése után nem tudta rendezni a sorokat hátul. Labdaszerzésekkel nem fukarkodott, párharcait jó arányban nyerte (ötöt a hétből), de a kapott góloknál a többiekhez hasonlóan ő se nagyon tudta, merre van arccal előre.Silva (4): Finoman szólva sem lesznek kellemes emlékei a West Bromwich Albionról. Ellenük debütált még a harmadik fordulóban, s volt egy kapott gólhoz vezető hibája. Most pedig szűk félóra után a kiállítás sorsára jutott, amit a csapat – hiába vezetett még akkor – nem bírt el. Jorginho labdavesztését kellett mentenie a menthetőt az első sárgáért, a másodiknál meg csak blokkolni akart, s bőven a lövés után volt csak a kontakt, vagyis Coote ott szigorúbbnak (vagy inkább dilettánsabbnak) tűnt a kelleténél. A két lap között Silva nem végzett rossz munkát, volt egy parádés mélységi passza is Alonsonak, de sajnos itt most nem lehet elvonatkoztatni a kiállítás okozta veszteségtől.

T. Silva (4): Finoman szólva sem lesznek kellemes emlékei a West Bromwich Albionról. Ellenük debütált még a harmadik fordulóban, s volt egy kapott gólhoz vezető hibája. Most pedig szűk félóra után a kiállítás sorsára jutott, amit a csapat – hiába vezetett még akkor – nem bírt el. Jorginho labdavesztését kellett mentenie a menthetőt az első sárgáért, a másodiknál meg csak blokkolni akart, s bőven a lövés után volt csak a kontakt, vagyis Coote ott szigorúbbnak (vagy inkább dilettánsabbnak) tűnt a kelleténél. A két lap között Silva nem végzett rossz munkát, volt egy parádés mélységi passza is Alonsonak, de sajnos itt most nem lehet elvonatkoztatni a kiállítás okozta veszteségtől.

Zouma (4): Azt eddig is tudtuk, hogy Happy nem szereti a káoszt, neki rend és fegyelem kell a hatékony munkához. Nem tudta feldolgozni és megfelelően kezelni az emberhátrányt, megforgatták, megkerülték, kijátszották. Párharcait ugyan szépen nyeregette, de a kapott góloknál nem állt a helyzet magaslatán, elől pedig híján volt a jó helyzetfelismerő képességnek, próbálkozásai nem vezettek gólhoz.

James (5): Még a jobbak közé tartozott, igaz, ezt így önmagában a hajára kenheti. Egy ígéretes kontratámadást eltékozolt, amikor túlságosan középre lőtt, másfelől rendszeresen ment fel az akciókkal, több lehetőséget is kialakított. A védekezést igyekezett segíteni, persze neki is voltak rossz megoldásai.

Jorginho (3): Ez volt eddig a leggyengébb meccse Chelsea-mezben (persze kétségtelen, hogy e témában van azért választék): ennyi buta, érthetetlen és végzetes hibája biztos nem volt még korábban. Silva mindkét sárga lapját megelőzően ő adta el a labdát (bár a kiállítást túlzás lenne a nyakába varrni), mint ahogy a második vendégtalálat előtt is ő fejelt rossz helyre. Kompenzálni nem nagyon tudott, hat párharcából ötöt is elbukott. A legjobb lenne zsírpapírba tekerni és hagyni állni pár napig.

Kovacic (7): A meccs legjobbja volt a horvát – sajnos csak házon belül. Nem hagyta magát megtörni, tette a dolgát becsülettel. Övé volt a legtöbb csel, a legtöbb nyert párharc és a legtöbb szerzett labda is a csapatból. Sajnálhatja, hogy a többiek nem nőttek fel a szintjére elszántságban és hatékonyságban, mert egyedül nyilván kevés volt ahhoz, hogy jó irányba terelje a meccs alakulását.

Alonso (6,5): Néhány dicsérő szót a spanyol is megérdemel, elvégre becsülettel támogatta a támadójátékot. Az ő szabadrúgása után szerzett vezetést Pulisic, valamint Wernert is az ő labdája találta meg a második hazai gól előtt, a második félidő elején pedig volt egy peches kapufája is. Védekezésben persze voltak bajok, az amúgy is híres lassúsága halmozott hátránnyá vált a kiállítás után, jó néhány akciónak csak bottal ütötte a nyomát.

Ziyech (5): Őt áldozta be Tuchel a kiállítás után, amit láthatóan nehezen vett tudomásul. Pályán töltött ideje alatt szemfüles és otrombán elszórt labdái is voltak, hiányában viszont megnehezült az összeköttetés Werner irányába.

Pulisic (6): December elején, a Leeds ellen volt legutóbb eredményes, úgyhogy nagy volt az öröm, amikor kapuba pofozta a kipattanót Alonso kapufán csattanó szabadrúgása után. Gólját leszámítva nem volt sok emlékezetes momentuma, keveset volt játékban, de legalább jól passzolt. Félidőben lekapta Tuchel, ha minden igaz, egy kisebb sérülés miatt.

Werner (5): Egy Észak-Macedónia elleni hazai vereséget próbált feledtetni, miután visszatért klubcsapatához… Jellemző az önbizalmára, hogy hiába kapott kiváló passzt Alonsotól, nem merte/tudta elvállalni, inkább Mounttal lövetett szépítő gólt. A kiállítás után és Ziyech lecserélése miatt elszigetelten vergődött a vendégvédők gyűrűjében, érdemi támogatás híján nem tudott komoly veszélyt jelenteni Jonhstone kapujára (leszámítva persze az asszisztját).

Cserék:

Christensen (4): Silva távollétében voltak egészen kiváló, tanári játékai is, de ezúttal képtelen volt pótolni a brazilt. Az egyenlítő gólnál dermedten mozizták végig Zoumával, ahogy Pereira elzúg közöttük és sajnos később is többször igazolta, hogy nem tudta felvenni a ritmust. Rossz helyezkedései és kritikus helyzetben vesztett párharcai egyaránt voltak, így zsinórban tíz clean sheet után (ebből kettő a válogatottal) a West Brom ellen bőven felidézhette, milyen is gólt kapni.

Mount (6,5): Jó és hasznos csere volt (ami ritkaságszámba megy idén), de sajnos gólja sem vidított fel különösebben senkit. Hat labdát szerzett egy félidő alatt, kétszer szerelt, vagyis kivette a részét a védekezésből is, miközben kapura négyszer lőtt.

Havertz (4,5): A negatív hős Jorginhot váltotta az utolsó szűk húsz percre, akkor még „csak” 4:2-es vendégvezetés volt, vagyis pályán töltött ideje alatt nem tudott segíteni. Kapura nem lőtt, egy kulcspassza viszont volt.

P