Pontosztás: Arsenal – Liverpool (0-3)

A karácsonyi Chelsea-verés óta talán először újra a november környéki formáját mutatta a csapat: sokszor csak lézengő játékosok egyéni hibák tömkelegével; a szélen sínylődő, meccset a legkisebb mértékben is befolyásolni képtelen Aubameyang; és végső soron egy teljesen kilátástalan, győzelemre vagy gólszerzésre (0,09 xG egy hazai rangadón…) teljesen esélytelen teljesítmény a lassan vállalható formába lendülő Liverpool ellen, amit talán az eredményjelző nem is tükröz hűen vissza (egyáltalán azért tudott meccsben maradni a csapat legalább eredményben viszonylag sokáig, mert Milnerre jöttek ki a Vörös lehetőségek). Egyrészről lehetne a hiányzókra fogni a gyenge teljesítményt (Saka, Smith Rowe, Xhaka vagy épp Luiz is fontos letéteményesei voltak a 2021-re egészen kiegyenesedő formának), de közben ez 1) siralmas képet fest az utóbbi évek kerettervezéséről, amit mi sem példáz jobban, mint hogy az elmúlt 4 évben összepattintott közel 200 millió eurós támadósor egyszerűen képtelen hatékonyan együttműködni; 2) aggasztó, hogy pár kulcsember hiányában a legkisebb mértékben sem sikerült tesztelni az ellenfék magasra feltolt, összeszokatlan belső védő párosát, ami az idei szezonban kis túlzással szinte csak annak nem sikerült, aki nem játszott Kloppékkal VVD sérülése óta.

Leno: A szörnyű passzhatékonysága (alig 50%) egyrészt betudható a Liverpool magas letámadásának, és a csapat teljes ötlettelenségének arra, hogy mit is kezdjen ezzel, így magától értetődően következett a sok hosszan előrevágott labda, a kapus 27 passzából 19 (!) ilyen volt. Másrészt azonban újfent megmutatta: Leno ugyan egy átlagon felüli shot stopper (habár most talán egy határozottabb kijövetellel jobban tudta volna zárni a szöget Szalah kötényénél, illetve Jota fejese is nagyjából hozzá ment, még ha ott bravúrra is lett volna szükség a közelség és a fejes ereje miatt) mióta leigazoltuk, lábbal való játékba avatkozásban nem feltétlenül ért fel a várakozásokhoz (emlékezzünk vissza: anno a City őt nézte ki Bravo utódjának először, még Ederson előtt). (5)

Chambers: Védekezésben többnyire lekötötte a magasra feltolt Robertson, akivel egész korrekten meg is vívta a maga párharcát, a labdakihozatalokkor – mint mindenki más – azonban nagyon megszenvedett, amit jól jelez az, hogy (holtversenyben) ő szórta el a legtöbb labdát a kezdőcsapatból. (4,5)

Holding: Robertson magasra tolásával Chambers nem tudott kisegíteni neki, így szinte egész meccsen 1v1-ben kellett védekeznie Manéval szemben – az eredmény kitalálható, már csak a kettejük közt lévő sebességkülönbségből is. Ezt csak tetézi az, hogy Sterling után most – az amúgy remekül fejelő (lásd: szerbek elleni dupla), de mégiscsak 10 cm-rel alacsonyabb – Jota fejelt mellőle gólt, szinte teljesen zavartalanul. (4)

Gabriel: Sokáig ő nézett ki a hátul kétségbeesetten védekező csapat legjobbjának, hogy aztán jöjjön az utolsó 20 perc, két végzetes hibával: egyszer Szalahot engedte el egy rosszul ütemezett becsúszással, majd pedig az ő elszórt labdája kellett a kegyelemdöféshez. (4)

Tierney: Nála is bekérte az árát, hogy csapágyasra van hajtva mikor rendelkezésre áll (most is a teljesen indokolatlan vb-selejtezők alatt lejátszott kétszer 90, egyszer pedig 78 percet a skót válogatott színeiben), így innentől csak reménykedhetünk benne, hogy majd rendelkezésre állhat a bajnokság és az EL végjátékában. (5,5)

Ceballos: Őt és Parteyt teljesen leuralta a Fabinho-Thiago kettős a ’Pool középpályáján, egyszerűen nulla jelenléte volt védekezésben, miközben az eseti labdaszerzéseket követően fájdalmasan körülményesen érte el, hogy csírájában haljanak meg a kontratámadások – nem kis mértékben annak köszönhetően, hogy sokszor egyszerűen nincs tisztában az őt körülvevő környezettel (érdemes figyelni hányszor nézett a háta mögé mielőtt labdát kapott, összehasonlítva mondjuk Thiagoval). (4)

Partey: Ő egy fokkal jobban tudta megakasztani a hullámokban érkező Liverpool támadásokat (4 lelesett labda + 3 szerelés), de összességében az is kiderült: ő Xhakával tud hasznosan működni a jelenlegi keretből, ő kevésbé tud kontrákat elindító passzokat lőni a védelem mögé, mint a svájci. (5)

Pépé: Az, hogy kevésbé labdabiztos, mint az általában ezen a poszton játszó Saka az egyértelmű, és ez most is látszott: 35 labdaérintéséből 10 labdavesztéssel zárult, ami nem feltétlen segített abban, hogy egy-egy kósza támadással levegyék a csatárok a védelemről a terhet. Összességében nem tudott befolyásoló tényező lenni, pedig az ilyen meccseken való jó teljesítmény lenne a következő lépés. (4)

Ödegaard: A meccs elején hellyel-közzel működő presszingnek kulcsfigurája volt, Lacazette mellé fellépve okos testpozíciókkal zárta le a Fabinho-Thiago duók felé vezető folyosókat, ezt követően azonban szinte alig kapott labdát, ám még így is az egyik legbiztonságosabb célpontja volt a társainak. (5)

Aubameyang: Sokadszor bizonyult tévútnak az ő balszélen való játszatása: védekezésben képtelen egész meccsen fegyelmezett maradni, ami most is kicsúcsosodott az első gól előtt TAA beadásánál; míg a kontrákhoz is kevésbé ért fel így, hogy sokszor szinte szárnyvédőt játszott; ha meg labdát kell birtokolni, nem tud hatékonyan beszállni a passzjátékba, mint az oly sokszor kiderült az ősz folyamán. (4)

Lacazette: Még ha a WHU elleni meccsel rá is szolgált volna, teljességgel érthetetlen az ő középcsatárként való játszatása egy olyan meccsen, ahol a csapat alapvetően kontrákba rendezkedik be. A közelébe mozgó társak sokasága nélkül a remek hold up játéka nem mutatkozik meg, míg a sebessége egyszerűen nincs meg ahhoz, hogy üres területeket játsszon be. (4)

CSERÉK

Cédric: Tierneyt nem tudta pótolni, és a Liverpool akciói is egyre inkább az ő oldalára összpontosultak a becserélését követően, de összességében egyáltalán nem rajta ment el a meccs. (5)

Elneny: Hozzá kellett nyúlnia Artetának, mikor kicsit turbózni akarta a fáradó, és amúgy is gyengén teljesítő középpályát. Hagyok időt. (5)

Martinelli: Talán előbb is érkezhetett volna a szélen teljesen használhatatlan Aubameyang helyett – és alapvetően is: bőven kaphatna több lehetőséget, jóval jobb opció szélsőnek mint a gaboni, már csak a munkamorálja miatt is. (-)

Arteta: A csapat gerincének egy komoly része ugyan hiányzott, de erre a gyáva teljesítményre ez önmagában nem lehet kifogás, és ezt ő maga is elismerte meccs után. A korábbi rangadókon sokszor látható bátor, mélyről érkező támadásépítések teljességgel eltűntek, konkrétan nem volt senki aki eljuttatta volna a támadókhoz a labdát, így pedig már a kezdő sípszótól halálra volt ítélve a taktika (az is egy remek kérdés, hogy a front3-nél mi volt az elképzelés: letámadásban a két szélső legalább inkonzisztens; egy esetleges dominánsabb, labdabirtoklásra építő taktikában nem elég labdabiztos; kontrában – ami lett végül – pedig Lacazette játszatása teljességgel érthetetlen). (4)

19 napnyi pihenő után tért vissza a pályára a vörös csapat, és az elmúlt évek mintájára rácáfolva, kiváló teljesítményt nyújtottak egy hosszabb kihagyás után. Az első félidő teljes dominanciája után még nem szerzett gólt az adódó lehetőségek után a címvédő, de a második félidőben becserélt portugál támadó meghozta a kellő könyörtelenséget a kapu előtt. Az edzői stáb is rászolgált minden dicséretre, hiszen kellő agresszivitást mutattak a cserék során, és még a kellő pihentetésre is tudtak figyelni.

Alisson – Az elmúlt négy idegenbeli mérkőzésén még gólt sem kapott a csapat, amiben eddig óriási szerepet játszott a brazil kapus, de a mostani találkozó után egyedül a régről ismert alámondásos felnőtt filmekből ismert bajsza miatt emlékszünk majd a nevére. Két védést felírhattunk a neve mellé, de mindkettő rutinvédésnek számított. Lábbal újra a régről ismert labdaügyes portás köszönt vissza a teljesítményében: a 92%-os passzpontosság és a 6/8 pontos indítás is kiemelkedő. 7

Alexander-Arnold – Az előző hét sláger témája volt a válogatottól való távolmaradása, amiről a PoolBarátokExtra podcastben mi is megemlékezünk majd, de úgy néz ki a lehető legjobban reagált a fiatal jobbszélső védő. Egészen elképesztő tűzzel vetette bele magát a mérkőzésbe és régen látott hatékonyságot mutatott mind támadásban, mind védekezésben. öt labdaszerzéssel emelkedett ki és több megelőző szerelést is bemutatott, ami kiválóan mutatta, mennyire agresszív volt a visszatámadások során. A támadásokban pedig régi fényében tündökölt és négy kulcspasszt is kiosztott, valamint a beadásai is jóval tudatosabbak voltak. 9

Phillips –Tovább tart a tündérmese és a jó Nathaniel kiváló formája. Minden párharcba úgy megy bele, mintha az lenne az utolsó lehetősége bizonyítani, ami többször ön és közveszélyessé teszi, de mit másra számíthattunk egy a sztereotípiából jól ismert régi vágású angol bekktől? Hiszen továbbra sem várhat tőle mást az ember csak, amit Churchill ígért az angol népnek; vért, verítéket és könnyeket. A fejpárbajai során pedig azt hozta a tőle elvárhatót és egy 6/7-es mutatót villantott. A lábán továbbra is dadog néha a labda, de az Arsenal néhol mímelt letámadása így sem okozott komoly problémát számára. Egy esetben még az ellenfél kapuja előtt is feltűnt, de a beadása pontosan a várható forgatókönyv szerint alakult és beadással jöhettek az Ágyúsok. 7,5

Kabak –Minden fejpárbaját megnyerte és több szép indítás is fűződött a nevéhez, bár ezek hatékonyságán azért még van mit javítani. Jól lépett felfelé a visszatámadások során és sokat elmond a londoni együttes teljesítményéről, hogy a legkevesebbet ellenük lett tesztelve a védőpáros. A hét közben jön egy nagyobb erőpróba és ha a formája kitart az idény végéig, karriert csinálhat magának a Mersey partján. 7,5

Robertson – Először kapott említésre méltó pihenőt a stábtól és csak 60 percet töltött a pályán. A teljesítménye nem indokolta a cseréjét, de az is igaz, hogy a csapatból talán a skótnak volt legkevésbé kiemelkedő a teljesítménye. Továbbra is egy serpával ér fel a munkabírása, és ha a támadásban nem is nyújtja a legjobbját, védekezésben minden mérkőzésen bizonyít. 6,5

Fabinho – Egyre tisztábban látszik, hogy vétek volt elpazarolni a hátvédsorban, mert a hatos posztjáról olyan biztonságot és tartást ad a csapatnak, amivel egy gyengébb képességű védelem is lehozza a meccseket. Elnézést mindenkitől, de most nyugalom megzavarására alkalmas adatok következnek: 9/12 párharc mutató és 6 szerelés a pálya tengelyében, emellé közel 90% passzhatékonyság. Világklasszis. 9

Thiago – Ebben a középpályás hármasba már tökéletesen illik a spanyol játékmester. Az Arsenal egyre mélyebben húzódó védelmi vonala is segítette a kibontakozását, de a labdaérintéseinek szépségét a magyar irodalomban leginkább Kosztolányi soraihoz lehetne hasonlítani. 92%-ban pontos passzok köthetőek a nevéhez, ami mellé 8/9 pontos hosszúpassz is párosult a tetejébe, és egy kulcspassz is kiosztott. 8

Milner – Az egyedüli meglepetés a kezdőt tekintve, hogy a veterán angol kapott szerepet a középpályán. Wijnaldum pihentetésére még számítani is lehetetett, de hogy a Klopp szerint bomba formában lévő Keitát és Shaqirit is a padon tartotta az sokat elmond az edzés moráljáról. A szokásosat kaptuk tőle, ami Phillips hozzáállását jelenti egy jóval magasabb polcon lévő játékos tudásával vegyítve. Egy ordító helyzete volt a félidő vége előtt, de nem talált kaput 16 méterről. A 60. perctől balszélső védőt játszott, ahol már jóval kevesebbet volt játékban, de séróból hozta azt a posztot is. 8

Szalah – A támadósoron belüli feszültségektől volt hangos a liverpooli sajtó, de ez a mérkőzésen abszolút nem látszott. Többször keresték egymást Manéval és több esetben csak a balszerencse okozta, hogy nem hoztak össze egy-két gólt. Sokat volt játékban az egyiptomi, de Jota beállásáig úgy tűnt továbbra sem találja régi formáját, majd egy csapásra minden megváltozott. A maradék 30 perc alatt pedig rúgott egy gólt, adott két kulcspasszt és egy ízben csak Leno reflexe fosztotta meg egy második találattól. 8

Firmino –A legtöbb kritika egyértelműen a brazil támadót érte az elmúlt időszak rosszabb csapat teljesítménye nyomán és bizony erre rá is szolgált a vakító fogsorú csatár. A fővárosi csapat az egyik kedvenc ellenfele és újra régi fényében tündökölt ellenük. Rengeteg labda nélküli mozgás és visszalépés a középpályára jellemezte a játékát. Vezette a letámadási akciókat és az egyiptomit ziccerbe is hozta, valamint a cselei is végre szépen ültek (5/7). Végre volt egy kis pihenője a válogatott szünetben és rácáfolhat a kétkedőire, mi mindenképpen neki szurkolunk. 8

Mané –Rengeteg akció kötődik a szenegáli nevéhez, de valahogy nem áll össze a játéka. Az utolsó passza vagy lövése minden esetben célt téveszt. Mégis nehéz kritikus hangokkal illetni, hiszen leszegett fejjel dolgozik, támad vissza és vállal be cseleket. Szinte mindent elmond a jelenlegi formájáról, hogy amikor Szalah kapart ki neki egy ziccert a kapusba bombázta, majd a következő helyzetnél rosszul vette át a labdát így adott gólpasszt a portugál társának. 6,5

Cserék

Jota – Jött, látott és mindent vitt. Igaz ez a tegnapi mérkőzésre és igaz ez az egész szezonjára. Üstökösként mutatja a csapatnak az utat, és olyan könyörtelenséggel büntet a kapu előtt, amit utoljára Szalah első szezonjában tapasztalhattunk. Emellett letámad és kiveszi a részét a támadásokból, micsoda játékost talált újra ez a stáb. 9,5

Wijnaldum – Rég érezhette ennyire kényelmesen magát egy meccsnapon, hiszen most a kispadot melegítette majd 80 percig. Utána hozta a szokásosat, 15/15 pontos passz, bár az egyetlen labdavesztése miatt lehet rosszul aludt az éjjel. 7

R. Williams– Újabb pár perc került a lábába a Premier League-ben. (-)

P