fbpx

A nőknél nem kérdés, hogy milyen színű Észak-London

A pandémiás körülmények között indokolatlan és egyben veszélyes válogatott szünet miatt az előző hétvégén nem rendeztek fordulót a Premier League-ben, de ennek ellenére annak sem kellett csalódnia, aki mindenképp elsőosztályú angol futballra vágyott, ugyanis a női Szuperligában (Women’s Super League, röviden: WSL) teljes fordulóra került sor, és a mérkőzések között helyet kapott egy észak-londoni derbi is.

A férfiak mezőnyében évszázados múltra visszatekintő Tottenham-Arsenal ellentét természetesen a hölgyek rivalizálására is hatást gyakorolt annak ellenére, hogy a két klub múltja és sikeressége között óriási a különbség. Amíg az Ágyúsok női együttese a legtöbb bajnoki címmel rendelkezik, és a 2011-ben a régi első osztályból átalakuló WSL-ben is a Chelsea-vel holtversenyben a legtöbb elsőséget szerezte meg (3), addig a Tottenham 36 éves története során először 2019-ben jutott fel az élvonalba.

Az összecsapás presztízsét így is jól jelzi, hogy a WSL történetében a Tottenham Hotspur vadonatúj stadionjában rendezett derbire látogatott ki eddig a legtöbb néző, szám szerint 38 262.

A két csapat ebben a szezonban is teljes más célokért küzd: az Arsenal a Manchester Unitedet igyekszik letasztítani a dobogóról, ezzel kiharcolva a Bajnokok Ligája indulást, míg a Spurs az előző szezonhoz hasonlóan az első osztályú tagságát szeretné megőrizni.

Így nem is meglepő, hogy az Ágyúsok a szombati mérkőzést is nagyon könnyedén 3-0-ra nyerték meg a koronavírus miatt üres lelátók előtt megrendezett mérkőzést a Tottenham Hotspur Stadionban, de érdemes tüzetesebben is megvizsgálni, mi vezetett a vendég sikerhez az egyre magasabb színvonalat képviselő női bajnokságban.

A két csapat a fent látható összeállításokban kezdte meg a mérkőzést. Rehanne Skinner, a korábban az angol válogatott és az Arsenal stábjában is megforduló vezetőedző 4-4-2-es hadrendben és elsősorban védekezésre berendezkedve küldte pályára a csapatát, míg a 2019-ben csapatával bajnokságot nyerő Joe Montemurro egy rugalmas 4-3-3-as szerkezetet alkalmazott. 

Az Ágyúsok a várakozásoknak megfelelően a meccs első percétől magukhoz ragadták a kezdeményezést, és folyamatosan nyomás alatt tartották az ellenfelet. Ehhez szükség volt arra, hogy még csírájában elfojtsák az ellenfél támadásépítési kísérleteit. 

Az Arsenal 4-1-4-1-es hadrendben kezdte meg a letámadást, de a két szélső közül a jobb oldalon Caitlin Foord magasabban helyezkedett, hogy szükség esetén nyomást tudjon helyezni a Tottenham bal oldali belső védőjére, míg Vivianne Miedema csatárként a jobb oldali középhátvédet támadta. A két nyolcas, Roord és Van de Donk figyelt Kennedyre és Greenre, az ellenfél két belső középpályása, míg mögöttük Kim Little (aki már nem látható a fenti képen) a védelemi vonalak közötti területre ügyelt és ő vette fel a csatársorból esetleg visszalépő játékost.

A következő jelenletnél pontosan látható miként működött az Arsenal letámadási sémája. Itt Van de Donk és Miedema éppen helyet cserélt, így az utóbbi vette fel a Tottenham egyik belső középpályását Roord mellett, míg Van de Donk igyekezett zárni a passzsávot a jobb oldalo középhátvéd felé, miközben Foord a szélről belépve támadta meg Zadorskyt, közben elzárva a balhátvédet.

Egy hazatett labda után a kapus végül pontosan ki tudta emelni a labdát Wormnak, de ilyen esetekben jobbhátvédként Moritz magasan fellépett rá. Roord ilyenkor rendszeresen visszazárt a labdáért visszalépő balszélsőre, míg Little a magasra fellépő belső középpályást vette fel. Ráadásul hiába lépett ki magasa Moritz a védelemből, a mögötti jobbra tolodó hátsó sor továbbra is három a kettő elleni fölényben volt a két csatárral szemben.

Viszont a meccset igazán az határozta meg, hogy az Arsenalnak milyen elképzelései voltak a labdával a Tottenham középmagas 4-4-2-es védekezésével szemben. Montemurro célja az volt, hogy a csapata a széleken és a félterületben bonsta meg az ellenfelét, ami bevett módszer az ilyen típusú védekezés ellen, ahogy azt például évek óta láthatjuk Pep Guardiola Manchester Cityjénél, vagy épp pont a Premier League legutóbbi észak-londoni derbijén Mikel Arteta csapatától. 

“Tudtuk, hogy két négyesláncban fognak védekezni, és hogy nem lesz sok területünk, úgyhogy megpróbáltuk sok mozgással kimozgatni a játékosaikat a pozíciójukból. Ez legtöbbször akkor működött amikor Jordan Nobbs bejött középre és Katie McCabe egy kicsit magasabban tudta megkapni a labdát. “

– nyilatkozta az ausztrál szakember a meccs után

Montemurro terve már a meccs második percében megvalósult amikor Nobbs a félterületben helyezkedve lekötötte Morgant, az ellenfél jobbhátvédjét. A WSL-ben ebben a szezonban a legtöbb gólpasszt kiosztó McCabe így jóval magasabb pozíciót vehetett fel az oldalvonal mellett, a ballal kiválóan passzoló Walti pedig meg is találta őt. 

Mivel ezt követően Morgannak ki kellett lépnie McCabe-re, Nobbs szabadon beindulthatott a mögötte megnyíló folyosóba, amiben az is segítette, hogy a magasan helyezkedő Van de Donk lekötötte a Tottenham jobb oldali belső védőjét.

A következő jelenet is remek példa arra, hogyan bontotta meg az Arsenal a féltületben folyamatos mozgással az emberorientált Spurs védekezést. Morgan ezúttal magasan fellépett Nobbsra, a jobbhátvéd helyére pedig mindezt észlelve Roord indult be a középpályáról, kimozgatva ezzel a centrumból Kennedyt. McCabe viszont Nobbsszal lejátszott kényszerítő után a Kennedy által üresen hagyott területben vehette fel a labdát.

McCabe-et így a bal oldali középpályásnak kellett felvennie, ami azt eredményezte, hogy mire az Arsenal elért a támadóharmadba, a pálya közepe teljesen kiürült a Tottenhamnél, a mélységől érkező Van de Donk pedig zavartalanul érkezhetett meg a tizenhatoson belülre és került helyzetbe egy beadást követően.

Az Arsenal viszont nem csak a bal oldalon tudta a folyamatos mozgással és pozíciócserékkel teljesen összezavarni az ellenfelét. A fenti jelenetnél Caitlin Foord indult befelé a jobb oldalról, a balhátvéd Worm pedig a posztját elhagyva követte az ellenfelét. Ez ismét egyértelmű jel volt Roord számára, aki ezúttal is beindult a szélső védő mögött megnyíló területre, és kimozgatta középről a rá figyelő Greent.

A támadást az eredetileg csatárként játszó Miedema középpályás pozícióban kezdte meg, az eredetileg középpályás Van de Donk viszont a védővonalban helyezkedett. Viszont amint Foord befelé tört Van de Donk azonnal visszalépett passzopciót biztosítani, Miedema pedig igyekezett elfoglalni a helyét a védővonalban. Ez jól láthatóan össze is zavarta Kennedyt, aki nem tudta, hogy Miedemát kövesse, vagy a visszamozgó Van de Donkot vegye fel.

Végül Miedema kapta meg a labdát és került helyzetbe, de érdemes figyelni az Arsenal játékosainak pozícióját. Az akció elején Foord indult meg befelé a jobb oldalról, végül pedig ő foglalta el a középcsatár helyét. Roord a középpályáról egészen a jobbszélső pozíciójába került ki, Miedema a középpályáról a jobb oldali félterületbe mozogott, az elején a legmagasabban helyezkedő Van de Donk pedig a legmélyebben helyezkedő játékosként nézte végig a támadás befejezését.

Az Arsenalnak ráadásul sokszor nem is volt szüksége arra, hogy pozíciós rotációkkal zavarja össze a Spurs védekezését, ugyanis Skinner csapatában a szélsők védekezésben mutatott teljesítménye még az elégségest sem közelítette meg. A fenti képen azt láthatjátok, hogy a Tottenham játékosai tökéletes pozícióban vannak, és Nobbs előtt nincs progresszív passzopció. 

Néhány másodperccel később viszont a felfutó McCabe egyszerűen maga mögött hagyta Daviest és egy beadással veszélyes lehetőséget tudott teremteni a kapu előtt. 

Ez vezetett az Arsenal vezető góljához is az első félidőben. Miután Ayane nem zárt vissza elég gyorsan és fegyelmezetten, Maritz és Foord egyszerűen kettő az egy ellen le tudták játszani a támadást Wormmal szemben.

Montemurro taktikája a második Arsenal gólt eredményező szöglet kiharcolásakor is tökéletesen megvalósult. 

Nobbs ezúttal a szélességet biztosította a csapata számára, McCabe pedig a félterüeltből cipelte fel a labdát és ugratta ki Miedemát, aki teljesen szabadun indulhatott be, mivel Morgan kilépett Nobbsra, az ezúttal is magasn helyezkedő Van de Donk pedig egyszerre két Spurs játékost is lekötött.

McCabe beívelése után pedig a góllövőlistát is vezető Miedema megmutatta, hogy miért ő jelenleg az egyik legjobb futballista a női mezőnyben. 

A második félidőben Katie McCabe egy magasan megszerzett labda után állította be a 3-0-s végeredményt, de a lényegi kérdések már az első félidőben eldőltek.

Az Arsenal ezzel a sikerrel immár négymeccsesre növelte a győzelmi sorozatát, és továbbra is gőzerővel üldözi a Manchester Unitedet, de szintén nem elhanyagolható tényező, hogy Joe Montemurro csapatának mérlege száz százalékos a Tottenham ellen a WSL-ben lejátszott mérkőzéseken, így nem is lehet kérdés, hogy a nőknél melyik csapat uralkodik jelenleg Észak-Londonban.

P