Sam Allardyce, a tűzoltó és katona

Amikor a kezembe vettem Sam Allardyce 2015-ös önéletrajzi könyvét, arra számítottam, hogy olyan képet fogok visszakapni az emberről, amilyen a munkáján és a tévén keresztül szűrődik át: dolgos, nyughatatlan, nagydumás, meghintve egy adag csutás angolsággal. Ehhez képest meglepő volt olvasni azokat a részeket, melyekben a spanyolországi villájának békés napjairól ír: a völgyben felkelő napról, a deres fűről, vagy a Földközi tenger hűs szeléről...mg egy szitakötőről, mely minden nap 10 órakor ellátogat hajlékának kerti medencéjéhez. Allardyce akkori épp munka nélkül volt, két sürgős vészhelyzet között lógatta a lábát. “Az életem mostanában arról szól, hogy mikor látogat el hozzánk új házikedvencünk, akit a gyerekek csak Hectornak neveztek el.” – írja egy furcsán idillikus passzusban. „A múlt héten nem bukkant fel időben és kitört nálunk a pánik. Csak ennyiből áll a foglalatosságom, itt, a hajlékomban, ami menedéket nyújt a labdarúgás őrült forgatagától.” „Big Sam” ennyire megbékélt családember lenne, vagy csak a munkanélküliség keserédes pillanataiban mártózott meg? Továbbra is válságban lévő klubok tűzoltója akar maradni, vagy vágyik valami újra? Szeretne mást, mint amit kihozott a karrierjéből, vagy már túl van a nehezén és már csak visszatekint az éveire? Aztán kibújt a szög a zsákból.
A folytatáshoz aktív BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
P