fbpx

Centertemető? – A Chelsea és a sztárcsatárok története

Nem kell feltétlen a Kékek állandó követőjének lenni ahhoz, hogy képesek legyünk megnevezni 3-4 balul sikerült csatárigazolást csak az elmúlt évtizedből, és még legalább ennyit a kétezres évekből. Ha a Chelsea-nél bevált éppenséggel egy szép summáért igazolt támadó, akkor azzal valóban nagyot szakítottak, és nyugodtan mondhatjuk: belenyúltak a tutiba. Lásd például Didier Drogbát, aki bár nem volt egy, a gólokat futószalagon szállító center, de ha szükség volt egy találatra a három ponthoz, egy rangadó eldöntéséhez, a továbbjutáshoz vagy egy döntő megnyeréséhez, akkor azokat kegyetlenül hozta a karriere csúcsán. A sokkal árnyaltabb karakterű és inkonzisztensebb formát mutató Diego Costa még ugyanúgy ide sorolható minden kilengése ellenére is, hiszen egyrészt az egyetlen centerről beszélünk, aki képes volt Drogba mellett egy szezonon belül 20 bajnoki találatra legalább, másrészt az utolsó két aranyéremnél egyaránt 20-20 alkalommal zörgette meg az ellenfelek hálóját. Ezen felül üzleti szempontból nem mellékes, hogy amikor romlani kezdett a teljesítménye, jókora haszonnal sikerült visszaadni Madridba – igaz, elég viharos körülmények között. Mellettük persze még van jó pár csatár, akik sikeres igazolásnak bizonyultak minden tekintetben (mint például az idei BL hősévé előlépő Olivier Giroud), de ők sem a maguk státuszában, sem árában nem képeznek egy ligát a lentebb említett nevekkel, akik rendre csúcsáron megvásárolt sztárfocisták voltak. Az összkép nagyjából úgy néz ki, mintha a valamilyen rontás sújtaná ezen rekordigazolásokat.
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
P