fbpx

Arteta felfegyverkezve, Mourinho feltett kézzel ment neki az észak-londoni derbinek

Egy dolog nagyon hamar világossá vált a vasárnapi észak-londoni derbin: amíg Mikel Arteta szisztematikusan felkészített csapat világos elképzelésekkel vágott neki a meccsnek, addig José Mourinho együttesénél az elképzelés minden volt csak világos nem.

A Tottenham az elmúlt hetekben elsősorban Gareth Bale csapatba állításával, Ndombele duplahatosban való használatával, valamint Lucas Moura vagy Dele Alli tízesként játszatásával jóval támadóbb szellemű lett, ami elsősorban a Burnley és a Crystal Palace elleni nagyon magabiztos és látványos játékot hozó győzelmek során nyilvánult meg. A még mindig Bajnokok Ligája indulásra pályázó Spurs számára ezek a meccsek egyértelműen a kötelezően behúzandó kategóriát képviselik, de ne feledjük, hogy ősszel a Selhurst Parkban a korán megszerzett vezetést követően a Tottenham szinte teljesen ráült az eredményre, amit Hodgson csapata egy kései egyenlítő góllal büntetett meg.

Ennek a Mourinhóra maximálisan jellemző hozzáállásnak a két csapat második meccsén nyoma sem volt, és az észak-londoni derbi kezdőcsapatából is arra lehetett következtetni, hogy a decemberben megnyert Arsenal elleni meccshez képest a csapata jóval inkább támadólag lép majd fel. Ehhez képest a Tottenham hihetetlenül passzívan játszott, ami csöppet sem volt kompatibilis egy olyan kezdővel, amelyben Harry Kane, Heung-min Son, Lucas Moura, Gareth Bale és Tanguy Ndombele is egyszerre kapott helyet.

A másik oldalon Mikel Arteta viszont önmagát az alapelveihez tartva arra utasította a csapatát, hogy ragadja magához az irányítást, egyrészt a labdával, másrészt pedig a labda nélkül. Amíg a Tottenham passzívan lemondott a labdáról és hagyta játszani az ellenfelét, addig az Arsenal jól megtervezett letámadással teljesen megfojtotta az ellenfél építkezését, így hiába állt rendelkezésre illusztris támadósor Mourinho számára, hozzájuk egyszerűen alig jutott el a labda.

Az Arsenal általában 4-4-2-es hadrendben kezdte meg a letámadást a Tottenham 4-2-3-1-es építkezésével szemben, amelyben nagyon fontos volt, hogy a játékosok védekezés közben tartsák a megfelelő távolságot az ellenfeleiktől, és a megfelelő pillanatban kezdjék meg a presszinget. Ebben élen járt Martin Odegaard, akinek a fent látható módon az volt a feladata, hogy Alexandre Lacazette-tel párban nyomást helyezzenek a Tottenham középhátvédjeire, ezáltal kiharcolva a felíveléseket, vagy a szélre kitett labdákat. Ilyenkor a Spurs két belső középpályása közül Hojbjerg lépett vissza mélyebbre, hogy segítse a labdakihozatalt és plussz passzopciót nyújtson, de Odegaard a fedezőárnyékával rendre megjátszhatatlanná tette a dán játékost, miközben nyomás alá helyezte Alderweireldet.

Alderweireldnek a jelenet folytatásában nem maradt más választása, mint az addig Saka szűkebb helyezkedése miatt megjátszható Reguilónnak passzolni a labdát. Ebben a pillanatban viszont az Arsenal szélsője is megkezdte a latámadást a balhátvéd irányába. Mivel Odegaard ekkor már a visszapassz lehetőségét zárta Alderweireld felé, Hojbjerg megjátszhatóvá válhatott volna a pálya közepén, de ilyenkor Xhaka rendszeresen feljebb lépett az ellenfél legmélyebb játszó középpályására, elzárva ezzel minden közeli passzopciót a labdás játékos elől.

Lucas Moura a szélre kimozdulva próbált volna besegíteni a csapattársának, de Thomas Partey követte őt, így nem volt megjátszható, az Arsenal pedig teljesen sarokba szorította az ellenfelét az oldalvonal mellett. Reguilón felívelés helyett cselezéssel próbálkozott, ami nem volt szerencsés az ellenfél játékosainak gyűrűjében. A vége labdavesztés és egy Smith Rowe kapufa lett.

Az Arsenal tehát remekül kimunkált presszinggel vagy hibára tudta kényszeríteni a Tottenhamet a saját térfelén, vagy nagyon gyorsan vissza tudta szerezni a labdát a felívelések utáni második labdák begyűjtésével. Ami viszont ennél is fontosabb, hogy mit kezdett Mikel Arteta csapata a megszerzett labdákkal.

A Tottenhammel ellentétben az Arsenal játékosai pontosan tudták hol árthatnak a legtöbbet az ellenfélnek. Mourinho úgy rendelt el passzív középmagas védekezést, hogy a csapata jobb oldalán a védekezésben csöppet sem erős Gareth Bale, Matt Doherty, Davinson Sánchez hármas szerepelt, így nem meglepő módon az Ágyúsok legtöbbször ezt a csapatrészt szedték szisztematikusan darabokra.

Viszont ahhoz, hogy az Arsenal ártani tudjon a Tottenhamnek a bal oldalon, először a középpályán kellett látszámfölényt kialakítania. Ebben Martin Odegaard és Alexandre Lacazette vállalt kulcsszerepet. Lacazette mélyebben helyezkedve rendszeresen magára vonta a Tottenham jobb oldali középpályásának figyelmét, aki így nem tudott feljebb lépni Granit Xhakára. Odegaard pedig a jobb oldali félterületben mélyre visszalépve biztosított extra passzopciót a védők számára, hogy megjátszható legyen a szabad ember a középpályán.

Az Arsenal támadásainak felépítése során Kieran Tierney rendszeresen nagyon magas pozíciót vett fel a bal szélen, míg Emile Smith Rowe a félterületben próbált passzopciót biztosítani. Utóbbi miatt Gareth Bale-nek kellett szűken helyezkednie, hogy lezárja a passzopciót a fiatal angol irányába, így viszont Xhaka számára szabadon megjátszhatóvá vált Tierney, akire Dohertynek kellett jobbhátvédként kilépnie.

A kilépő Doherty mögött viszont egyből megnyílt a folyosó, amit Smith Rowe az első félidőben számtalanszor befutott. Muszáj ismét kiemelni Lacazette szerepét, aki a visszalépéseivel nem csak azt tette lehetővé, hogy Xhaka szabad ember maradjon a középpályán, de azt is, hogy a jobb oldali középpályás (ebben az esetben Ndombele) ne tudja időben lekövetni Smith Rowe beindulását.

Ráadásul azáltal, hogy Smith Rowe beindulásaira egy belső középpályásnak kellett reagálnia, az ő helyén megnyíló területbe folyamatosan érkezhettek az Arsenal játékosai a visszatett labdákra, ahogy a fenti képen Partey teszi ezt meg a végül nem túl jól sikerült lövésénél.

Alig egy perccel később ugyanaz ismétlődött meg: Lacazette a helyezkedésével magára vonta Ndombele figyelmét, Bale zárta a Smith Rowe felé vezető passzsávot, Tierney viszont teljesen szabadon maradt ezáltal az oldalvonal mellett.

Dohertynek ezúttal is ki kellett lépnie a labdás játékosra, a lemaradó Ndombelé pedig csak próbálta utolérni megnyíló területben beinduló Smith Rowe-t.

Lacazette szerepét nem lehet eléggé hangsúlyozni ebben a történetben. A fenti képen szinte hajszál pontosan ugyanaz látszódik mint a korábban kiemelt jeleneteknél. Az egyetlen fontos különbség a francia csapat pozíciója. Lacazette ezúttal a védővonalhoz közelebb helyezkedett, így Davinson Sánchez fel tudta venni, és a feladat nem a jobb oldali középpályás szerepét ezúttal betöltő Hojbjergre hárult.

Hojbjerg pedig ennek köszönhetően időben tudta követni Smith Rowe-t a Doherty mögött megnyíló területbe, Tierney pedig emiatt nem is tudta megjátszani a csapattását, ezáltal pedig megakadt az Arsenal támadása.

A következő jelenetnél is azt láthatjátok, ahogy Hojbjerg időben le tudta követni Smith Rowe mozgását, néhány átadás után pedig felcserélődtek a szerepet. Smith Rowe találta magát az oldalvonal mellett Hojbjerggel szemben, míg Tierney a félterületben helyezkedett Doherty mellett. Azonban Smith Rowe ebben a helyzetben egyszerűen egy az egyben megverte az emberét, és a visszatett labdával a tizenhatoson belül helyezkedő Lacazette-et hozta helyzetbe.

Ugyanez volt tapasztalható az Arsenal egyenlítő góljánál is. Ndombele ezúttal szorosan Smith Rowe mellett helyezkedett, Tierney viszont játszi könnyedséggel verte meg egy az egyben Dohertyt.

Ráadásul ahogy korábban a Partey lövésnél is láthattátok, a félterületbe Smith Rowe-ra kilépő belső középpályás egy hatalmas lyukat hagyott maga mögött a pályra közepén, ahova ezúttal Odegaard érkezett a tizenhatoson belül, és fejezte be a félidő során már sokadik alkalommal mintaszerűen felépített támadást.

Az Arsenal tökéletesen begyakorolt játékelemekkel (a középpálya túltöltése, a félterület megnyitása, az ellenfél belső középpályásának kimozgatása) felfegyverkezve ment neki az észak-londoni derbinek, míg a másik oldalon José Mourinho gyakorlatilag két szék között a pad alá esett. A portugál edzőnek nem sikerült kihasználni a csapatában lévő támadópotenciált, és a hozzáállásával felerősítette a keretében lévő gyengeségeket a hátsó sorban.

P