Ördögi kör

A legmagasabbról lehet a legnagyobbat bukni, de a fociban azért egészen példanélküli, ami a Liverpoollal történik. Közvetlenül a 68 meccses hazai veretlenségi rekordfelállítás után a klub 129 éves története során először, zsinórban öt hazai bajnokin szenvedett vereséget a csapat. A kontraszt egészen elképesztő az egy évvel ezelőtti állapothoz képest, amikor még rekordokat hajszolt a gárda. Míg a pandémia beköszöntéig szinte minden meccsen magától értetődőnek hatott egy-egy győzelem, az üresen tátongó Anfieldre immáron mindenki nyerni jár. Nem elég, hogy a 30 évnyi böjt utáni katarzist a szurkolók csak otthon, a négy fal között ünnepelhették meg, de mire visszatérnek majd az Anfieldre, elképzelhető, hogy csapatuk nem lesz már Bajnokok Ligája-résztvevő sem.

Mindennek az origója, ami a Liverpool idei szezonját alapjaiban meghatározza, az az, hogy a játékosok fitneszállapotát egyszerűen képtelen a stáb és az orvosi csapat megfelelő szinten tartani. Van Dijk, Gomez, Thiago, Jota vagy Oxlade-Chamberlain esetében az akut sérüléseket tulajdoníthatjuk balszerencsének vagy a csillagok szerencsétlen együttállásának, de számos esetben a sérüléseket túlterhelés okozta. A három felnőtt középhátvéd kiesése óta gyakorlatilag bárki, aki beáll belső védőnek, az rövid időn belül kiesik, így egy újabb játékost kell hadra fogni a hátsó alakzatban. Fabinho, Henderson, Nat Phillips sérülése után legutóbb Kabak lett túlterhelve, míg a frissen igazolt Ben Davies gyakorlatilag amióta edzésbe állt, fitneszproblémákkal küszködik.

Az elmúlt hónapban három játékos sérülése is megelőzhető lett volna megfelelő rotációval.

1. Jordan Hendersont februárban ágyékműtéten esett át, és áprilisnál hamarabb egészen biztosan nem térhet vissza. Henderson a kiesését megelőzően 19 napon belül hat (!) tétmeccset játszott végig, és minden bizonnyal a 23. napon az Everton ellen a hetediket is végig pályán töltötte volna, ha nem jön a sérülés. A derbit megelőző napon az orvosi jelentésből tudjuk, hogy a túlterhelés mellett két további probléma is fennállt a kapitánynál: hátfájdalom és térdfájdalom. A jelentést Klopp és a stáb megkapta, és innentől kezdve rajtuk múlt, miképpen kockáztatnak. Phillipset kezdetik, ezzel jelentős mértékben gyengítve a hátsó alakzatot, vagy 23 napon belül hetedik alkalommal is pályára küldik Hendersont. Utóbbi mellett döntöttek, és ráfáztak.

2. Ozan Kabak a debütálását követő 19 napban öt meccset játszott végig, és az ötödik, Chelsea elleni bajnoki másnapján Klopp bejelentette, a török túlterhelés miatt kisebb sérüléssel bajlódik. Az elmúlt két hétben, amikor a játékosoknak szünnapjuk volt, Kabak rendre megjelent Kirkbyben, és vagy fizioterápiás kezelésre, vagy masszázsra osztotta be az orvosi stáb. Olyan is előfordult, hogy két egymást követő szünnapon 13–13 játékos jelentkezett hidroterápiára vagy fizioterápiára, és ezen játékosoknak mindössze a fele volt nyilvánosan sérültnek titulálva. Kabak megfelelő pihentetésével mind bizonyos kezelések, mind pedig a sérülés elkerülhető lett volna, de az eredménykényszer miatt Klopp nem nyúlt az ifjú Rhys Williamshez.

3. Fabinho január 26. és február 6. között három találkozóról hiányzott izomsérülés miatt, majd egyetlen edzésnap után máris kezdett a Manchester City ellen, hogy utána azonnal kiessen további három hétre.

Hogy mennyiben az orvosok, és mennyiben az edzői stáb sara a játékosok túlterhelése, azt kibicként nem lehet megállapítani, de amit tudunk, a menedzser tisztában van a játékosok állapotával, és a végső szó mindig az övé. A túlterhelést persze nem tudjuk minden sérülésre ráhúzni, de fáradt játékosok esetében nyilvánvalóan nagyobb egy izomszakadás vagy egy törés kockázata is.

Gyakorlatilag már mém lett belőle, hogy a Liverpool minden meccsen egy új középhátvéd-duóval áll fel, de a fenti precedensek mégis azt mutatják, Kloppék rendületlenül próbálják összeszokatni a rendelkezésre álló aktuális legjobb duót, holott ahogy csak lehetséges, rotálniuk kéne. Sem az új igazolások, sem a saját nevelésű labdarúgók, sem pedig a középpályások nem lettek arra felkészítve, hogy heteken keresztül a magas védelmi vonalban kelljen helyt állniuk. Habár a folyamatos rotálás a minőségromlással önmagában kockázattal bír, be kell vállalni, mert a mostani ördögi körnek köszönhetően májusra tényleg nem fog maradni egyetlen épkézláb védőként funkcionáló játékos sem.

A védőkrízis természetesen látványosan megmutatkozik bizonyos mutatókban, és az ellenfelek, ahogy csak tehetik, megpróbálnak rájátszani a Vörösök gyenge pontjaira. Az Opta szerint idén az öt topligában a Crotone-t és a Hertha Berlint megelőzve a Liverpool követi el hátul a legtöbb olyan egyéni hibát, ami az ellenfél lövésével végződik (0,56/90 perc). Mindez természetesen összefüggésbe hozható azzal is, hogy az ellenfelek rendületlenül próbálják belődözni a labdát a két középhátvéd mögé, ezzel hibára késztetve őket. A 2019–20-as teljes bajnoki idényhez viszonyítva 8-cal, a 2018–19-esnél pedig már most 18-cal több alkalommal játszották be a labdát idén az ellenfelek Fabinhóék mögé.

 

Ez a rengeteg védelem mögé belőtt sikeres passz persze nem csak Kabakék sara, hanem visszavezethető arra is, hogy idén nagyságrendekkel visszaesett a Liverpool presszingjének minősége és mennyisége. A csütörtöki, Timo Werner lesgólja előtti szituációnál tökéletesen megmutatkozott, hogy a Vörösök ebben az összetételben idén, egyszerűen képtelenek hatékony letámadásra egy megerősített középpályával szemben, így a magas védelmi vonal tagjainak emberfelettit kell nyújtaniuk a mögéjük beinduló csatárok levédekezéséhez. A StatsBomb adatai szerint bár a találkozón a Liverpool-játékosok 9 százalékkal hatékonyabban presszingeltek a Kékeknél, a presszingelő akciók száma már 214–108 volt a vendégek javára, ami riasztóan nagy különbség.

 

A hat év alatt gondosan felépített és tökéletesített rendszeren egyszerűen nem képesek változtatni Lijndersék, amiben persze az sem segít, hogy ez minden idők legsűrűbb bajnoki idénye. A menetrend miatt kevesebb a közös edzéslehetőség, és egy új szisztéma esetleges begyakorlását az sem segíti, hogy minden héten alapemberek esnek ki. Minden játékos a jelenlegi rendszernek egy fontos építőkockája, de két csapatrész olyan szinten megváltozott, hogy legalább erre a tavaszra változásért áhítozik a szurkoló. A zsinórban elszenvedett öt hazai vereség rendkívül rémisztő, és ha a csapat nem képes megújulni villámgyorsan, el fog úszni a Bajnokok Ligája-szereplés. Diogo Jota és a presszingelő szörnyeteg, Keïta visszatérése persze még mindig okozhat javulást, akárcsak Fabinho visszavezénylése a középpályára. Óriási kérdés, hogy az ősszel bombaformában játszó portugál a szezon hátralevő részében milyen teljesítményt tesz le az asztalra, és a front3 képes-e javulásra, hiszen a védekezési hiányosságok aligha fognak eltűnni, így a támadóknak kéne végre javítaniuk az összképen.

Jürgen Klopp bármennyire is tagadja, a Bajnokok Ligája esetleges elmaradása komoly hatással lehet a Liverpool nyári keretépítésére. Itt ismét fontos megjegyezni, hogy az alapemberek közül a Bajnokok Ligája-győzelem óta Matipot és Curtis Jonest leszámítva, senki nem hosszabbított szerződést, így nem csupán a játékosvásárlás, hanem a jelenlegi gerinc hosszú távú lekötése is megoldandó feladat Michael Edwards számára. A pandémia okozta bevételkiesés, a Nike-val kötött egyre rosszabbnak tűnő szerződési konstrukció, és a perememberek értékének folyamatos csökkenése csak nehezíti a döntéshozók dolgát. Origi, Shaqiri, Grujics, Phillips és még sokan mások, csak azért Liverpool-játékosok még mindig, mert Edwards áron alul nem volt hajlandó megválni tőlük. A bevételszerzés érdekében ez a szemlélet ezen a nyáron már aligha fér bele a vezetőség részéről. A legnagyobb kérdés pedig az, egyben marad-e a Mané–Szalah–Firmino trió, és melyikük 2023-ban lejáró szerződését fogja a klub meghosszabbítani. A koruk miatt mindannyiuk megtartása szembemenne a klub eddigi üzletpolitikájával. Fiatal támadó, Wijnaldum-pótlék, és új középhátvéd: ahhoz, hogy Edwards a legjobbak közül tudjon válogatni, bizony kellene az a Bajnokok Ligája.

P