menu Home chevron_right
Premier LeaguexG Positive

Élet a Mars után – a Premier League-et forradalmasító Prozone története

Szabó Christophe | 2021.03.01.

1999. május 26-án szerdán alig múlt el 22:30, amikor Ole Gunnar Solskjaer kitette a lábát Teddy Sheringham szölgetére, ezzel ezernyi manchesteri szurkolót küldve extázisba. A Manchester United alig három perccel korábban még vesztésre állt, az este végére azonban bezsebelte történetének második Bajnokok Ligája-trófeáját. Manchester egy része Barcelonában ünnepelt.

A diadalittas Camp Nou-ban akadt ugyanakkor egy ember, aki nem különösebben szerette a focit, mégis jobban örült az átlag szurkolónál. „Olyan volt, mintha megnyertem volna a lottót” – emlékszik vissza Ram Mylvaganam, az említett úriember. Hogy ki ő? Arról az emberről van szó, akitől néhány hónappal korábban a United megvásárolt egy adatelemző szoftvert, a Prozone-t.

A tárgyalások meglehetős feszült hangulatban zajlottak. „Amikor beléptem az irodába, David Gill fogadott” – mondja Ram a United korábbi ügyvezetőjére utalva. „Az első dolog, amit mondott, az volt: ’Mi a Manchester United vagyunk, az emberek fizetnek nekünk. Mi nem fizetünk senkinek.’ Sikerült aztán megállapodtunk.”

A United 50 ezer fontban állapodott meg a frissen megalapított céggel, azzal a kikötéssel, hogy a Vörös Ördögöknek abban az évben legalább egy trófeát kellett megnyernie. A United végül hármat zsebelt be, Alex Ferguson pedig egy személyes titulust is kapott a királynőtől a brit sportért tett szolgálataiért. Mylvaganamot ugyan nem szólítják ’Sir’-nek, de ez nem vesz el abból, hogy Fergusonhoz hasonlóan szintén nem keveset tett a brit sportolók sikeréért.

A Prozone neve nemcsak ezzel a sikerrel kapcsolható össze. Az évek alatt olyan kiugró teljesítményekhez fűződnek hozzá, mint a 2003-as rögbi világbajnokságot megnyerő angol válogatott sikere, az Arsenal Invincibles szezonja, vagy a Leicester Premier League-győzelme.

Mars szeletek és Kosok

Az angol üzletember nem feltétlenül így építette fel magát. 1967-ben 17 évesen, Sri Lankából érkezve kötött ki Angliában és azzal a céllal érkezett, hogy kémikus legyen. „A kulturámban a gyerekek vagy könyvelőnek, mérnöknek vagy orvosnak tanultak. Amikor Angliába érkeztem, fogalmam sem volt, mi az a labdarúgás.”

Mylvaganamot egy személyes találkozó hozta közelebb a sportághoz. „Az egyik első barátom, akit itt megismertem, John Mee volt, aki az Arsenal akkori edzőjének, Bertie Mee-nek volt az unokaöccse.” John Derby County rajongó volt, barátját pedig hamar megfertőzte a Kosok iránti rajongásával. „Mindig jó, ha van egy klub, akihez kötni tudod magad. Igaz ugyan, hogy a Derby folyton liftezik az élvonalba, de legalább mindig ad egy beszédtémát.” – mondja Ram.

Mylvaganam a tanulmányai elvégzése után egy viaszgyártó üzemnél dolgozott két évig, majd a Marsnál kapott brand manageri állást. A vállalat híres arról, hogy ugyan csokiszeleteket forgalmaz, ugyanakkor az egyik legerősebb vezetőképző programmal rendelkezik. „Tizenhat évet húztam le ott. Olyan volt, mintha 16 évig jártam volna a közgazdasági egyetemre.” – foglalja össze. Mylvaganam a Mars révén bejárta Japánt, Dél-kelet Ázsiát és Közép-Amerikát, majd marketingigazgatói szintig jutott. Az egyik legfontosabb tanulság, amit leszűrt, hogy minden termék addig sikeres, amíg hajlandó áldozni az innovációra.Ha megnézünk egy olyan terméket, mint a Mars, valójában miből áll? Csokoládéból, tejből és cukorból. Hogy csinálsz ebből évi 30 milliárd dolláros bizniszt? Egyszerűen úgy, hogy valami egyedit kínálsz ezzel a három összetevővel.”

Ram szerencséjére, amikor épp 40 éves múlt, egy állásajánlattal keresték meg. „Egy finn masszázst nyújtó foteleket gyártó cég keresett meg, hogy áruljam a termékeit. A termék előnye egy rezonanciás berendezésen alapult. Egy fotel addig általában csak a test külső felületét masszírozta. A hang-alapú rezonanciás módszerrel viszont mélyebbre tudtunk jutni és sokkal hatékonyabb munkát tudtunk végezni az izmokkal. Arra gondoltam, hogy ha a sportolók használják, akkor a világ többi része is követni fogja.”

Az 1996-1997-es szezonban a Derby County épp a feljutásért küzdött, amikor a még Jim „Bald Eagle” Smith másodedzőjeként dolgozó Steve McClaren két embert látott besétálni a klub székházába. „Ram és az üzlettársa voltak azok, akik azért jöttek, hogy bemutassák a masszázsfoteljeiket.” – emlékszik vissza McClaren. „Úgy ítéltük meg, hogy a játékosoknak az edzések utáni regenerálódáshoz megfelelő megoldást nyújtottak. Arra is jó volt, hogy a teljes csapat összegyűljön és megbeszéljük az edzések utáni tapasztalatokat. Kijelöltünk rá egy irodakonténert, oda zsúfoltuk be a foteleket.” Az helyiségnek még külön nevet is adtak: Prozone, vagyis professzionális zóna.

Az innováció alapja: a gagyi

Mylvaganam jártas volt a nagyvállalati szervezeti kultúrában és a fogyasztói viselkedésben, így megrökönyödve látta, hogy a Derby-nél milyen ódivatú keretek között zajlottak a mindennapi feladatok. „Amikor már eladtunk a foteljeniket, volt némi rálátásom arra, hogyan elemezték ki a meccseiket. Nem akartam hinni a szememnek.” – hüledezett Ram.

A Premier League abban a korban járt, amikor a Sky irgalmatlan összegű beruházást hajtott végre, a közeg megindult az ultra-professzionalizálódás útján, de a klubok még úgy döcögtek, mint holmi garázscégek. McClaren mosolyogva emlékszik vissza. „Volt egy VHS kazettám a meccsről, valamint két lejátszóm. Néha magam vágtam a meccs-részleteket, aztán átmásoltam egy másik kazettára. Olykor órákig tartott a folyamat!”

 

A másik probléma az volt, hogy a közvetítési képsorok csak a labdához közeli részleteket mutatta, ezért Mylvaganamnak támadt egy ötlete: összesen 8 kamerát helyeztek el a pálya különböző szegleteiben és minden lehetséges megmozdulást mérni kezdtek. „Mindenre nyílt rálátásunk, az elmozgásokra, az akciókra, a támadási és védekezési fázisokra. Nem létezett akkor még lejátszási lista, de tudtam, mit akarok: egy gomb, egy kattintás, minden adat jelenjen meg, és 2D animációban lássak minden mozgást.”

Mylvaganam ötlete tulajdonképpen nem forradalmi, sokkal inkább a legjobb pillanatban jött. Ennek úttörője pedig Steve McClaren lett. „Szükség volt ilyen típusú adatokra a labdarúgásban. Amikor Ram megmutatta a programot, egyből megértettem az abban rejlő potenciált. A Prozone tízszer annyi információt nyújtott jóval kevesebb idő alatt.”

Ami egészen hihetetlen: a Derby – anyagi szűkösségre hivatkozva – nem akart ilyen programba invesztálni. Mylvaganam ezért saját zsebből fejlesztette ki a kamera- és adatfeldolgozó rendszert, amit a hazai pályát jelentő Pride Parkban állítottak fel. A klub pedig teljesen ingyen használta. „Bíztam a termékemben és rengeteg pénzt toltam bele. Arra volt szükségem, hogy az emberek megértsék, milyen óriási hozzáadott értékkel bír ez a szoftver.”

A piac farkastörvényei itt léptek érvénybe. Mivel a Rams nem tulajdonolt semmit, a tulajdonosok bármikor házalhattak a Premier League többi csapatainál. Kellett hozzá az is, hogy a labdarúgás vénei meglássák a modernitásban rejlő lehetőséget. „Egy nap a Derby a West Ham ellen játszott.” -mesél Ram. „Készítettünk nekik egy elemzést, elküldtük CD-n Harry Redknappnak. Felhívtam később, ’Harry, meg tudtad nézni az elemzést?’, mire mondta, ’Igen, de nincs rajta semmi, basszus!’ Mondtam, hogy ’Harry, nyugi, küldünk egy új példányt.’ Később újrahívtam, hogy működik-e. Mondta, hogy semmi változás. Megkérdeztem, hogy a CD-t a jó lejátszóba rakta-e. ’Ram, most gurultam ki a garázsból a legújabb Mercédesz-modellel, csak tudom, hogy kell használni egy nyomorult CD-lejátszót!”

A pályákon ezközben meggyőzően teljesített a Derby: bentmaradtak az élvonal középmezőnyében, a McClaren-Mylvaganam geek-páros pedig szimbiózisban dolgozott egymással. Az 1997-1998-as szezonban elnyert 9. hely viszont felkeltette mások figyelmét is. Ramet azzal hívta fel McClaren, hogy jelenése van Manchester vörös felében. „Ram, Alex Fergusonnal fogok tárgyalni.” – mondta McClaren. Néhány napra rá a Times-ban azt írták, Steve McClaren érkezik a Manchester Unitedhez.

Túl a fordulóponton

Néhány héttel az 1999-es történelmi barcelonai döntő után a sri lankai üzletember telefonja megállás nélkül csörgött. „A Prozone persze hatalmas szerepet játszott az 1999-es triplázásunkban” – ismerte el McClaren, aki Ferguson stábjában töltött be másodedzői állást. Mi voltunk az egyetlen csapat az európai mezőnyben, akik ilyen szoftverrel dolgoztak, a folytatást meg mindannyian ismerjük! A sikerünk egyben óriási reklám is volt a Prozone-nak.” Amióta Mylvaganam megalapította cégét, először nem kellett forszíroznia a bankoknál, hogy hitelhez jusson.

Ugyanazon év augusztusára már 6 új Premier League-klub lett az ügyfele. Egyikük sem szabott feltételeket megszerzendő trófeákhoz. Ram emellett a szolgáltatás-csomagon is fejlesztett: a kamerarendszeren és a szoftveren túl egy munkatársat is kinevezett a klubokhoz, akik helyben válaszoltak a felmerülő kérdésekre. „Az igazán nagy előny a kluboknál dolgozó alkalmazottaink voltak. A triplázás után ugrásszerűen megnőtt a feldolgozandó adatok mennyisége is.”

A Prozone innentől már nem egyszerűen egy pilot projekt volt, hanem egy menő vezetőedzők által felkarolt digitális kísérleti laboratórium. A tulaja pedig érhető okokból boldog volt. „A Prozone-t használhatod úgy, mint egy Minit: egy-két adatot kiszűrsz innen-onnan, de többre nem használod. De Ferrariként is kezelheted, ha jól nyúlsz hozzá. Alex Ferguson, Arsene Wenger és José Mourinho ilyen edzők voltak. Hogy miért használták jobban, mint mások? Azért, mert sokkal specifikusabb kérdéseik voltak, mint az átlag edzőknek.”

2000 szeptemberében Hollandia egy csalódást keltő gólnélküli döntetlent játszott Írország ellen. Louis van Gaal akkoriban első mandátumát töltötte a holland kapitányi poszton, és szabályosan felrobbant a meccs után. „Louis mérhetetlenül dühös volt. ’Pontosan tudom, mire van szükségem’ – mondta nekünk. ’Azt akarom, hogy amikor visszaszerezzük a labdát, a két belső hátvédem egymástól pontosan 16 méterre legyenek egymástól.’ Ezért aztán létrehoztuk a ’Louis-gombot’, ami azt mérte, mekkora a távolság a két védő között labdaszerzéskor. Louis ezután nagyon boldog volt!”

A kétezres évek elejére a Prozone már nem számított holmi kuriózumnak. A kluboknál is egyre elterjedt, majd a televízióba is beszivárgott: a 2001-2002-es szezontól a jogokat megvásároló ITV Match of the Day műsorában is felbukkant…majd hatalmas bukta lett belőle.

Az első „Prozone-rovat”-ot Des Lynam, az akkori műsorvezető így vezette fel: „Ettől a szezontól kezdve a meccsek feldolgozását a techonlógiával is megtámogatjuk. A neve: Prozone, melyet nem szabad összetéveszteni Terry Venables gyógyszerével” A stúdióban ülő Venables vette a lapot, és olyan kartempót mutatott be, mint egy Prozactól felpumpált úszó.

Ha nem is volt a legszerencsésebb bevezető, a program gazdájának kedvét ez sem szegte. „A nagyközönség még nem állt készen az ilyen típusú bejátszásokra” – gondolt vissza Ram. „A szélesebb közönség leginkább a 10 perces kibővített összefoglalókra volt kíváncsi, nem foglalkoztatta őket egy asztalnál ülő ember elemzése. Untatta őket. De tanultunk belőle, mert ráálltunk arra, hogy sokkal gyorsabban elemezzük ki a mérkőzéseken látottakat. Addig meglehetősen a komfortzónánkon belül mozogtunk.”

A program reputációja ugyanakkor meredeken ívelt felfelé. Sam Allardyce és Steve McClaren is (két későbbi angol szövetségi kapitány) a szoftver szószólói lettek. „Nem voltam soha kimagaslóan jó futballista. Edzőként viszont jelentősen nőtt a hitelem a Prozone által. A játékosoknál ütősebben tudtam érvelni és jobban elfogadták, amit kértem.” – értékelte McClaren.

A hírnév azonban pont olyan törésvonalakat hozott elő, ami 2021-ben idehaza is megjelennek. Harry Redknapp például mindmáig a konzervatív véleményt rántja elő. „Manapság mindenki erre esküszik. De ha a csapatodban világklasszis labdarúgók vannak, akkor úgy is nyerhetsz velük, hogy nincs ilyen mankód. Messinek és Ronaldónak nincs szüksége Prozone-ra, nemigaz?”

Redknapp állítása szerint nem emlékszik a Mercédeszes esetre, de azt szereti hangoztatni, hogy túl sok figyelmet kap a kérdés. „Számolgathatsz a Prozone-nal ameddig csak akarod, de ha az ellenfélnél ott van Messi vagy Hazard, akik kicseleznek 4 vagy 5 játékost, akkor semmit sem tehetsz. Megnézhetsz több millió adatot, végső soron úgyis az egyéni tehetség dönti el a mérkőzést.”

A Prozone sikere ugyanakkor egy új szakembergárda színrelépésében is megmutatkozik. 2003-ban a Portsmouth egy új kinevezett elemzőt fogadott fel. A neve? Michael Edwards. A Liverpool aktuális szakmai igazgatójáról van szó.

Ram szerint idővel az elit futball más irányt fog venni. „Hamarosan a mindenáron való győzni akarás helyett el fogunk tolódni a rentabilitás és a költséghatékonyság felé.” – jósolja. „A labdarúgásban egyre inkább arra fognak figyelni, hogy mire fordítanak forrásokat. Nem fognak tudni mindig ekkora béreket kifizetni, vagy ilyen jutalékokra rábólintani. Ezért aztán olyan elemzési eszközökhöz fognak nyúlni, amivel optimalizálhatod az igazolásaidat, a sérülésveszélyt vagy a teljesítményfokozást.”

Mylvaganam 2015-ben eladta a Prozone-t. Növekvő hatását viszont testközelből élte meg. „Manapság egy játékosról átlagosan 60-70 sornyi adat áll rendelkezésre. Az emberi agy már képtelen ezeket összefüggéseiben értékelni.” – foglalja össze az egészben rejlő kihívást. Steve McClaren a jelenlegi korszakot már így értékeli: „A focista már nem tud elbújni a pályán, mert a Prozone-nal már mindent látunk!”

Az Arsenal játékosainak hamarabb le kellett mondaniuk a Mars-szeleteikről, de a West Ham korábbi legendája, Julian Dicks is ebben látta meg az összefüggést. „Korábban minden meccs előtt be tudtam dobni egy Mars-szeletet. Ma ez már lehetetlen lenne.”

Felhasznált források: The Athletic, Wired, SoFoot, Independent





Itt még semmi nincs, de ez nem lesz mindig így!

Hírlevél

  • cover play_circle_filled

    01. Feel my dreams
    Tom Cuffia

    2,50
play_arrow skip_previous skip_next volume_down
playlist_play