fbpx

Pontosztás: Manchester City – Tottenham (3-0)

Novemberben még bejött az antifoci és az 1,3-0,7-es xG ellenére Mourinho együttese megölte a Manchester City támadásait – ez kétszer már nem sikerült. Miközben a portugál egyre nagyobb sebességgel halad a gödör mélyére és a Chelsea-s, illetve Unitedes kirúgásának hangulata felé, Guardiola épített még egy verhetetlen hadsereget és lassan már csak az a kérdés, hogy márciusra ki tudjuk-e biztosan jelenteni a bajnoki címüket.

Ederson: Kane kapufájánál nagyon nyújtózkodott, de ezen kívül most sem állították megállíthatatlan feladat elé a saját kapuja előtt…ellenben ő a Tottenhamet. Gólpassz pazar kirúgásból, ráadásul, ha a társak engedik a büntetőhöz előre rohanni, lehet, hogy G+A-val zárt volna. (10)

Cancelo: 3 sikeres szerelés, 3 labdaszerzés, 7 visszaszerzett labda és a szokásosan okos pozíciós helyezkedés. Emellé még 3 kulcspassz is belefért, pedig néhány hete ezen a téren sem feltétlen szorul rá a képességeire a csapat. (8)

Stones: Az utóbbi hetekben annyi szuperlatívuszt ellőttem már rá, hogy ez maradt, amivel még ki lehet fejezni a teljesítményét; nincs nála jobb formában lévő középső védő a ligában. Ezúttal is hibátlan 90 perc – bár nem kellett megszakadnia. (9)

Laporte: A Spurs egyetlen valódi helyzete, vagyis Kane szabadrúgása előtt ő követte el a szabálytalanságot, de ezen kívül szépen becuppant a hátsó sorba. A passzjátéka még mindig csodálatos, míg a pillanatnyi kihagyása végül nem okozott komoly problémát. (8)

Zinchenko: A teljes mezőny meeeeeeeeeeeeessze legtöbb, 109/102 sikeres átadása, 3 sikeres szerelés, 8/5 leszerelt cselkísérlet, bónuszban a szintén legtöbb, 14 visszaszerzett labda. „Hogyan csinálj magadnak stabil balhátvédet?” tutorial. (9)

Bernardo Silva: Ha valaki igazi futball-perverz, akkor nézze Bernardo Silva mozgását. Megint zseniális elemét alkotta a csapatjátéknak. (8)

Rodri: 95%-os passzpontosság, a legtöbb támadó harmadba eljuttatott foca, 6/5 sikeres szerelés – igazi őrtorony-futball a hatos posztról. Mindezt megfejelte azzal, hogy – csúnyán, de – bevágta a büntetőt. Ha valahol, hát a Manchester Cityben ez egy mágikus, különleges tulajdonság. (10)

Gündogan: Önmagában Davinson Sánchez megsemmisítése és visszavonultatása egy tízest érne, de ezen kívül is remekül focizott, fantasztikusan vállalt részt a passzjátékban és NEM TUDJA ABBAHAGYNI A GÓLSZERZÉST. (10)

Sterling: Lehet, hogy nem lesz házi gólkirály, lehet, hogy nem rá futnak ki a támadások, de akár jobb, akár bal oldalt küldik harcba, szétszedi a védelmeket és lehetőségeket generál. Előző héten Trent Alexander-Arnolddal, ezúttal Ben Davies-szel játszotta az “öt perc után bánni fogod, hogy kijöttél a grundra”-szisztémát. Ha tényleg a grundon vannak, Davies val’szeg haza is húzott volna – mindent elmond, hogy Sonnak rendszeresen vissza kellett zárnia rá és Silvára. (9)

Jesus: A legvisszafogottabb City-futballista; mindössze 44 érintés, ebből három kaput elkerülő lövés. (6)

Foden: 3 kulcspasszból összerakosgatott 0,8 xA-t, ami emberes mutató, de ezen a szombaton nem neki kellett extrát nyújtania – enélkül is legyalulták Mourinho gárdáját. (7)

Cserék:

Mahrez és Torres: Mahrez 12, Torres 22 percig focizott; mindvégig a végül 3-0-s végeredmény beálltával. Összesen 14 érintés (a maga kilencéből Mahrez azért bepróbált 3 cselt…), nem túl komoly jelenlét, de fontos, hogy formában maradjanak – ahogy egyre közelebb a bajnoki cím és a BL kieséses szakasza, kell majd rotálni a bajnokságban. (6)

José Mourinho nyilván a novemberi forgatókönyv megismétlésében bízott, és Pierre-Emile Höjbjerg felelőtlenségéig nem is tűnt megvalósíthatatlannak a terv. Ha az első gól még nem is, a második eldöntötte a rangadónak induló meccset, amelyen a statiszta szerepe jutott az utóbbi öt bajnokijából négyet elveszítő Spursnek. Alakul ez, José… 

Lloris: Pedig nagyon jól érezte a büntetőnél, hova rúgja Rodri a labdát, pechje volt. Elérte kézzel, de nem tudott eléggé belepaskolni, így az a léc alá pattant. Bármily furcsa, nagyobb esélye lett volna védeni, ha Rodri közelebb rúgja a kapufához, így kicsit Lloris alatt maradt a labda. Egyéb dolga nem akadt az első félidőben, a második félidei két City-gólhoz annyira sem tudott hozzászagolni, mint a tizenegyeshez. 100. PL-clean sheetjére még várnia kell. (5,5)

Tanganga: Nagyon fegyelmezetten futballozott az első felvonásban, inkább egyből, átvétel nélkül megjátszotta a labdát, csak hogy ne kerüljön bajba. Egyszer szépen megindult, ahhoz képest, hogy nincs sok meccs idén a lábában – hétszer léphetett pályára a szombat estit megelőzően, a PL-ben egyszer sem –, nem bukott meg, de aligha lesz ő a Spurs örök jobbhátvédje. (5)

Sánchez: A meccs embere volt a Spursből az első félidőben, elsősorban két kiváló blokkjával: előbb Bernardo Silva lövésénél mentette meg csapatát a nagyobb bajtól, majd öt perccel a vége előtt valami szenzációs bevetődéssel bolkkolta Ilkay Gündogan lövését (négy volt neki abból összesen a meccsen). És láss csodát világ, passzjátéka sem volt botrányos, sőt, be merte passzolni a labdát a vonalak közé. A harmadik City góllal aztán alaposan lerontotta teljesítményét, ennyire könnyen nem rakhatja arrébb Gündogan. Addig viszont egyértelműen a jobbak közé tartozott, egy olyan meccsen, amelyen mindvégig iszonyatosan kellett koncentrálnia. (6)

Dier: Van baj, ha neki kell mélységből irányítania, nem is sikerült. Azért volt jó hosszú labdája is, rossz szintén. Hátul az első játékrészben megfelelően tette a dolgát, az ő szerepe is megvolt abban, hogy a City az egész első félidőben egy nagy helyzetet tudott csak kialakítani. A második gólt viszonylag közelről figyelte, de hogy a harmadiknál miért kószált a bal oldalvonal melletti területen, csak ő tudja. (5)

Davies: Phil Fodennel és Raheem Sterlinggel is meggyűlt a baja, bár azért Szon és Dier is igyekezett besegíteni. A gólok előtti helyzetek nem az ő oldalán alakultak ki, nem is felelős értük, ez akár megnyugtathatja. A Spurs utóbbi kilenc bajnokijából nyolcon kezdett, de aligha játszotta be magát a csapatba, a balhátvéd posztra továbbra is csak második számú jelölt. (5)

Höjbjerg: Pedig két nagyon fontos belépővel indított mindjárt az elején, helyzetet megakadályozva labdaszerzésével, a tizenegyes előtt azonban nagyon bután lépett oda. Ilyen jelzőt használnánk legalábbis, ha Aurier követi el ugyanezt, Höjbjerg sem úszhatja hát meg. Feleslegesen nagy rössel ment rá Gündoganra, ez lett az ára. A fáradtság lenne az oka, hogy egymást követő két meccsen volt ennyire figyelmetlen? A Calvert-Lewin-eset után itt az újabb összehozott büntető, és tegyük hozzá gyorsan, a második gólnál is rosszul helyezkedett, így lemaradt Gündoganról. Lehet, ráférne egy kis pihenő. (4,5)

Ndombele: Nagy szólóval kezdte a meccset, a cselsorozat végén a blokkba lőtte a labdát a tizenhatoson belülről. Megint sokat dolgozott, megint azt lehetett érezni, ha ő maga levesz két embert a pályáról, ha jön egy Tanguy-varázslat, eljuthat a City kapujáig a Spurs, de hogy tudatos passzjátékkal nehezen fog, az garantált volt (Josénál a komoly ellenfelekkel szemben mondjuk ez nem újdonság). Amikor leviszi Mourinho, a védekezés és a támadás egyetlen összekötője hagyja el a pályát. (5)

Lamela: Az évi egy jó meccsét letudta volna az Everton ellen? Úgy néz ki… Mourinho újságírói kérdésre nagyon megdicsérte Lamelát, hogy a jó Lamelára szüksége van a csapatnak, hogy imádja azt a játékost – oké, elfogadjuk, csak tegye fel a kezét, aki az utóbbi három évben látta a jó Lamelát? Küzd? Igen. Sokat fut? Igen. Hozzátesz érdemben a támadójátékhoz? Nem. Pontatlanok a labdái, nincs kulcspassza, nincs váratlan a játékában, gólveszélyt egyáltalán nem jelent (mínusz az Everton-meccs). (4)

Moura: A brazilban éppenséggel benne lenne az, ami Lamelában nincs, azaz hogy megindul, áttáncolja magát egy-két emberen, így teremtve területet és lehetőséget a csapatnak, csak épp nem elég pontos ahhoz, hogy ebből megfelelően profitáljon a Spurs. Alighanem a sok eladott labda miatt vitte le Mourinho a szünetben, meg hogy feljebb tudja tolni Ndombelét. (4)

Szon: Nem az ő meccse volt. Írnánk, hogy túl sok energiáját emésztette fel a védekezés, de hát ez a novemberi 2–0-s győzelemkor is így volt, egyszer mégis el tudott szaladni. Ezúttal nem tudott úgy kilépni, mint akkor, de a City is sokkal jobban figyelt arra, hogy ne játszhassa meg tisztán Kane vagy Ndombele. Kínlódott, pedig ugye jól megy neki amúgy a City ellen: a szombatot megelőző 11 fellépésén hatszor betalált, az utóbbi öt kékek elleni meccsén ötször. Ezúttal nem, és esélye sem volt rá. (4,5)

Kane: Hány gólt rúgna vajon egy évben, ha történetesen a City centere lenne?  A kérdés költői, bár annyira mégsem: a 30-at garantáltan szállítaná. Az ilyen vereség alkalmával azért nyilván ez is megfordul a fejében (szeresse bármennyire is nevelőklubját), amikor meg persze legyőzi a Cityt, nyilván nem, de aligha örül, hogy a Premier League trónjára egyre kevesebb esélye van felülni csapatával (nem az idén, valaha), bár egy-egy kupában még reménykedhet. A Spurs góljához így is ő járt a legközelebb: ahogy kiharcolta magának a szabadrúgást, már az is zseniális volt, ahogy a kapufára tekerte, még inkább. Még egy lövése volt azon kívül, azaz a mumus ellen továbbra sem megy neki a góllövés: 12 City elleni fellépésén két gólnál jár. (5,5)

Sissoko: Egyrészt azért lépett pályára, hogy a Bernardo Silva, Gündogan kettős ficánkolását megakadályozza a középpályán, másrészt pedig hogy Ndombele nagyobb szerepet vállalhasson a támadásépítésekben. Ehhez képest közelről nézte végig, ahogy Gündogan berúgja a második City-gólt. Távolról sem emlékeztet a Pochettino-éra Sissokójára. Legfeljebb a Tottenhambe érkezését követő Sissokóra… (4)

Alli: Hogy miért az abszolút formán kívüli, sérüléséből nemrég visszatérő Alliban látta a megmentőt Mourinho egy óra játékidő után, nagy kérdés, de közelítsük meg José pártját fogva: végre valamivel tisztességesebb percszámot adott eddigi száműzöttjének. Nem élt vele az angol, mintha pályán sem lett volna, de amíg nem kap huzamosabb ideig lehetőséget a bizonyításra, aligha fog. (4)

Bale: Továbbra is övé a legszomorúbb történet a Spursben, Mourinho érezhetően nem bízik benne. (Bár nevetséges, hogy Lamelában jobban.) Ez persze a tipikus tyúk vagy a tojás esete: ha folyamatosan játéklehetőséget biztosítana Bale-nek, nyilván javulna, mert a meccsvégi cselsorozata és lövése is megmutatta, van azért még benne gólérzék és vállalkozókedv (szó mi szó, jól titkolta eddig), Mourinho viszont úgy van vele, lássa az edzéseken és a neki szánt néhány meccspercben a tüzet, az elszántságot, a mindent elsöprő akaratot, és megkapja a meccseket. Csak hát Bale eddig meglehet, úgy gondolkodott, „most tényleg nekem kell még bizonyítanom?” Lehet ennek még jó vége? (0)

 
 
P