fbpx

Pontosztás: Everton – Tottenham (5-4) FA Cup

A „Hogyan veszítsünk el egy meccset 7 perc alatt?” movie-t forgatta a Spurs, amelyik az első félidő végén bravúrosan döfte hátba saját magát. Ha azután vissza is kapaszkodott, a továbbjutást ott baltázta el. Egy amúgy nyilván klasszikussá váló FA-kupa-mérkőzésen.

Lloris: Már azelőtt két nagyot kellett védenie, hogy egyszer is megrezgett volna a hálója, másodszor, Dominic Calvert-Lewin közeli lövésénél fogott nagyobbat, kisvártatva azonban tehetetlennek bizonyult az angollal szemben. Aztán Richarlisonnal, Sigurdsonnal és Bernarddal szemben szintén, de nehéz volna bármelyik gólt egyértelműen a számlájára írni, igaz, bravúrt sem tudott az Everton-találatoknál bemutatni. Ötször védett azon túl, hogy beszedett egy ötöst – utoljára a rossz emlékű Bayern elleni BL-csoportmeccsen kellett legalább ötször kiszednie kapujából a labdát. (5)

Doherty: Nyilván az marad meg mindenkiben, hogy a mindent eldöntő ötödik Everton-gól előtt beragadt, emígyen Bernard szabályosan lőhetett a kapuba, de nem csak azon múlt a Spurs veresége. Jó pillanata volt, amikor az első félidőben nagyszerű labdával szolgálta ki Szont: jobbról, laposan adott középre, ami után egyből lőtt a dél-koreai, Robin Olsen azonban nagyot védett (hétszer kellett amúgy a svédnek, nem kis bravúrokat is bemutatva). Ahogy a végén Bernarddal, Richarlisonnal ugyancsak meggyűlt a baja, s amúgy is, ha egy csapat öt gólt kap, nehéz bármelyik védőjét is agyondicsérni. (4)

Sánchez: Na de itt van akkor a kolumbiai, aki ráadásul középső védőként kellett volna, hogy kivegye a részét az elhárításból, erre kénytelen volt öt gólhoz asszisztálni, miközben kétszer is betalált: két nagyszerű Szon-szöglet után, előbb felhőfejssel, majd jó helyzetfelismerésről tanúskodva. Mindeközben negyedóra játék után önfeláldozóan mentett becsúszva a 16-oson belül Richarlison lövésénél, igaz, a negyedik hazai gól előtt mellőle lépett ki a brazil. Most légy okos, Domokos! (7)

Alderweireld: Mellőle egyenlített Calvert-Lewin, aztán nem tudta szerelni, majd blokkolni Richarlisont, illetve lövését az Everton vezetést érő góljánál, de ő csúsztatta meg a labdát, amikor Sánchez visszahozta a meccsbe a Tottenhamet. Szóval az ő teljesítménye is megközelíthető két oldalról, de hát mégiscsak védő, és az első két gól előtti bizonytalankodása végzetesnek bizonyult. (4,5)

Davies: Mourinho-csapat hat éve, 2015 januárjában kapott utoljára öt gólt, az történetesen szép emlék a Spurs híveinek, miután a Mauricio Pochettino vezette Tottenham intézte el 5–3-mal a Mourinho-féle Chelsea-t. És még egy adat: ez volt a portugál 981. mérkőzése edzőként, de az első alkalom, hogy csapata és az ellenfél is legalább négy gólt szerezzen. Ben Davies sem tudta megakadályozni, hogy ötöt kapjon a Spurs, még ha egyik gólnál sem hibáztatható egyértelműen. (5)

Höjbjerg: Na, ez is egy szép kakukktojás. Merthogy megközelíthetjük úgy is a dán értékelését, hogy Spurs-karrierje legsiralmasabb meccsét játszotta, tulajdonképpen ő hozta fel az Evertont. Elvégre labdavesztését követően született meg az első hazai gól, a harmadik előtt pedig túlbuzgón, vagy csak figyelmetlenül akasztotta hátulról Calvert-Lewint. Az első és a harmadik Everton-gól közti hét percben bukta el a mecset az addig a találkozót uraló, helyzeteket kidolgozó Spurs, ebben bizony benne volt a dán középpályás, aki amúgy egymás után szerezte meg a labdákat a középpályán, de az az, amire senki sem fog emlékezni. (4)

Ndombele: Láthatóan kihajtotta a belét, nehéz ugyanakkor szabadulni a gondolattól, hogy mennyire más lenne az ő játéka, ha ott lenne mellette Giovani Lo Celso. De nincs, így aztán másokat kell keresnie a támadásépítésben, ő persze többnyire meg is találja a megfelelő embert. (5)

Lamela: Nagyot harcolt, dicséretes, ahogyan küzdött, mindemellett pedig egy nagyon fontos gólt is szerzett, közvetlenül a szünet előtt, visszahozva a Spurs reményeit. Sikerült megtartania a labdákat, egy jó lövéssel is próbálkozott az első félidőben, amelynek végén Szonnal összejátszva, az ötös bal oldali sarkáról lőtt szép gólt. Biztató volt a produkciója. Az El-selejtező, illetve a Chelsea elleni Ligakupa-mérkőzés után talált be ismét, azaz majd’ öt hónap után újra – a következőre talán nem kell ennyit várnia. (6,5)

Moura: Mindjárt a mérkőzés elején ragyogóan megindult, a védjegyévé váló ritmusváltások, szólók ezúttal is jellemezték a játékát, és ha a tízes poszton játszott is, sosem lesz belőle valódi tízes, ahhoz túl pontatlan. A döntéseibe, még inkább a kivitelezésekbe rendre hiba csúszik, ezen a poszton ennél minőségibb passzjáték szükséges. Előfordult, hogy hamarjában három labdát is elszórt. De ahogyan a West Bomwich ellen, ezúttal is megmutatott valamit erényeiből. (6)

Bergwijn: Belevetette magát a meccsbe, kevéssel a kezdő sípszó után máris igyekezett meghúzni a bal oldalt, de a gólhoz a legközelebb a 31. percben járt, amikor a tizenhatoson belülről az elé pattanó labdát egyből kapura tűzte, Olsen kezébe. Aztán egy labdaszerzést követő jó megindulás után Szont szolgálta ki, beleléptek azonban a dél-koreai lövésébe. Akadtak tehát sziporkái, de még mindig kevés ahhoz, hogy a Spurs kihagyhatatlan támadójának tekinthessük. (5)

Szon: 23 FA-kupa-meccset vívott meg karrierjében, azokon 22 gólban vállalt szerepet. 12 gólt szerzett maga, 10-et előkészített, az Everton ellen a rögzített játékhelyzetek után volt igazán félelmetes. Davinson Sánchez mindkét gólja abból született ugyebár (asszisztnak csak az első számított, a másodikhoz Alderweireld csúsztatása is kellett), hanem ahogy Harry Kane-t hozta kihagyhatatlan helyzetbe egy csel, és az alapvonalról visszatett labda után, zsenialitását tükrözte. Két gólpasszal jelentkezett tehát ezen a mérkőzésen, a szezonban ez volt neki a 12. 17 gól szerepel még a neve mellett, nem rossz az 33 fellépésen… (8)

Kane: Csereként beállva sem maradt gól nélkül, 209-nél jár így már a Spurs mezében, második az örökranglistán. 318 mérkőzés kellett neki hozzá, nem egy rossz mutató az sem… Ám mert utál veszíteni, aligha vigasztalja, hogy megelőzte a góljait az ‘50-es, ‘60-as években rugdosó Bobby Smith-t. Elképesztőek mindenesetre az idei számai: 31 találkozón szerepelt, 21 gólja mellett adott 14 gólpasszt. Lehet ezt még fokozni? Csapatszinten kellene. Mert ha idén is trófea nélkül marad, és a BL-indulás sem lesz meg, csalódás az idény, jusson bár 50 pontig a kanadai táblázaton. (6,5)

Alli: Kétséges volt, sérüléséből felépülve vállalni tudja-e a játékot, a 77. percben beállva próbált mutatni valamit magából, a nagy semmi lett belőle. (4)

Winks: A hosszabbítás 30 percére szállt be, nem találta azonban a helyét, jobb is, ha gyorsan elfelejti a meccset – bár ezt azért nem lesz könnyű. (4)

Sissoko és Vinícius keveset játszott ahhoz, hogy bármi értékelhetőt nyújtson. (0)

P