fbpx

Pontosztás: Tottenham -West Brom (2-0)

„A Spurs és én sem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy egymást követő három bajnokit elveszítsek” – mondta Mourinho a WBA 2–0-s legyőzését követően, azaz negyedszerre legalább nem kellett újabb pofonba belenéznie. Bizonyára ennél is jobban örül annak, hogy ismét számíthatott a góllal visszatérő Harry Kane játékára.

Lloris: Egyetlen védése volt az egész meccsen, az viszont annál nagyobb. A volt újpesti Mbaye Diagne közeli fejesénél kellett igencsak figyelnie, sikerült neki. Az volt a szünet előtti utolsó momentum, lélektenilag is nagyon fontos pillanatban hárított tehát. De hát ezért a Spurs csapatkapitánya, no meg azért, hogy ilyen védésekkel hozza helyre a korábbi meccsek (lásd Liverpool) kisebb-nagyobb hibáit. (6)

Aurier: Nagyon magasan futballozhatott, ezt nyilván szereti az elefántcsontparti, lett is eredménye. Ő adott jó labdát Harry Kane-nek az angol center első próbálkozásánál, a félidő végén pedig Szon szöglete után bólinthatott volna a hosszúról a hosszúba, Sam Johnstone nagyot védett. Valamivel a 70. perc előtt megsérült, Matt Doherty váltotta, de addigra eldőlt, hogy Sam Allardyce ezúttal sem győzi le Mourinhót: a portugál három döntetlen mellett tízszer nyert angol kollégája ellen. (6)

Sánchez: A két rangadón, a Liverpool és a Chelsea ellen is a padon ült, ezúttal megkapta a sanszot – Toby Alderweireld párjaként. Mbaye Diagne kétszer is gólt szerzett ugyan mellőle, de mindkétszer lesről, azaz megfelelően ügyelt arra, tartsa pozícióját, és lesen hagyja a WBA újdonsült igazolását. Nagyjából ennyi volt a dolga, a vérszegény vendégakciók nem jelentettek neki gondot, néhány átadás annál inkább. De hát ezt megszoktuk tőle. (5,5)

Alderweireld: Nyugodt meccse lehetett ez neki is – kétszer kellett összesen tisztáznia –, nyilván annak örült elsősorban, hogy sorrendben harmadszor lehetett a kezdőcsapat tagja. A Rodon, Sánchez, Dier, Alderweireld négyesből még mindig nem alakult ki a legbiztosabb, legerősebb, legstabilabb duó, ez azért elég nagy baj, nyilván Mourinho is úgy van ezzel, bárcsak gyúrhatna a négyből kettőt – Sánchez gyorsaságát mixelve Alderweireld passzjátékával, Dier fejjátékát Rodon szerelőkészségével. (6)

Davies: Mindjárt a 3. percben nagyon jól beindult a bal oldalon, a Kane-től visszakapott labdával kapura törhetett volna, de szerelték. Magasan futballozott ő is, többször is megjátszható lett volna, csak épp nem jutott el hozzá a labda. Három beadásra futotta tőle, nem csak rajta múlt, hogy nem többre. (6)

Höjbjerg: Nagyon szép labdával szolgálta ki Kane-t, ez az a plusz, ami meccsről-meccsre kellene tőle. Igen magas játékintelligenciája megengedné, és mert nagyon pontosan passzoló játékos, a kivitelezés sem esne nehezére. Persze elég sok a dolga hátul, amire elég sok ereje elmegy, ezúttal bátran foglalkozhatott a támadásépítésekkel is. „Nagyon bizakodó vagyok amiatt, amit a játékosok mutattak – mondta Mourinho. – Jól játszottunk, de elsősorban a hozzáállásunkat kell dicsérnem.” Az Höjbjergnél mindig rendben van, a hurráhangulatot viszont némiképp letörve az a rossz hírünk, hogy ennyire gyenge csapattal, mint a West Brom, egyszer sem találkozik már idén a Spurs. (6,5)

Ndombele: A francia középpályás mentalitását sem érheti panasz, de ez egy inkább közepes meccse volt. Ahogy azt Mourinho is megjegyezte korábban, Tanguy eljutott arra a fizikai és mentális szintre, hogy bátran szerepeltethesse nyolcasként, így tízesben egy vérbeli támadó (Moura vagy Lamela), vagy egy kreatív támadó középpályás (Lo Celso vagy Alli) szerepelhet. Ha egyszer felépül, nyilván Lo Celso lesz az első számú jelölt. (6)

Lamela: November után lehetett ismét kezdő a Premier League-ben, harmadszor a szezonban, ő pedig a szokásos lelkesedésével igyekezett a bizalmat meghálálni. Jobbról indulva rendre befelé húzott, az egyik első félidei Kane-lehetőségnél jól tálalt a csapattárs elé, volt egy lövése is mindjárt a mérkőzés elején, de ha a szélső, illetve a tízes posztot vizsgáljuk, nálam továbbra is csak hatodik Lo Celso, Bergwijn, Moura, Bale és Alli mögött. Lehet, Alfie Devine is megelőzi… (5)

Moura: Akadt néhány cselsorozata, mindjárt a találkozó elején is, majd hatalmas lendülettel iramodott meg a második félidőben a Spurs második gólja előtt, ami után remekül tette ki a labdát jobbra Szonnak. Mutatta jeleit annak, hogy érdemes komolyabban számolni vele, ideje, hogy újra sokkal több szerepet szánjon neki mestere, akár tízesben is, mert mélységből remekül vált ritmust. (6,5)

Szon: Három a dél-koreai igazság: egy, az ő szintjén legalábbis gyenge tekeréssel kezdett, a második félidő eleji próbálkozásánál lábbal védett nagyot Johnstone, a harmadik kísérletből viszont betalált, ami klasszikus Mourinho-iskola volt. Fent járt a WBA, oldalról középre ívelt, a kipattantót a visszalépő Kane remekül tette mellel Lucas Moura elé, a brazil pedig annál is parádésabban nyargalt végig a pályán, majd Szon elé tálalt – 2–0. A helyére a 93. percben beszálló Dane Scarlett a Spurs PL-történetének legfiatalabb játékosa lett a maga 16 évével és 320 napjával. (6,5)

Kane: Az első három lehetőségét még elpuskázta. Előbb ballal, Aurier labdáját vágta nagy helyzetben a rövid felső fölé, aztán ugyancsak a balösszekötő helyéről, a 16-oson belülről megint ballal lőtt, akkor a hosszú sarok mellé. Amikor jobbal tüzelt, talpalatnyi helyen kellett neki, azt védte Johnstone. A második félidőben viszont kegyetlennek bizonyult: előbb mindjárt a kezdés után nagy labdát adott a bal oldalon megiramodó Szonnak – csak a szokásos, mondhatni –, akkor még lábbal védett Johnstone, aztán Höjbjerg labdájával a 16-os vonalán kilépve szépen a hosszú sarokba gurított. Meglett hát a 208. Tottenham-mezben szerzett gólja, a legendás Jimmy Greaves áll már csak előtte. 59 gól hiányzik ahhoz, hogy a Spurs mindenkori legeredményesebb futballistájának vallhasa magát. Jelentőségét másképp is ki lehet fejezni: azóta, hogy a 2014–2015-ös szezon kezdetével állandó embere lett a Tottenhamnek, a győzelmi mutató vele a csapatban 56 százalékos, nélküle 41 százalék. (8)

P