fbpx

Pontosztás: Tottenham – Chelsea (0-1)

Olyan rossz Tottenhamet, mint amelyik a Chelsea ellen az első félidőben futballozott – de miket beszélek, pályán volt –, emberemlékezet óta nem láthatott az egyszeri Spurs-drukker, ha csak nem Brightonban… José Mourinho áldozatos munkája kezdene beérni? Jó, ez így igazságtalanul gonosz a nagy skalpokat is begyűjtő portugállal szemben, de ha Steve Bruce vezeti a csütörtök esti Spursöt, sem lett volna hitványabb a produkció, sőt.

Lloris: Akkor indult csak el Jorginho tizenegyesére, amikor már elrúgta a labdát az olasz-brazil, így esélye sem volt, de hát ez nyilván nem feddés, kapust büntetőből kapott gólért hibáztatni nagyjából olyan ostoba dolog volna, mint Dier első félidei megmozdulása. Azon kívül egyetlen egyszer tette igazán próbára a vendégcsapat, amikor a második félidőben Mason Mount erős, lapos lövését kellett hárítania. Nagyon nagyot védett akkor. (0)

Aurier: Ezúttal nem nagyon játszották át, vagy legalábbis olyan csúnyán, mint Sadio Mané a Liverpool első gólja előtt, egyszer sem, a támadásokat viszont egyáltalán nem segítette. Szon Hung Min oldalszabadrúgása után mégis gólt szerezhetett volna, jól emelkedve a bal kapufa mellé fejelt. A második félidő elején viszont nagyot mentett becsúszva, Timo Wernert megakadályozva a gólszerzésben. (5)

Alderweireld: Kellett takarítania, ahogy néhány jó közbelépésére is szüksége volt a Spursnek – három tisztázása és az egy szem blokkja is erről árulkodik. Ha futóversenyre kényszerítették a Chelsea villámgyors támadói, bajban volt, ugyanakkor mégiscsak dicséretére válik, hogy a vendégek jókora mezőnyfölényük ellenére sem tudtak (túl sok) tiszta gólhelyzetig eljutni. (5)

Dier: Aurier módjára neki is ki tud hagyni az agya, ez azért ismét csak kiderült. De mire gondolhatott vajon, amikor a saját tizenhatosán belül fekve, amúgy pókfocisan odapiszkált Wernernek? Hogy hátha elesik a lábában? Bejött. A második félidőben hasonlóan érthetetlenül adta haza a labdát Llorisnak, kis híján öngólt szerezve. Volt azért jó megmozdulása is, valamit javított például akkor, amikor szünet előtt Mason Mount lövését blokkolta, a második félidőben ugyanezt megtette Mateo Kovacic és Antonio Rüdiger próbálkozásakor, meg majd’ még féltucatszor (nyolc blokkja és hat tisztázása igazán dicséretes). Hibáját azonban csak egy góllal tudta volna helyrehozni, szabadrúgásánál elég közel járt hozzá. Jóindulattal… (5)

Davies: Megint csak kiderült, hogy egy középszerű iparos, aki ha történetesen a Burnleyben vagy a Newcastle-ben futballozik, sem tűnik ki. Nem rosszabb, mint a Premier League-átlag, de nem is jobb. Vagy egyszerűen a sztenderd minőség lett magasabb? Végtére is a földkerekség legjobb balbekkjei gyűltek össze a PL-ben, elég csak Andy Robertson, Lucas Digne, Ben Chilwell, Kieran Tierney, Marcos Alonso, Luke Shaw nevét említeni. Bár ki tudja, említettek hogyan szerepelnének a Mourinho-csapatban… Ami azt illeti, Shaw-nál láttuk. (5)

Sissoko: Bántóan ügyetlen mozdulatai eleddig kevésbé tűntek fel, ilyenkor azonban, amikor amúgy sem megy a Spursnek, és a futballisták is bizonytalanná válnak, az amúgy sem magabiztos tudás ugyancsak tovaszáll. A Mourinho-féle futballban sajnos nem domborodnak ki az erényei (pedig egy agresszív letámadást játszó csapatban milyen hasznos lehetne, amilyen volt is egy bizonyos argentinnál…), annál inkább előjönnek hiányosságai. (4)

Höjbjerg: Negyedórával a vége előtt 15–2 volt a Chelsea javára a próbálkozások száma, és ha a látogatók sem találták el sokszor a kaput (kétszer, ugyanannyiszor, mint a Spurs), a szándékról kellőképp árulkodik. Höjbjerg megint csak nagy akarattal futballozott, a győzelmi vágytól égve, ezért is bánthatja, hogy ilyen produkcióra volt csak képes csapata egy még korántsem kész, edzőváltáson áteső, elkapható Chelsea ellen. Bár ahhoz ez a Spurs is nagyon kevés volt. (5)

Ndombele: „Az egyik legjobb bírónak tartom a Premier League-ben, elismerem. Ezért közölhettem vele, hogy nem tetszett a produkciója” – mondta Mourinho a játékvezető Andre Marrinerről a lefújás után, azt követően, hogy a gyepen viszonylag hosszan elbeszélgetett vele. A Spurs-drukkerek is el tudnának éppenséggel csevegni Joséval, hogy nekik mi nem tetszik, de hagyjuk. Meglehet, Mourinho arra az esetre (is) gondolt, amikor Tanguy Ndombele a meccs elején lefordult Jorginhóról, Marrinernek meg eszébe sem jutott a jogos sárgát felmutatni. És ha kap ugye egy figyelmeztetést a belső középpályás mindjárt a mérkőzés elején, az alapjaiban határozhatja meg a játék menetét. Ndombele ezúttal is jelentkezett egy-két varázslatos pillanattal, ezekből azonban semmit sem profitál a Spurs, ami egyszerre az ő és csapata játékának a kritikája. (5)

Bergwijn: Ritka megindulásaikor rendre az az ember érzése, ebben a holland gyerekben sokkal több van annál, mint amit meccsről-meccsre mutat, de hogy egyedül ő a felelős azért, hogy az sajnálatos mód benne is ragad, vagy a Mourinho megrajzolta csapatjáték, amelyben képtelen kiteljesedni, nem tudni. Nyilván ez is, az is, de megint csak annyit jegyezhettünk meg róla, hogy igyekezett hatékonyan védekezni, a sokszor hátra húzódó, és így hatos falat képező Sissoko és Höjbjerg helyén. (4)

Vinícius: Kétszer is megindulhatott az első félidőben, egyszer nem adta a labdát a jól beinduló Szonnak (akkor hogy imádkozhatott a dél-koreai Harry Kane mielőbbi felépüléséért), másodszor az ugyancsak meglóduló Ndombelének igen, nem lett azonban helyzet az akcióból. Mégis hőssé válhatott volna, ha Aurier beadása után három perccel a vége előtt történetesen a kapuba bólint. A fejében volt az egyenlítés, elméletben feltétlenül. (4)

Szon: Az első félidőben momentuma nem volt, a másodikban sem sok. Eladott labdák jellemezték a játékát, de valahogy a testbeszáde is arról árulkodott, az állandó játszótárs Kane nélkül nincs is nagyon kedve futballozni. Futott, persze, mutatta, hogy akar, de nem jött ez belőle olyan természetesen, mint máskor. A meccs végén az elé pattanó labdát úgy 16 méterről a kapu fölé rúgta, abban minden benne volt. (4)

cserék:

Lamela: Volt egy szép lövése, Mendy védte, amúgy megint csak nagy akarattal vetette bele magát a küzdelembe. Eleve baj van akkor, ha neki kell megváltania a világot, de legalább megpróbálta. (4)

Moura: Lucas Mourának sem sikerült megmentőnek lennie a neki jutó jó 20 percben, az persze kétségtelen, hogy az utolsó tíz (vagy inkább öt?) percben igyekezett egyenlíteni a megélénkülő Spurs. Lehet, hogy az azt megelőző 85-ben kellett volna mutatni valamit? (4)

Végre egy megnyert rangadó, ráadásul idegenben! Akárcsak tavaly Lamparddal, úgy most Tuchellel is megérdemelt győzelmet aratott a csapat a Tottenham otthonában. A Chelsea gyakorlatilag végigtámadta a rangadót (2,39-es xG, 12 próbálkozás a tizenhatoson belülről), koncentráltabb befejezésekkel lehetett volna biztosabb is az előny, így a hajrában azért adódtak izgalmas pillanatok.

Mendy (7): Legutóbb a Burnley ellen szó szerint semmi dolga nem volt. Most a Spurs is sokáig altatott, a végét azonban meghúzták, de Mendy szerencsére a helyén volt, Lamela okos lövését bravúrral védte. Labdabiztossága jól jött a hazaiak magas letámadásának kijátszásában, bátran lehetett passzolni neki, nem jött zavarba és rendre jó megoldásokat választott. Zsinórban harmadik, összesen tízedik kapott gól nélküli bajnokiját hozta le (ezzel már Martinezzel holtversenyben második Ederson mögött).

Azpilicueta (7): Az ő nevéhez kötődik a legtöbb jó passz (75), de nem csak ezért, hanem 6 labdaszerzéséért is dicsérni lehetett. A többnyire visszahúzódó hazaiak miatt nem volt kapuja elé szegezve, előremerészkedéseinek egyikén pedig még egy kulcspasszt is kiosztott.

T. Silva (7): Remekül szervezte meg a védekezést hátul, amíg pályán volt, esélyt sem adott a hazai csapatnak arra, hogy a kapu közelébe jusson. Egy bravúros tisztázásnál sajnos megsérült, remélhetőleg nem komoly.

Rüdiger (7): Viszonylag keveset ment föl, inkább hátul biztosított akkor is, amikor a csapatot vitte előre a lendület. Párharcait jó arányban (7/10) nyerte meg, ha kellett, szerelt, ha kellett, átadást fülelt le, szóval nem volt kellemes ellenfél a hazaiaknak.

James (7): Először kezdett az edzőváltás óta, nem okozott csalódást. A vártnál több kapacitása maradhatott a támadójáték támogatására, s ha már így alakult, ki is osztott 3 kulcspasszt.

Kovacic (6,5): Magasra tette a lécet az első két meccsén Tuchel alatt, a Tottenham ellen már nem tudta azt a szintet hozni. Nem végzett most olyan kemény mezőnymunkát, amikor pedig lendületből a kapu elé ért, pontatlanul célzott.

Jorginho (7,5): A legfontosabb, hogy végre úgy lőtte a büntetőt, mint egy férfi, nem pedig bakkecske módjára. Magabiztos tizenegyese győzelmet ért, de nem csak ezt tette be a közösbe, összeszedett 8 labdát, kiosztott 2 kulcspasszt és nem fukarkodott a konstruktív passzokkal sem.

Alonso (8): Tuchel kezei alatt valósággal újjászületett a Lampard által hónapokon át mellőzött spanyol. Övé volt a legtöbb labdaszerzés (11), a legtöbb lefülelt átadás (3), a legtöbb megnyert fejpárbaj (5) és a legtöbb tisztázás (3) is. Cselei bejöttek (4/5), volt kulcspassza is, vagyis megtette, amit megkövetelt a haza, sőt, annál még többet is.

Hudson-Odoi (6,5): Ezúttal nem volt úgy az oldalvonalhoz kötve, mint az előző két meccsen, viszont így nem is érvényesültek kellőképpen a képességei. Alig voltak most befutható területei, nem tudott eleget a védők mögé kerülni. Háromszor is lőhetett, de egyik sem volt igazán veszélyes, cseréje tehát nem volt meglepő.

Mount (7): Adódtak előtte ígéretes lehetőségek, de az első félidőben Dier állt bele jól a lövésébe, a másodikban pedig Lloris védett bravúrral. Próbálta mozgatni a csapatot, kiosztott 3 kulcspasszt, de kemény őrizetet kapott, párharcainak több mint felét elvesztette.

Werner (7): A kiharcolt büntetőért mindenképpen dicséret illeti, mert azzal, ha gólt nem is lőtt, a részét kivette a győzelemből. Kapott jó labdákat a büntetőterületen belül, de ezekkel csak elvétve tudott kapu felé fordulni, többnyire belegabalyodott az átvételbe és visszafelé kellett passzolnia. Négyszer azét tudott lőni, viszont jó befejezések viszont továbbra is hiányoznak tőle, ebben muszáj túllendülnie a holtponton.

Cserék:

Christensen (6,5): Kényszerből állt be az első félidő hajrájában, de szerencsére nem volt zavarban. Többnyire a biztosat választotta, de azt jól hozta, ennél pedig nem is várt senki többet a dántól.

Pulisic (6): Ezúttal is csak csere volt a Lampard által kissé túlhajtott amerikai. Pluszt nem hozott, kapura nem volt veszélyes, vagyis nem valószínű, hogy jó benyomást tett volna korábbi edzőjére.

Kante (4,5): Felépült sérüléséből, ami igencsak örömteli, de ez nem volt most egy jó partraszállás. Kereste még a helyét, sok volt a hiba, nem nyert párharcot és be is sárgult.

 

P