fbpx

Itt egy szép könyv, ott egy labda, ott pedig 66 gól a kapuban – a ’63-as őrült Boxing Day krónikája

Több, mint fél évszázada már, hogy egész Anglián soha nem látott gólvihar sepert végig karácsony másnapján. A Fulham tízet gurított, a Manchester Unitednek hatszor kellett a kapujából kihalásznia a labdát, és hol volt még a vége? Szabadság, Beatles, fázós játékosok, iránymutató Burnley. Az eredmények mögé nézünk és kontextusba helyezzük a leáldozott korszak egyik talán utolsó, de minden bizonnyal leglátványosabb pillanatát, az 1963-as Boxing Day fordulót! MIÉRT NEM MARADT MINDENKI OTTHON? Bármennyire is meglepő, nem a vadkapitalista alapokon nyugvó, profitorientált gépezet, amit Premier League-nek hívunk, volt az, amelyik életre hívta a Boxing Day hagyományát és azt, hogy a karácsonyi időszakban a szurkolók szinte futballtúladagolásban „szenvedjenek”. A tömegsportok és az ünnepnapok szoros kapcsolata egészen a XII. századig nyúlik vissza. Akkor még a ma ismert labdarúgás különböző formában megjelenő őseit, mint pl. a középkori- és tömegfutballt (medieval-, mob football), amelyek széles tömegeknek is elérhetőek voltak egyszerűségük miatt (csak egy labda kellett hozzá és bizonyos méretű szabad terület), játszották a vallásos ünnepnapokon. Így karácsonykor és húsvétkor is szinte kihagyhatatlan program volt az ilyen típusú sportrendezvényeken való részvétel. A viktoriánus korszakban azután már maga a labdarúgás is rátalált a vallási ünnepekre. Martin Johnes történész szerint ennek roppant egyszerű oka volt: az emberek egész évben éjt nappallá téve dolgoztak, a karácsony és a húsvét pedig alkalmat adott arra, hogy a szabadnapot kihasználva, sokszor az egész család együtt kilátogasson egy-egy mérkőzésre. A XIX. század munkásosztálya ugyanis a ritka szabadnapokon, amikor megszabadulhatott a kimerítő és sokszor borzalmas körülmények között folytatott napi munka terhétől, nem a hasonlóan szegényes otthoni környezetbe vágyott, hanem „nyakába vette a várost”. Ezért már 1889-ben, a Football League alapítása után egy évvel rendeztek mérkőzést karácsony napján, december 25-én. Akkor a Preston North End csapata verte meg az Aston Villat. Az 1900-as évek elején már megszokottá vált, hogy az ünnepi időszakban kvázi kompenzálásként az egész éves monoton munkáért, meccsdömpinggel árasztják el a megfáradt munkásokat. 1913-ban például a Liverpool 4-2-re verte a Manchester City-t karácsony napján (25-én), a Boxing Day-en (26-án) azonban 1-0-ra kikapott a „visszavágón”, hogy azután 27-én 3-3-as döntetlent játsszon a Blackburn Roversszel (az Evertonnak még ezt is sikerült felülmúlnia, amikor délelőtt és délután is mérkőzést játszottak, hogy utána másnap ismét pályára lépjenek egy harmadik ellenféllel szemben). A karácsonyi focidömping tulajdonképpen az egész XX. században töretlen népszerűségnek örvendett, bár a II. világháború után kissé „konszolidálódott” a helyzet. A kulturális és társadalmi változások azt eredményezték, hogy az átlagembernek sem kellett már menekülnie otthonról, amikor jól megérdemelt szabadnapját töltötte. Már csak elvétve rendeztek mérkőzéseket karácsony napján, a Boxing Day hagyománya azonban megmaradt. Az évek során közhellyé vált, hogy „a karácsony fura eredményeket hoz”, ami leginkább az imént említett egészen őrült ritmusnak (két-három meccs 48 óra alatt) volt betudható, de 1963 karácsonya a legtöbb Boxing Day-t felülmúlta. A szurkolók nem hittek a szemüknek, amikor karácsony másnapján, délután 5 órakor, miközben hazafelé tartottak kedvenc csapatuk mérkőzéséről, megálltak a helyi újságosnál, hogy megnézzék, milyen eredmények születtek még aznap délután a többi pályán. Egy évvel korábban csak zuhogott és zuhogott a hó, 1963 december 26-án azonban soha nem látott gólvihar rázta meg Angliát.
A folytatáshoz BoxtoBox előfizetés szükséges.
Előfizető vagyok, bejelentkezem.
P