Jó napot, elnézést kérek, lenne egy kis ideje beszélgetni Olivier Giroud-ról?

Látta már valaki igazán dühösnek Olivier Giroud-t? Úgy indulatosan, idegből, magából kikelve őrjöngeni?

Pedig millió oka lett volna rá:

  • Az Arsenalnál alig múlt 30 éves, amikor a szeme láttára igazolták le Alexandre Lacazette-et és Pierre-Emerick Aubameyangot.
  • A Chelsea-nél félévente eljön az ideje, hogy klubot váltson, mert edzője hosszú hetekig csak Tammy Abrahamot vagy épp Timo Wernert játszatja.
  • A második helyen áll a Kékek örökranglistáján, ehhez képest mindenki azt kérdezi, hogy történhetett meg, hogy a 2018-ban megnyert Világbajnokságon egy gólt sem szerzett.
  • A francia válogatottban évek óta kapja az ívet a Karim Benzemával való összehasonlítás miatt, Bezemától megkapta, hogy egy Forma1-es autóhoz képest ő csak egy gokart.
  • Amikor Karim Benzema 2015-ben a zsarolós szexvideó miatt kikerült a francia válogatottból, másnap az edzőtáborban valaki a következő feliratú táblát tartotta fel: „Giroud, sérülj le lécci”.

De nem. Giroud a gólörömjeinél nem tartja oda a fülét a közönségnek, nincs szájra biggyesztett mutatóujj. Giroud mindig a helyén van.

Hogy mi ez a hely, azt maga így szokta lefesteni: „Nem üzengetek, mert abban hiszek, hogy a legjobb üzenet az, amit a pályán mutatsz magadból. Nem kell megüzennem, hogy ’fogjátok be a szátokat’. Sokat nyom a latba az is, hogy hívő vagyok. Együttérzéssel gondolok azokra, akik a vesztemet akarják.”

Ritkán szokták elmondani róla, de Giroud gyakorló keresztény, aki ennek egyre többször ad hangot. Nemrég egy francia vallási újságnak, a Jesus magazinnak vállalta el a tiszteletbeli főszerkesztői helyét. Tavaly megvárta, mire elérte a 33 éves kort, hogy kiadja önéletrajzát, melynek címe: „Toujours y croire.” Magyarul: Örökké hinni.

Isten, haza, család

Giroud esetében a vallás nem lét-kérdés. Nem kötődik hozzá a nyomortelepekről kitűnt szegény kisgyermek képe, aki aranyozott feszületekkel ellensúlyozza a nélkülözéssel teli időket. Soha nem nyilatkozott olyat, hogy mindent Istennek köszönhet.

Giroud nem élt nélkülözésben, sőt. Egy 4000 fős francia kisvárosban nőtt fel, medencés házban, három testvér mellett. Édesapja kora reggeltől késő estig dolgozó területi képviselő volt egy egyélelmiszeripari cégnél. Édesanyja – négy gyerekkel – a gyereknevelésre tette fel az életét. Állítása szerint épp édesanyja az, aki bevonta a keresztény körökbe, már egész fiatalon járt keresztény táborokba, istentiszteletekre.

Bár azt állítja, nem történt olyan földcsuszamlás-szerű esemény, ami merőben meghatározta volna a hitbéli világnézetét, egy esemény azért kidomborodik életrajzi könyvéből. Édesanyja ugyanis gyakorló hívő volt, aki római katolikusból áttért egy evangélista felekezethez, épp egy olyan időszakban, amikor éppen élete egyik legnagyobb próbatétele előtt állt: Giroud ugyanis nem kívánt gyermek volt. Három gyermek után a legifjabb lett a családban. Édesanyja állítólag akkor fedte fel lelki gyötrelmeit, amikor Giroud már kamasz volt, és állítása szerint a beszélgetés nem rengette meg a belső világát, inkább csak megerősítette a kötelékét édesanyjához és a keresztény értékekhez.

Giroud példaként tekint idősebb testvérére, Romain-ra is, aki a saját karrierjén keresztül mutatott példát. Bátyja már kamaszként a clairefontaine-i akadémiára került, ahol olyan nevekkel kellett megmérkőznie, mint Nicholas Anelka, David Trezeguet vagy Thierry Henry. Romain alulmaradt a versenyben és fel is hagyott játékos álmaival, később dietetikus lett. Giroud szerint bátyja ezen állomása perdöntő volt abban, hogy nemet mondjon az AJ Auxerre-nek, amikor 14 éves korában ajánlattal álltak elő. Szerinte ugyanis nem állt készen a megmérettetésre, és ha elfogadta volna, hasonló sorsra jutott volna, mint a bátyja. „Őszintén hiszem, hogy a gyerekeket 13-14 éves korig békén kell hagyni.”

Ha már család, megkerülhetetlen kérdés, mi a helyzet a 2014-es megcsalási üggyel. Giroud már három éve házas volt Jennifer Giroud-val, amikor az angol bulvármédiában lehozták, hogy Olivier egy brit modellel éjszakázott egy londoni hotelben. A leközölt fecskés képek után Giroud a Twitteren beismerte, hogy „hibát vétett”, a létező összes embertől elnézést kért, de leszögezte, hogy nem követett el házasságtörést. Felesége szintén a twitteren az akkori szóhasználat alapján fake news-olt. Az önéletrajzi könyv nem tesz említést az epizódról.

Közelebb hozzád

A vallás Giroud identitásának része, de nem a mindent eltakaró köpenye. A nyilatkozataiban Isten nem úgy kerül elő, mint egy mágikus paraván, amivel elfedi a megmagyarázhatatlan történéseket.

Nem Isten rúgja helyettem a gólokat. Én játszom a pályán, de szükségem van a kapcsolatomra az Úrral és Jézussal. Már a Biblia sorainak olvasása erővel tölt fel. Napi kapcsolatban vagyok egy káplánnal, Joel Thibault-val, aki több sportolónak nyújt lelki és szellemi támogatást. A mai napig tanulmányozom egy evangélikus lelkésszel a Szentírást.” – mondja Giroud, aki heti rendszerességgel jár egy londoni felekezethez katekizmus órákra.

Joel Thibault-val még egy válogatott edzőtábor alkalmával találkozott, egy barátján keresztül. Beszélgetésbe elegyedtek és 3 óra után is nehezen váltak meg egymástól. Giroud szerint korábban nem vállalta ennyire explicit módon saját hitét, de Thibault káplán atya volt az, aki rávette arra, hogy mutasson példát mások számára és használja ki az ismertségében rejlő lehetőségeket.

Giroud-ban mélyen gyökerezik a hitre való fogékonyság, szavaiból mégis úgy tűnik, mintha időnként úgy nyúlna a valláshoz, mint ahogy mások a pozitív gondolkodáshoz, a meditációhoz, a mindfulnesshez vagy épp a sztoikus filozófusok tanaihoz.

„Előfordul, hogy imádkozom meccs közben.” – mondja. „Néha csak egy-két szóra, mindössze pár pillanatig tart. Olykor csak kimondom Jézus nevét. Jó hatással van rám, érzem, hogy megnyugszom és segít az összpontosításban. Az, hogy beszélek hozzá, segít kitisztítani a fejem és csak a lényegre koncentrálni. Tudom, hogy nem változtatja meg egy mérkőzés alakulását, de lehet, hogy épp a következő beadás lesz az, ami majd meghozza az áttörést.”

Vezérfonal

A mindennapok valóságán túl, Giroud pályafutása egy csutra tolt Football Manager-karriermódra hasonlít: az amatőr ligából bejutva 5 évet töltött el a Grenoble akadémiáján, profi szerződést kapott, kölcsönadták az Istres-hez, majd eladták a Tours-nak, ahonnan felfelé vezetett az út: Montpellier, Arsenal, Chelsea, közben párhuzamos síneken dübörgés a francia válogatottal.

Számára a vallás ebből a kitágított perspektívából kap jelentőséget. Egy folyamatosan ott lévő mankóként referál rá, amely végigvezette a megpróbáltatásokon.

„Kurt Zoumával beszélgettünk arról, hogy kik azok, akik a korosztályunkban sokkal jobbak voltak nálunk, de végül mégsem jutottak feljebb.” – idézi fel Giroud. Az egyik legfontosabb név Alexandre Barthe, aki szerinte egy „szörnyeteg” volt a Saint-Étienne korosztályos csapataiban (Barthe később a Ludogoretsben kapott epizódszerepet a Bajnokok Ligájában).

Amikor Giroud a másodosztályú Grenoble-ban játszott, edzője, Mécha Bazdarevic úgy ítélte meg, hogy csatárként alkalmatlan a másodosztály szintjére. Giroud-t ezért eladták.

„Ez van, el kellett hagynom a Grenoble-ot, hogy beinduljon a karrierem”– emlékszik vissza Giroud. „Hogy ugyanúgy alakult volna a pályafutásom, ha ott maradtam volna? Nem hiszem. Meg kellett mutatnom Mécha Bazdarevic-nek, hogy téved. Mindenki halad a maga útján, nem mindenki robban be úgy, mint Kylian Mbappé. De nem tagadom, elég szíven ütött, amikor ezt mondta. 17-18 évesen nem ezt akarod hallani, amikor már fél lábbal benne vagy a dologban. De erőt merítettem, Istenhez fordultam és továbbléptem. Nem haragszom rá, még ha nem is kellett volna ilyet mondania.”

Only god can judge me

Giroud hitrendszerében szintén feltűnő, hogy nincsenek szélsőségekig túltolt vallási manírjai. Ahogy mondja, nem tekint magára hittérítőként. „Vigyázat, én nem ilyen vagyok. Én is szeretek az ég felé fordulni gólörömömben, de eszemben sincs hittérítőt játszatni. Azért vagyok itt, hogy zászlóvivője legyek a hitemnek, de senkire nem erőltetek semmit.”

A külsőségek elemeiben azért visszaköszönnek. Még pályafutása elején a jobb felkarjára tetováltatta Dávid 23. zsoltárának kezdetét latinul: „Domi¬nus Regit Me Et Nihil Mihi Deerit” (Az úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.) Ha klisésnek is tűnik, Giroud-nak ez a kedvenc zsoltára, amit minden mérkőzés előtt elolvas. Szerinte az „Only God can judge me” túl sértetten hangzik.

A hitről egyébként a csapattársaival is szokott értekezni. Az iszlám vallásra áttért Paul Pogbával például sokat eszmecserélnek a két vallás közti különbségekről és hasonlóságokról. Amíg Williannel csapattársak voltak a Chelsea-nél, rendszeresen összejártak imádkozni, mi több, állítása szerint brazil csapattársa elültette a bogarat a fülében: Willian 2019 júniusában felnőttként megkeresztelkedett a Jordán folyóban és bár Giroud 2011-ben szintén felnőttként lett megkeresztelve, látva a rituálé érzelmi és szellemi jelentőségét, maga is tervezi, hogy ellátogat az Ígéret földjére.

Örökké hinni

Amikor Giroud-t megkérdezik, melyik Bibliai szereplővel azonosul, az ószövetségi Józsefet, Jákób elsőszülött fiát hozza fel példának. József volt az apja által kedvencként kezelt ifjú, akit féltestvérei irigységből lépre csaltak és eladatak rabszolgának Egyiptomba. József aztán isteni sugallatra látomásokat látott, mellyel az egyiptomi uralkodónak tudott segíteni, aki később felszabadította és bizalmasává fogadta. József később Egyiptom uralkodója lett.

„Természetesen a családi hátterem sosem volt olyan, mint Józsefé, távol áll ez az én személyes történetemtől.” – mondja Giroud. „Joel Thibault, a káplánom viszont felhívta a figyelmem arra, hogy a pályafutásom hasonlít József történetének bizonyos aspektusaira. Mindig meg tudott kapaszkodni, sosem vesztette el a hitét, mindig újjáéledt a saját hamvaiból.”

Olivier Giroud a minap mesternégyest szerzett a Sevilla ellen. Ötös csücskéről befejelt beadás; kiugratás utáni pöccintés; kisodródás közben bekanalazott labda és egy tizenegyes: Giroud nemcsak, hogy látványosan tért vissza, de igazi Giroud-s találatokkal mutatta meg sokadszorra, hogy nélküle ne akarjanak tervezni. Giroud örökké hisz. Tudja, hogy nem halhatatlan, de soha nem hagyja magát kinyírni.

Források: Giroud önéletrajzi könyve; So Foot magazin; Jesus magazin

P