menu Home chevron_right
Premier LeagueVélemény

“Hülye lennék nem elfogadni a Leicestert” – Wesley Fofana, a mini-Tyson története

Szabó Christophe | 2020.11.21.

Amikor a Leicester tavaly 80 millió fontért adta el Harry Maguire-t a Manchester Unitednek, sokan találgatni kezdtek, ki lesz a Foxes következő hátsó erős embere. Szóba került, hogy leigazolják a Burnley-től James Tarkowskit, esetleg a Bourtnemouth-tól Nathan Akét, sőt, a Getafés Djené Dakonam is neve is sokáig keringett.

A legmeglepőbb fordulat azonban az lett, hogy a Leicester végül senkit nem igazolt le. Pontosabban: senkibe nem invesztált.

Az egyetlen védelmi erősítés Ryan Bennett lett volna, akit kölcsönben hoztak el a Wolverhamptontól. Bennett azonban szó szerint alig rúgott labdába – és annyira nem meggyőzően, hogy a szezon lejártakor a Leicester nem is hívta le az 5 millió fontos vételi opciót. A tavalyi idényt kvázi két belső védővel hozták le, közülük mindkettő ott szerepel a klub legtöbb percet pályán töltött játékosai között: Johnny Evans (3420 perc) és Caglar Söyüncü (3037).

Utóbbi hátvéd tisztességgel ellátta a feladatát, de keretből annyira hiányzott a mélység, hogy a vezetőedző Brendan Rodgers jó tábornokként egy utolsó bevetéssel bízta meg a 36 éves Wes Morgant, aki viszont már nem tudta felidézni a bajnoki idénybeli önmagát.

A kérdés akkor vált egyre kínzóbbá, amikor Evans-t a szezon utolsó meccsén kiállították, majd Filip Benkovic csípőprobléma miatt hetekre kidőlt. Rodgers úgy kezdte a legújabb Premier League szezont, hogy a középpályás Wilfried Ndidit rendelte hátra a Söyüncü mellé. Ndidi aztán a második meccs után egy sérülés miatt februárig kidőlt. A Leicesternek egész egyszerűen lépnie kellett.

Versenyfutás önmagával

Wesley Fofana olyan figura, aki úgy tűnik, mintha folyton versenyt futna az idővel. Talán tíz éves korában kezdődött, amikor azt mondta a húgának: biztos benne, hogy futballista lesz és el fogja hagyni az iskolát, hogy többet tudjon gyakorolni és edzésekre járni. Fofanát egy ideje korosztálya egyik legtehetségesebb védőjeként tartják számon – de talán nem a legtehetségesebbként. A 19 éves középhátvéd magabiztossága révén már elnyerte a „The Rock” becenevet. Október 2.-án került a Leicesterhez, ahol Brendan Rodgers hamar elismerte, mennyire meglepte Fofana érettsége és alkalmazkodó képessége.

Fofana a harmadik franciaországi játékos, akit a Leicester leigazolt Riyad Mahrez és N’Golo Kanté után; valamint a negyedik legdrágább francia tinédzser Kylian Mbappé, Anthony Martial és Ousmane Dembélé mögött. Ő egyben a harmadik védő William Saliba és Gabriel után, aki az elmúlt átigazolási ablakban átlépte a La Manche csatornát.

Saját stílusát úgy jellemzi, hogy a kivárásra és a tempóra épül. “Egy védő számára elengedhetetlen, és egyszerű megoldásokat nyújtson és a védekezésben hozza a párharcait” – mondta. „Általában a támadó mindig gyorsabb a labdával. Ha a védő előre látja, merre fog beindulni, akkor több lehetősége van megállítani. Elengedhetetlen megszerezni azt a néhány métert, amivel fölénybe kerülhetsz.”

A nagy klubok egy ideje figyelték, de a sajtó radarjára a júliusi Francia Kupa döntő után került fel. Fofana klubja, a Saint-Étienne ugyan kikapott a Paris Saint-Germain-től, de az Mbappéval és Neymarral szembeni párharcai mély nyomot hagytak. A vadászatba beszállt az RB Leipzig, a Monaco, az AC Milan és a Sevilla is, ugyanakkor edzője, Claude Puel kezdettől azt hangoztatta, hogy egy évig szeretné még megtartani Fofanát. Mi több, a szezon elején még 4 meccsen tudta is játszatni.

A távozás mégsem ment flottul. Amikor a Leicester bekopogtatott, Fofana egy másnapi érzelmes L’Equipe-interjúban kijelentette, hogy esze ágában sincs maradni a Saint-Étienne-nél.

„Hülye lennék nem elfogadni a Leicester ajánlatát” – mondta. Néhány napra rá nyélbe ütötték az ügyletet: Fofana 35 millió euróért került a Leicesterhez.

A pénz komoly tényezőt jelentett. Az angol klub által felajánlott szerződés olyan kiugrási lehetőséget jelentett, amire a szerény családból érkező Fofana egyszerűen nem tudott nemet mondani. Ahogy mondta: „Meg kell érteniük, hogy az olyan embereknek, mint nekem, akik Marseille északi külvárosából jövünk, egy ilyen szerződés a mindenséget jelenti. Végre biztonságban tudhatom a családom.”

Fofana apa nélkül nőtt fel, édesanyja és nagymamája nevelte öt testvérével együtt. A család elefántcsontparti gyökerekkel rendelkezik, így a város és a származás találkozása szinte predesztinálta, hogy Didier Drogba-rajongó legyen. Gyermekkorában ráadásul még csatárként játszott, Drogba internetes klipjeit bújta, de nem ő számított egyedüli bálványnak: a Tottenham korábbi középpályása, Didier Zokora és Kolo Touré is inspirációt jelentettek. Utóbbival összehozta a sors: Touré Rodgers stábjának tagja, aki franciául segíti Fofanát a beilleszkedésben, amíg az meg nem tanul angolul.

Fofana kifakadása mégsem vezetett állóháborúhoz. A Saint-Étienne-től ugyan írásbeli megrovást kapott, ő viszont akkor határozott végérvényesen a távozás mellett, amikor öccsét bántalmazták a helyi egyetemen. „Felőlem hívhatnak zsoldosnak vagy árulónak, de azt, hogy az anyámat és a kishúgomat sértegették, vagy a testvéremet bántották, azt nem tudtam elfogadni. Undorodtam az egésztől.” – mondta Fofana.

Fofana a helyi marseille-i klubokban lépdelt előre és hamar eldöntötte, hogy nem az iskola lesz az ő világa. Korábbi edzője, David Diaz, az FB Bel Air (Marseille második számú klubja) emlékszik arra, hogy már gyermekként is milyen acélos határozottsággal rendelkezett.

Amikor meccsnap volt és pályára léptünk, Fofanának mindig megfeszült az arca, morcosan nézett és ráncolta a homlokát, olyan volt, mint egy kis Mike Tyson”.

A karakterjegyei pedig már akkor kiütköztek: „Mindig egyfajta buborékba került. Kemény védő volt, szerette a párharcokat, a védekezésben egy igazi szikla volt. A lábai mindig is vékonyak voltak, de amikor becsúszott, csak úgy szikráztak. Ugyanakkor a játékintelligenciája is megvolt hozzá, amit abban a korban kevesen tudtak felmutatni. A Leicesterbe való távozása minden szinten előrelépés.”

Hátravont középpályás, előretolt védő

De hogyan is írható le a stílusa? Először is, számokban elég komoly érveket lehet felhozni mellette. Tavaly a 24 év alattiak között a top5 bajnokságban övé az egyik legjobb fejpárbaj mutató (72,92% sikerráta). Mindemellett meccsenként 2,7 közbeavatkozást (interception) mutatott be átlagosan és párharcainak 67,33%-át megnyerte.

190 centiméteréhez 81 kiló jár, amitől mégsem lomha. Sőt, kimondottan mozgékony: labda nélkül egyszerre fel tudja venni a versenyt a nagyobb melákokkal, és a mélységből beinduló torpedókkal is fel tud gyorsulni.

Az előrelátása ugyanakkor az egyik legfőbb erénye: mivel folyamatosan pásztázza a körülötte lévőket, a helyezkedését is jól kalibrálja, ezért jellemzően a jó döntéseket hozza, amikor vagy épp ki kell tennie a lábát, vagy ki kell várni és inkább felvenni az emberét.

Mivel folyton tájékozódik, tudja, mikor kell fedeznie, hátrébb mozognia, vagy épp csak levágni a hosszú labdák ívét. Ez a fajta készség egyébként a hátrafelé mozgásnál is jól jön: mivel gyors, le tudja követni az emberét, de arra is ügyel, hogy ne kapjon huzatot, amikor a hátában hagyott területre indulnak be.

Fofana olvassa a játékot, de akkor sem pánikol, ha nehéz helyzetbe kerül. Nem az utolsó mentsvár-szerű felszabadításokat választja (a.k.a „baszd ki taccsra”), hanem olykor hidegvérrel csak odébb pöcköli a labdát egy csapattársnak. A játéknak háttal és előre is tud játszani – kamaszkorában egy ideig védekező középpályást játszott – így a saját térfélen gyakorlatilag bárhol tud tájékozódni. Ezen készségei miatt aztán lehet játszatni 6-osként, 8-asként is, de egy három- vagy négyvédős felállásban is megállja a helyét belső védőként.

Új utakon

Fofanát 2015-ben cserkészte be a Saint-Étienne. Az egyik scout-juk, Rafik Allaf figyelt fel rá egy ifjúsági tornán. „Rögtön megkedveltem” – mondja Rafik. „Magas volt, elegáns, nem tört- zúzott, hanem célirányosan szerelt, dominált a levegőben és technikailag is jó volt. Gyorsan kellett cselekednünk, mert mint megtudtuk, a Marseille, a Bordeaux és Monaco is el akarta hozni.” Amikor végül aláírták a szerződést Fofana nagymamájának házában, egy pohár szénsavas almalével koccintott pezsgő gyanánt.

Ahogy teltek az évek Fofana mindig feljebb lépett a szamárlétrán. Legnagyobb sikere egy franciaországi korosztályos (U19) torna, a Gambardella-kupa győzelem 2019-ben. Ugyanabban az évben be is mutatkozhatott egy Nizza elleni győzelem alkalmával, még Jean-Louis Gasset irányítása alatt. Később aztán érkezett Claude Puel, aki amellett, hogy beépítette a védelembe, visszautasította a Red Bull Salzburg 4 millió eurós ajánlatát. Fél évre rá a Monaco, a Sevilla és a Lipcse is lepattant, ők 17 millió eurós csekkel kopogtattak.

Puel igyekezett úgy beépíteni a fiatal védőt, hogy megkímélje a mélyvíztől. Tavaly William Salibával egészítették ki a védelem tengelyét és vagy együtt, vagy egy rutinosabb védővel alkották a hátsó sort. “Mindig volt egy tapasztaltabb ember mellettünk, aki felügyelt minket, akár Loïc Perrin, akár Timothée Kolodziejczak” – nyilatkozta a tavalyi idényről Saliba. „Sokat segítettek a fejlődésben. Fofana nagyon jó srác, és mivel csatárként is tud gondolkodni, nehezen tudják kijátszani. Az a jó benne, hogy mindig mindent belead, sosem csinál semmit félgőzzel.” – mondja az azóta az Arsenalhoz került Saliba.

Röviddel azután, hogy 2020 márciusában a koronavírus miatt lefújták a francia bajnokságot, Fofana új szerződést kapott a klubnál. Ahogy akkor mondta, karrierjét a klubnál képzeli el és úgy érezte, Puel bizalma töretlen iránta. „Jól érzem itt magam, és ezért döntöttem a megújulás mellett.” – nyilatkozta akkor Fofana. „Az edzővel való jó kapcsolatom mindenekelőtt befolyásol. Az edző magabiztosságot adott, és mióta megérkezett, az irányvonal mindig is világos volt. Mindig azt mondja nekünk, hogy nem a kor számít, és ha jó vagy, játszani fogsz.”

Alig fél év telt el, Fofana már nincs a Saint-Étienne-nél. Mégis úgy néz ki, jó helyre került. Nemcsak amiatt, mert hiányposztra érkezett és szinte bárhol bevethető a Leicesternél, hanem azért is, mert Brendan Rodgers számtalanszor bizonyította, képes a fiatalokkal úgy bánni, hogy azok ne égessék meg a szárnyaikat túl korán. Látva Fofana első meccseit a Rókák színeiben, az önmagával futott verseny most kezdődik igazán.

(Bónusz: utolsó Saint-Étienne-es meccseinek egyikén így mutattuk be a DigiSporton.)





Itt még semmi nincs, de ez nem lesz mindig így!

Hírlevél

  • cover play_circle_filled

    01. Feel my dreams
    Tom Cuffia

    2,50
play_arrow skip_previous skip_next volume_down
playlist_play