menu Home chevron_right
Manchester UnitedVélemény

A kém, aki szerette a focit

Szabó Christophe | 2020.11.06.

Amikor Andy Murray a 2012-es US Open elődöntőjében megverte Tomas Berdych-et, a meccs utáni sajtónyilatkozaton Murray mögött egy árny jelent meg. Murray felemelte a fejét, egy pillanatra leblokkolt, majd széles mosolyra húzta a száját. Sean Connery tornyosult felette, hasonlóan kedélyes vigyorral. A kamerák kereszttüzében zajló spontán találkozó első pillanatai után Connery további vendégeket tessékelt magához: Murray édesanyját, Judy-t, valamint személyes jóbarátját, Alex Fergusont.

Utóbbihoz – a skót felföldektől kezdve a teniszhez való viszonyi – számtalan kapocs fűzi, de akad köztük egy, amit kevesen tudnak. Connery ugyanis majdnem előbb kötött ki a Unitednél, mint Sir Alex.

Utcák, tejesüvegek, fekélyek

A harmincas évek Skóciája egy jóval szürkébb változata a mostaninak: a gazdasági lehetőségek szűkebbek voltak, az eső folyton esett, a labdarúgás pedig minden sarkon megjelent. Ebbe született bele Thomas Sean Connery 1930-ban, Edinburgh-ban.

“Nem volt televíziónk, játékaink se nagyon akadtak. Az időt azzal ütöttem el, hogy a házunk előtt fociztam.” – emlékezett vissza Connery, akinek az iskola nem éppen kötötte le az energiáit. Két választása volt: vagy a jobb hírű Boroughmuir High-t választja, ahol a rögbicsapat dívik, vagy a szerényebb lehetőségeket nyújtó Darroch Secondary-t, ahol virágzott a labdarúgó csapat. Utóbbira esett a választás.

Az edzéseken és a meccseken még megjelent, de az iskolából lógni kezdett.

“Amikor a tanítónőm, egy felső-osztálybeli asszony meglátta, hogy én voltam a tejesfiú, egyből kirúgatott. Sznobnak gondoltam, de valójában megváltásként éltem meg. Nem kellett iskolába járnom, így több időm maradt a focira.”

Connery 13 évesen már nem volt iskolás.

Maradtak az alkalmi munkák, a kihordások. Connery egy Tich nevű pónilovon rója az utakat és él napról-napra. A foci része marad az életének, csatlakozik a Saughton Parkban működő Fet-Lor-Club nevű egyesülethez, ahol a közösségen túl nélkülöző gyerekeknek biztosítanak szendvicseket és napi egy meleg zuhanyt.

Connery a szebb jövő reményében 17 évesen bevonult, ahonnan rövid idő után ki is hullott: többszöri gyomorfekély miatt nem maradhatott Őfelsége szolgálatában. Két tetoválást is begyűjtött a seregben: „Mum and Dad”, valamint „Scotland forever”.

Vissza a start-mezőre, ahol Connery újra kénytelen kisebb munkákat bevállalni: volt kőműves, úszómester, de koporsófényező is. Ott, a temetkezési vállalkozónál köt szorosabb barátságot egy kollégájával, John Hoggal, aki elhívja a King’s Theatre-be, egy amatőr színi társulatba. Connery-től akkor még távol állt a komédia: inkább a boxot és a Bonnyrigg Rose Athletic Football Club bal folyosóját szerette.

Aki hisz a számmisztikában, az nehezen fog elmenni amellett, hogy Connery játékos igazolványán a 777-es regisztrációs szám szerepelt. 

„Jóképű volt, a lányok imádták” – mosolyog Nat Fisher, egy korábbi csapattársa. „Bársony zakóban járt, fantasztikusan festett, mindenki rá akart hasonlítani. A pályán már nehezebb sora volt. Az ellenfél védői keményen bántak vele, nem szerette egyáltalán.”

Sean Connery-ra az első sajtófeljegyzésekben még futballistaként hivatkoznak. A The Dalkeith Advertiser 1951-es kiadásában még az szerepel, hogy „Conelly” egy harminc méteres bombát eresztett meg a Borxburn Athletic kapujába.

Az 1953 utáni anyagokban viszont már fellelhetetlen. Az elmondások szerint lehetősége volt eligazolni az East Five FC-hez, de Connery inkább a testépítést választotta, ahol a Mister Universe versenyen képviselte hazáját. Harmadik lett és ezzel együtt egy szerepet is elcsípett a Sout Pacific nevű musicalben. „A darab a történet Hawaii-on játszódott. A férfiak egy szál fűszoknyában táncoltak. Sean nevetségesnek találta, de jól szórakozott rajta.” – állítja Francois Forestier, egy francia újságíró, aki többször is készített interjút Connery-vel.

A manchesteri fordulat

Amikor a társulat épp Manchesterben adott elő, Connery egy barátságos mérkőzést szervezett egy helyi csapattal. A közönségben ott volt a Manchester United egyik játékosmegfigyelője, akiben felvillant valami. Később felkereste Matt Busby-t, a klub legendás edzőjét, akinek azt mondta: „Pontosan erre az emberre van szükséged!

Sean próbajátékon részt vett az Old Traffordban. A bemutatkozás olyannyira jól sikerült, hogy ajánlatot is kapott. Connery azonban visszautasította azt.

Így emlékszik vissza rá:

„Nagyon is el akartam fogadni, mert szeretem a futballt, azonban rá kellett jönnöm, hogy egy labdarúgó 30 éves kora után már hanyatló útra tér, én pedig akkor már 23 éves voltam. Csakhogy minden ismert színész, akit ismertem, olyanok, mint Burt Lancaster és Clark Gable, már túl voltak a 30-on. Ezért úgy döntöttem, hogy színész leszek, ami belátom, életem legokosabb döntésének bizonyult.”

Az évek során Sean Connery globális világsztárrá nőtte ki magát James Bond szerepében. A mez helyett a szmokig lett az öltözéke. Amikor az 1966-ban világbajnok angol válogatott ellátogatott a pinewood-i filmstúdióba, Connery James Bond-nak öltözve fogadta őket. Amikor a skót válogatott részt vett a 1982-es világbajnokságon, Connery együtt tartott a Gordon Strachan vezette csapattal, sőt, a kalandról készült hivatalos filmet is lenarrálta – szigorúan skót akcentussal.

Később a golfba is belekóstolt. Ahogy Connery emlékszik vissza, sorsszerű találkozásnak bizonyult: „Sosem akartam golfozni korábban, annak ellenére, hogy Skóciában nőttem fel. Aztán a Dr. No forgatásán elkaptam a vírust. Leckéket vettem és szinte átvette az uralmat felettem. A golf maga az élet metaforája. A golfban egyedül vagy, magadra vagy utalva. Magaddal csatározol és mindig a legjobbra törekszel. Ha csalsz, veszíteni fogsz, mert azzal önmagad csapod be.

Szigorúan bizalmas

Connery-ről sokáig azt állították, hogy – apjához híven – a Celtic fanatikus szurkolója, de a ’90-es években elég egyértelmű jelét mutatta, hogy a „Bhoyz”-ok helyett a Rangers-hez húz a szíve. Mindez azért is meglepő, mert a nyíltan hazafi és a a skót kérdésben függetlenségpárti Connery-vel ellentétben a Rangers mindig is az Egyesült Királyság oldalán állt.

Ő a mi nagykövetünk a világban.” – mosolyog Jim Hannah, a Rangers múzeumának egyik fejese, aki korábban majdnem Connery miatt vesztette el az állását. Még 2000-ben egy Rangers-Monaco meccsen történt az eset.

„Én feleltem a jegyekért. David Murray, a klub korábbi elnöke adott egy borítékot, amiben két jegy volt. Az egyik nekem, a másik egy francia úriembernek – volt a mondás. Egy nap megcsörrent a telefonom. A vonal másik végén egy ember Sean Connery-nek adta ki magát. Letettem. Visszahívott, én pedig feldúltan azt mondtam ’még csak nem is hasonlít a kibaszott hangod Sean Connery-ra’. Tizenöt perccel később Murray felhívott, hogy az a bizonyos francia úriember valójában Sean Connery volt…A II. Lajos stadionban találkoztunk végül. Murray úgy mutatott be minket egymásnak, hogy ’Jim, itt van az az ember, aki elküldött a picsába’.”

David Murray, a Rangers elnöke meglátta a futballon túli értéket is Connery-ben. Ha a színész nem is bukkant fel a szervezeti ábrán, a játékosok leigazolásakor folyó tárgyalások alkalmával tagadhatatlanul a Rangers egyik fő attrakciójaként állították be Connery-t.

A román Florin Raducioiu így mesél a kulisszákról: „Tárgyaltuk, de nem akartam Skóciába szerződni, mert túl sokat esett az eső. De a Rangers vezetői azt mondták: ’Ha eljössz hozzánk, bemutatunk Sean Connery-nek és a feleségednek is adunk egy kisebb szerepet a következő James Bondban’. Nem tudom, mennyire gondolták komolyan, de az igaz, hogy a feleségem, Astrid egy kicsit hasonlít Sophie Marceau-ra…” Raducioiu végül a West Hamet választotta.

Legendás kép (balról jobbra): Jimmy Greaves, Sean Connery, Yul Brynner és Bobby Moore.

2003-ban a Rangerstől kifelé kandikáló Claudio Caniggia is kapott pár telefonhívást, mielőtt Katarba szerződött volna. „Többször is felhívott maga James Bond, és marasztalni próbált. Connery egy nemzetközi sztár, de meg kell érteni, hogy neki a foci az igazi otthona. Amikor nem forgatott, velünk tartott a buszon. Igazi fanatikus volt, aki imádta a klubját és Skóciát.

Hasonlóan emlékszik vissza Gennaro Gattuso is, aki 1997-1998-ban a Glasgow-nál játszott. Ügynökével, Andrea D’Amicoval Murray otthonában tárgyaltak a Salernitana-hoz való eligazolásáról. „Maga Sean Connery nyitott ajtót nekünk! Miközben tárgyaltunk, Sean a konyhában sertepertélt, és arról áradozott, mennyire imádja Olaszországot. Megkínált minket teával és kávéval. Olyan volt, mint egy cseléd, nagyon mókás volt. Később aztán becsatlakozott Catherine Zeta-Jones. Együtt készültek a Brilliáns csapda c. filmre, és ott tartottak szövegpróbát. Nem akartam hinni a szememnek.

Connery később sem távolodott el a labdarúgástól, de egyre többet vállalt globális nagyköveti szerepet. 2005-ben Simon Peres oldalán jelent meg a Peace Team-kezdeményezésen, ahol palesztin és izraeli játékosokból álló vegyes csapat mérkőzött meg a Ronaldinho-vezette Barcelonával. Néhány évvel később Steven Naismith-t győzte meg, hogy vállalja fel és beszéljen diszlexiájáról – mindezt egy skóciai alapítvány kezdeményezésében.

Sean Connery 2003 óta látványosan kerülte Hollywoodot. Utolsó szerepét a „The League of Extraordinary Gentlemen” c. filmben alakította, amit magyarul csak „A szövetség”-re fordítottak le.

A Rendkívüli Úriemberek Ligája találóbb lett volna.





Itt még semmi nincs, de ez nem lesz mindig így!

Hírlevél

  • cover play_circle_filled

    01. Feel my dreams
    Tom Cuffia

    2,50
play_arrow skip_previous skip_next volume_down
playlist_play